História 2004
2004 / 4. szám - ELSÜLLYEDT VILÁG - FARKAS ILDIKÓ: A szamuráj
szített, melyeket Djavidan néven árusítottak még az 1960-as években is. A parfümös üvegcsét 1925-ben tervezték, török és egyiptomi motívumokkal díszítették. A háború után Marianna grófnő Innsbruckba költözött, ahol tolmácsként dolgozott a franciáknak 1945 júliusában. II. Abbas Hilmi 1944 decemberében hunyt el Genfben, lemondatásának 30. évfordulóján. A volt khedive halálával megszűnt a magyar grófnő anyagi támogatása is. Az egyre inkább anyagi gondokkal küzdő, hetvenes éveit taposó Dravidan 1951-ben tért vissza Párizsba. Egyszer összeesett a nyílt utcán, s a másnapi újságok szalagcímei így szóltak: „Az egykori egyiptomi királyné az éhenhalás küszöbén”. Dravidant mindig is vonzotta a film és a színház világa. 1951-ben a párizsi angol nagykövetségen vízumot kért, hogy Londonba utazhasson, egy Alfred Golding (Eureka Holding) által rendezett film, a Queen For A Day („Az egynapos királynő”) próbafelvételére. Egy olyan hölgyet szerettek volna felkérni főszereplőnek, aki már a valóságban is eljátszotta a királynőt. Az ígéretek azonban szertefoszlottak, s a bizonyára csalódott exkirályné visszatért Ausztriába, és Grazban telepedett le. Utolsó éveiben festeni kezdett, és röviddel halála előtt munkáiból kiállítást rendeztek Víziók a Níluson címmel. A hárembeli évek hatása még ekkor is tartott, mivel festményei és rajzai között akadnak olyanok, amelyek háremhölgyeket ábrázolnak. Szendrői Török Marianna May, az Amerikában született magyar grófkisasszony, Puskás Tivadar nevelt lánya, a svéd báróné, az egyiptomi király titkos felesége s majd a muzulmán hitre áttért, hivatalosan is királyné, a khedive családja által el nem ismert hercegnő, a színészi babérokra törő, elismert zongoraművész, író- és festőnő elszegényedve és magányosan hajtotta örök álomra a fejét 1968. augusztus 5-én Grazban, 91 (vagy 94) éves korában. A Leonhardfriedhof temetőben helyezték végső nyugalomra, néhány muzulmán egyetemista is elkísérte utolsó útjára. A sírkövön mindössze ez áll: „Djanan Djavidan”. MÁRIÁN DORINA - MÁRIÁN ZOLTÁN A szamuráj Egy letűnt világ erkölcsei Szamuráj: a japán harcos világszerte legelterjedtebb mítosza. Japánban élő legenda: minden japán kisfiú fakarddal szamurájt játszva nő fel. Japán filmek, tévésorozatok tömege készül a szamurájokról; a japán középkor szinte kimeríthetetlen tárházát nyújtja az ilyen történeteknek. Félelmet nem ismerő, könyörtelen, de önfeláldozó harcos, a becsület és hűség megtestesítője, a kemény, egyenes, férfias viselkedés mintája, aki a szégyen helyett mindig inkább a halált választja. Ilyen volt-e valójában a szamuráj? Nem is ez a lényeg ma már, hanem az, hogy ennek a képnek a hagyománya lett egy nemzet kulturális örökségének alapja, amely máig hatóan él a japán szellemiségben. A valós szamurájok eltűntek. A 19. századi japán modernizáció nemcsak rétegüket, hanem azt a világot is megszüntette, amelyben létezhettek. Ezt jelezte „leglátványosabban” és legtragikusabban az utolsó szamurájlázadás 1877-ben. Ekkor az addig kiváltságos helyzetű, tradicionális japán szamurájok csapatait a köznépből besorozott új, nyugati mintájú és fegyverzetű élő-Japán, majd Ázsia megjelenése a világpolitika és a világgazdaság mindennapjaiban világszerte felkeltette az érdeklődést az ottani kultúrák, azok „mássága” iránt, így aziránt is, hogy a harcmodor mögött - mint mindenütt a világban - egy sajátos társadalmi rend és sajátos életforma, életfilozófia húzódik meg. Ezért kértünk tanulmányt abból az alkalomból is, hogy egy időben két filmet is vetítenek nagy sikerrel a hazai mozik a szamurájokról - a középkori japán társadalom és művelődés történelméről, illetve a szamurájkultúráról. fegyverreguláris hadsereg verte le. Ez tett végleg pontot a szamurájvilág végére. A történet látszólag egyszerű: hagyomány és modernitás küzdelmében a modernitás győzött. Ez azonban a valóságnak csak egy része, amit a nyugatiak észrevettek Japánban és a szamurájvilág eltűnésében. A nyugati világban ugyanis egy változás elsöpri a régit, az új világ megszünteti a régi világot. Keleten a változások másként zajlanak le. Az újabb rétegek ráépülnek a régiekre, vagy mellette léteznek, beépülve a régibe, kiegészítve azt. Ennek gondolati alapja a szinkretizáló filozófia, amely áthatja az emberek gondolkodását, és megnyilvánul a vallásokban és a művészetekben is. A nyugatiak a 19., majd a 20. században is értetlenkedve bámulták a japán fejlődés szerves voltát és többször is „csodát” emlegettek, ami A szamuráj filmek, tévésorozatok, regények hőse. Jelenet egy japán szappanoperából 29