História 2006

2006 / 8-9. szám - KOVÁCS ISTVÁN: Lengyelország, 1956

vitatniuk, mert az 1955-ben lezárult hatéves terv eredményeit nem lehetett szépíteni. A nemzeti jövedelem 112% helyett csak 73,5%-kal nőtt, míg a reálbérek a tervezett 40% helyett a kozmetikázott adatok szerint is csak 27%-kal emelkedtek, a valóságban a 25%-ot sem érték el. Az, hogy a párthatalom valóban változásra szánta el magát, a társadalom a politika terén hozott fontos intézkedésekből érzékelhette. Április 19. és május 4. között eltávolították a kormányból a sztálini bűntettekért felelősök egy részét. Április 27-én amnesztiát hirdettek, amelynek során 1956. június 4-ig 28 ezer politikai foglyot helyeztek szabadlábra, köztük három halálra ítélt tábornokot. Visszanyerték szabadságukat az egykori munkáspárt Gomulkával együtt bebörtönzött vezetői is. Gomulkát mind a liberálisok, mind a dogmatikusok szerették volna megnyerni maguknak. Munkásfelkelés Poznanban 1956. június 28-án Poznanban munkásfelkelés tört ki. A 13 ezer embert foglalkoztató Cegielski (1949-től Sztálin) Művekben az 1953-tól rendszeres normarendezés következtében 1956 tavaszára az előző évi átlaghoz képest 3-8%-kal csökkent a munkások jövedelme. Ráadásul a gyár vezetősége a munkaversenyen kiemelkedő teljesítményt elérő ötezer embert mintegy 11 millió zlotyval rövidítette meg. A munkások elégedetlenségét fokozta, hogy az akadozó anyagellátás miatt negyedévenként vissza-visszatérően éjjel-nappali hajtásra kényszerültek a terv teljesítése érdekében. Június 28-án fél hétkor megszólalt a Sztálin Művek központi szirénája, amelynek vijjogó hangja a már korábban szolidaritásukat kifejező gyárak, üzemek számára is jeladás volt. A város központjába vonuló, egyre növekvő tömeg transzparensein az „Éhesek vagyunk!”, „Kenyeret és szabadságot”, „Szabad választásokat ENSZ-ellenőrzéssel!”, „Le a vörös burzsoáziával!” feliratok voltak olvashatók. A helyi állami és pártvezetőknek egyszeriben hűlt helyük támadt. „Az egész társaság pucolt Varsóba...” - vallotta egy szemtanú. A várakozó tömegben elterjedt a hír, hogy a varsói munkásküldötteket letartóztatták. Erre a felháborodottak egy része az államvédelmi hivatal épületéhez vonult, hogy a vélt fogva tartottakat kiszabadítsa. Rövidesen eldördült az első lövés. A városba küldték a Sziléziai Katonai Körzet IV. hadtestének páncélos hadosztályát, majd a Szudéta-vidéki 10. páncéloshadosztályt, hogy leszámoljon a „városban garázdálkodó amerikai ejtőernyősökkel, civil ruhás nyugatnémet mesterlövészekkel, diverzánsokkal, lengyel imperialista ügynökökkel, ellenforradalmárokkal” - amire a bevetés előtt álló katonákat felkészítették. Délután már az egész várost felverte a fegyverropogás. Józef Cyrankiewicz miniszterelnök és Edward Gierek KB-titkár a Poznan határában lévő repülőtéren várta az események alakulását. Tétlenségük következménye: 75 halott és 800 sebesült, 658 letartóztatott. Cyrankiewicz június 29-én fenyegető hangú rádióbeszédet tartott: „Minden provokátor vagy őrült, aki kezét a néphatalomra meri emelni, biztos lehet abban, hogy e kezet a néphatalom - a munkásosztály érdekében, a dolgozó parasztság és az értelmiség érdekében, a lakossági életszínvonal emelésének érdekében, életünk további demokratizálásának érdekében - levágja...” Cyrankiewiczet ettől kezdve a nép csak „hentesének hívta. A poznani események kivizsgálására alakult párt- és kormánybizottságot Edward Gierek vezette. Az általa készített jelentést azonban sohasem hozták nyilvánosságra. Végül 22 személyt állítottak a poznani vajdasági bíróság elé. Mire azonban a tárgyalásokra 1956. szeptember 27. és október 22. között sor került, Lengyelországban megváltozott a politikai helyzet. Az engedetlen Gamulka A július 22-i állami ünnepségre Varsóba érkező Bulganyin - amellett, hogy 25 millió dollárt hozott a lengyel közellátási gondok enyhítésére - éberségre hívta fel a Lengyel Egyesült Munkáspárt figyelmét. Ezt a dogmatikusok úgy értelmezték, hogy a szovjet pártvezetés őket támogatja. A központi bizottságban azonban a liberálisok voltak többségben. Őbennük volt meg arra is a kellő elhatározottság, hogy a tömegek bizalmát olyan döntésekkel erősítsék, mint a varsói felkelés 12. évfordulója alkalmából tartott ünnepség, s ehhez kapcsolódóan a Honi Hadsereg elítélt tisztjeinek és katonáinak rehabilitálása. A liberálisok pozícióit erősítette, hogy a szovjet kormány ismét több százezer lengyel repatriálását engedélyezte. 16 Poznani vásár A második világháború után 1947-ben tartották az első nemzetközi vásárt Poznanban. Az évenkénti vásárok sorában csak az 1951-54 év között mutatkozott megtorpanás, amikor a hidegháború miatt Lengyelország gazdasági kapcsolatai jelentősen lecsökkentek a Nyugattal. 1955-től azonban újraindult a nagyszabású vásárok sora. 1956- ban már olyan kísérőrendezvényeket tartottak, mint a Nemzetközi Könyvvásár és a Nemzetközi Fogyasztási Javak Vására, amelyre a mai napig sor kerül. 1956 júniusában is nagyon sok külföldi - köztük nyugatiak - érkezett a városba. Az utcára kivonuló munkások abban reménykedhettek, hogy a külföldiek jelenlétében megmozdulásuk kellő nyilvánosságot kap, és rájuk való tekintettel a hatalom nem alkalmaz erőszakot. A hatalom azonban keményen fellépett a megmozduláson részt vevőkkel szemben. (A külföldiek jelenlétének annyi eredménye mégis volt, hogy mindez megjelent a nyugati sajtóban, és nagy rokonszenvet keltett a lengyel nép iránt.) F. I. A magyar pavilon gépipari bemutatója a XXV. poznarei vásáron, 1956