História 2008
2008 / 8. szám - ÉLETKÉPEK, HÉTKÖZNAPOK - FRISNYÁK ZSUZSA: Munka, üzlet, fecsegés - távbeszélőn : A telefon terjedése Magyarországon, 1881-1912
22 ÉLETKÉPEK, HÉTKÖZNAPOK Munka, üzlet, fecsegés - távbeszélőn A telefon terjedése Magyarországon, 1881-1912 A közhiedelemmel ellentétben Magyarország lemaradását a telefonellátottság terén nem az ország szovjetizációja vagy a kádári gazdaságpolitika okozta. Magyarország a telefónia világában sohasem tartott lépést a nyugati országokkal. A telefon terjedésének lassú üteme már a 19. századi Magyarországot is jellemezte. Pedig az első hazai telefonhálózat igen hamar - az 1877-es világelső bostoni hálózat után alig négy évvel már 1881-ben megkezdte működését Budapesten. Még ugyanebben az évben Temesváron is elindult a szolgáltatás. 1888-ra volt telefon Pozsonyban, Aradon, Pécsett, Zágrábban, Debrecenben és Nagyváradon is. A telefon magánbefektetések révén terjedt, a beruházók célja a minél nagyobb profit elérése volt. 1888-ban az országgyűlés törvényt fogadott el, melyben a telefonhálózat létesítését állami feladatnak nyilvánították. Az állam a közforgalmú intézmények (vasutak, posta, távírda stb.) díjszabásait a gazdaságélénkítés eszközeinek tekintette. Azt vélelmezték, hogy a telefon közgazdasági haszna - hasonlóan a vasutakhoz - csak akkor szélesedik ki, ha a távközlés monopóliumát az állam gyakorolja. Ettől kezdve állami beruházásban épültek a közhasználatú telefonhálózatok. A hálózatok Az I. világháború előtt négyféle telefonhálózat működött Magyarországon. Voltak városi hálózatok, melyek a városon belüli - Budapest esetében még néhány környékbeli település (pl. Újpest) közötti - kapcsolattartást biztosították. A Magyar Királyság 1910-re 58 városi hálózattal, 41 ezer előfizetői állomással (ebből 18 ezer Budapesten) rendelkezett. Az előfizetők a teljes városi népesség (2,7 millió lakos) 1,5%-át alkották. A legnagyobb arányban Fiumében (3%), Nagykanizsán, Zágrábban, Budapesten és Nagyváradon (2%) találunk előfizetőket. 23 városban ez az arány nem érte el az 1%-ot sem. A 62 ezres népességű Hódmezővásárhelyen pl. csak 172 előfizetői állomás működött, de alig volt kedvezőbb a helyzet az olyan jelentős mezőgazdasági árutermelő és kereskedő városokban, mint Kecskeméten, Szabadkán, Versecen vagy Baján. A városi hálózatok mellett léteztek interurbán vonalak is, ezeket azonban nem kapcsolták össze a városokon belüli hálózattal. A „kereskedelmi, de különösen tőzsdei körökben régi óhaj” kielégítésére 1890-ben Budapest és Bécs között létrejött a telefonkapcsolat. 1897-ben pedig elkészült a kontinens leghosszabb telefon-összeköttetése Budapest és Berlin között. Az első belföldi, városok közötti interurbán telefonvonalak 1893-ban nyíltak meg hat várost kötve össze (Budapest, Pozsony, Győr, Szeged, Arad és Temesvár), sőt a vidéki városok ettől kezdve Béccsel is tudtak beszélni. A századfordulóra 22 város rendelkezett interurbán vonallal. E vonalakat vagy a postahivatalt nyilvános készülékeken lehetett használni, vagy külön elő kellett fizetni rájuk. Ez utóbbi esetben az előfizető kapott egy kizárólag interurbán beszélgetésre használható készüléket. 1905-ben Magyarországon interurbán előfizetéssel alig 48-an rendelkeztek, magánszemély nem volt közöttük. A meglehetősen drága (25 korona/3 perc) interurbán beszélgetések túlnyomó többsége posta- és távírdahivatali készülékeken zajlott. 1912-re Budapestről „közvetlenül” lehetett hívni több mint 200 osztrák tartományi települést, 12 bosznia-hercegovinai, 18 szerbiai, 11 romániai, 28 németországi várost, valamint Szófiát. 1893-tól léteztek még az ún. törvényhatósági telefonhálózatok is. Ezek a megyeszékhely és a járási központok Százéves az első magyar telefonközpont. Emlékbélyeg