História 2002
2002 / 3. szám - FIGYELŐ - VIDA ISTVÁN: Parasztpolitikus az úri Magyarországgal szemben
de egyetértett a Szociáldemokrata Párthoz való közeledéssel, majd az 1943 nyarán a háborúból való kilépés és az új demokratikus Magyarország érdekében megkötött parlamenti szövetséggel. Kovács Béla kapcsolatot tartott a népi írókkal, a Szabad Szó körével és a Györffy-kollégium diákjaival. Jelen volt az 1943. évi szárszói találkozón. Részt vett az 1944. februári rendszerellenes vésztői földmunkáskongresszus megszervezésében. A német megszállás idején értelmetlennek tartotta, hogy a parasztság körében fegyveres ellenállási csoportokat szervezzenek, ő maga viszont bekapcsolódott az ellenállási mozgalomba, az illegalitás körülményei között is igyekezett fenntartani az érintkezést az FKgP vezető személyiségeivel. A paraszti demokrácia hirdetője Kovács Béla a háború után vált országosan és nemzetközileg is ismert politikussá, azt követően, hogy 1945 augusztusában a Független Kisgazdapárt főtitkára, nemzetgyűlési képviselő, majd 1945. november 15-től néhány hónapra a Tildy-, illetve a Nagy Ferenc-kormány földművelésügyi minisztere lett. Az 1945-47 közötti évek politikusi pályájának is a csúcsát jelentették. Ekkor még nincs 40 éves. A kisgazdapárt élén álló „négyes fogat” tagja, a paraszti szárny Nagy Ferenc mellett másik népszerű vezetője. Természetes paraszti intelligenciával rendelkezett, külpolitikai, közgazdasági ismeretei azonban hiányosak voltak. Dinamikus egyéniség, lobbanékony, nagyon érzékeny, nyílt és bátor, de sokszor meggondolatlan. Tartotta magát a paraszti politikai és erkölcsi értékrendhez. Jó szónok volt, de nem szeretett a nyilvánosság előtt szerepelni, a személyes érintkezést, a szűk körben folytatott beszélgetéseket jobban kedvelte. A pártban elsősorban pártszervezési kérdésekkel foglakozott, 1946. február 23-án lemondott a miniszteri posztról, hogy átvegye az FKgP központi apparátusának az irányítását. Nagy Ferenchez és a paraszti származású kisgazdapárti politikusok többségéhez hasonlóan társadalmi-politikai ideálját egy független, demokratikus parasztállam képezte. A paraszti demokrácia - az agrárdemokrácia, ahogy ő nevezte - fogalmát közelebbről nem világította meg, de nyilatkozataiból arra lehet következtetni, hogy olyan politikai rendszert értett alatta, amelyben többpártrendszeren alapuló parlamentáris kormányzás van, a parasztság és politikai képviselői részt vesznek a kormányban, a parlamentben és a helyi önkormányzatokban többséggel rendelkeznek. Az emberi és politikai szabadságjogok korlátozás nélkül érvényesülnek. Nagybirtok nincs, gazdaságpolitikában az agrárérdekek kapnak elsőbbséget, a tőkés monopóliumok háttérbe szorulnak. A mezőgazdaság az egyéni gazdálkodáson alapul, de nagy szerepet kapnak a dán típusú fogyasztási és értékesítési szövetkezetek. Szemben a kommunistákkal A Pécs környékéről származó kisgazda tudomásul vette a háború után lezajlott társadalmi-politikai változásokat, a régi rendszer széthullásának, eltűnésének örült, a háború elvesztésével járó szovjet megszálláshoz alkalmazkodott. Támogatta a koalíciót, a munkáspártokkal való együttműködést, s tudatában volt annak, hogy ennek érdekében engedményeket kell tenni. A kisgazdapárt önállóságát, függetlenségét azonban védelmezte, nem engedte, hogy a munkáspártok beleszóljanak a párt belső életébe. Úgy vélte, hogy a koalícióban a pártoknak egyenrangúnak kell lenniük, de az 1945. őszi választási győzelem fényében igényt tartott a kisgazdapárt vezető szerepének érvényesítésére. A nagy- és középbirtok felosztását, a földreformot helyeselte, bizonyos mértékű államosítást is el tudott fogadni. A köztársaság kikiáltását pártolta, bár ő is azt szerette volna, ha Nagy Ferenc lesz a köztársasági elnök. A régi úri világ és hívei elleni harcot nem kifogásolta, de kétségbe vonta, hogy a kialakuló demokratikus rendet jobboldalról komoly veszély fenyegetné. Ugyanakkor 1946 nyarától, kora őszétől egyre növekvő aggodalommal figyelte, hogy a munkáspártok, különösen az MKP, balra kívánják fordítani az ország szekerét. Számára a szocializmus és a proletárdiktatúra nem volt elfogadható perspektíva. Azt nem kifogásolta, hogy a munkáspártok a szocializmus eszméje mellett agitáljanak, de azt hangoztatta, hogy „nekünk, mint sok millió magyar paraszt képviseletének, kötelességünk szilárd öntudattal megmaradni a demokrácia útján”. Sőt azt sem titkolta a nyilvánosság előtt, hogy a kisgazdapártnak és a polgári erőknek frontot kell nyitniuk, mozgósítaniuk kell a tömegeket a „szocializmus türelmetlen úttörőivel”, a kommunistákkal szemben. Az „erős ember kiemelése” 1947 tavaszán a hatalom megszerzéséért vívott kiélezett küzdelemben Kovács Béla a politikai erők összeütközésének középpontjába került. A Rákosi-Gerőféle pártvezetés közbenjárására vették őrizetbe a szovjet hatóságok, majd hurcolták el. „Kiemelésére”, hogy a korabeli kommunista zsargont használjam, Nagy Ferenc és Kovács Béla (a szónoktól jobbra) a parasztszövetség rendezvényén, 1943 körül .