História 2009
2009 / 9-10. szám - FIGYELŐ - CSEPREGI ZOLTÁN: A magyarországi reformáció kezdetei : Dévai Mátyás, a "magyar Luther"
A magyarországi reformáció kezdetei Dévai Mátyás, a „magyar Luther” A lutheri reformáció első jelei 1521/22-ben jelentkeztek Magyarországon: az 1523. és 1525. évi országgyűlések egy-egy törvénycikkben foglalkoztak az új eretnekség „veszélyei”-vel. Az eszmék terjedésében, akárcsak Európában, Magyarországon is komoly gátat jelentettek a nyelvhatárok. A mohácsi csata előtt kizárólag a német városi lakosság körében jelentkezett a mozgalom. Első jelentős magyar nyelvű hirdetője, Dévai Mátyás 1530-ban kezdte reformátori tevékenységét. Hitvita a kocsmaasztaloknál A reformáció soproni jelentkezéséhez tartozik a következő történet. Az itteni eretneknyomozásra - azaz a lutheri eszmék jelentkezésének kivizsgálására - II. Lajos 1524. október 14-én, Budán kelt rendelete Szegedi Gergely ferences szerzetest küldte ki. A vizsgálat első része: Kristóf ferences prédikátor ellen felhozott nyolc vádpont megvizsgálása. Amely vádpontokat a soproni plébános írta össze, és 29 tanút hallgattak meg. A vád szerint Kristóf azt prédikálta volna, hogy: 1. nem kell engedelmeskedni a pápának; 2. bármely pap feloldozhat mindenféle bűnök alól; 3. a lelki gyónás helyettesítheti a fülbegyónást; 4. a szenteket és Szűz Máriát nem kell imádni, közbenjárásukra nincs szükség; 5. nincs szükség testi böjtre; 6. feleslegesek a templomok és az oltárok; 7. a soproni papok paráznasága nyilvánvaló, ezért nem misézhetnek. 8. Sopronnak nincs szüksége zsidókra, mert papjai maguk űznek uzsorát. Gyengítette a vád súlyát, hogy a feljelentő csupán egy állítását tudta saját tanúvallomásával alátámasztani, míg a többi pontot pusztán szóbeszédre alapozta. A szerzetes az első hat vádat tagadta vagy kimagyarázta, az utolsó kettőt pedig olyan határozottan fenntartotta, hogy II. Lajos november 16-án külön rendeletben intette a soproni papokat ágyasaik elbocsátására. A király a vizsgálat lezárultával a ferenceseket alaptalanul bepanaszoló soproni plébánost marasztalta el, s jogosnak ismerte el a kolostor kártérítési igényét jó hírének megcsorbítása miatt. A plébános a kihallgatás során azonban újabb vádpontokat hozott fel a ferences prédikátor ellen. Ezeket érdemben maga Kristóf sem tagadta. Sőt a panasz jogosságát több tanú is alátámasztotta. A vallomásokból a következőképpen rekonstruálható Kristóf valamely szent ünnepén tartott beszédének gondolatmenete. Kristóf szerint a szentek semmit sem saját érdemükből érdemeltek ki - akik ezt állítják, azok főbenjáró hazugságot mondanak, hanem a szentek „hit által győztek meg országokat”. Az egyetlen laikus tanú vallomása őrizte meg a másik hivatkozott bibliai helyet: „nem önmagunktól vagyunk alkalmasak”. Ez az érvelés már a teológiai rendszer kereteit szétfeszítő reformátori prédikációként értelmezhető, amelyben a szentek tisztelete csupán a személyes hit kérdése. A vizsgálat második része egy oltárigazgató kijelentésével kapcsolatban faggatja a tanúkat, hogy tudniillik Isten lélek, tehát sem érzékszervei, sem végtagjai nincsenek, így ismereteket sem szerezhet a világról, gondot sem viselhet arra. A kijelentés tanúi - közöttük egy suszter -, bor mellett arról vitatkoztak, van-e Istennek keze, lába, szeme és füle, vagyis az ember hozzá hasonlatos lény-e vagy nem. Nyilván nem közvetlen olvasmányaikra hagyatkoztak, hanem valaki a saját szája íze szerint adta elő nekik a német reformátorok gondolatait. Az egyszerű emberek részben egyetértettek vele, részben vitatták. A vizsgálat harmadik része Moritz Pál soproni polgár megbotránkoztató viselkedését igyekezett feltárni. Az utóbbi esetben megállt a böjt megszegésének, valamint a Sopron látképe. Rézkarc, 17. század 26 Dévai Bíró Mátyás [1500? -1545?] A magyar Lutherként emlegetett lutheri, majd melanchthoni tanokat valló prédikátor 1500 körül született, és 1545 táján halt meg. (Születésének és halálának pontos helye nem ismert.) Krakkóban tanult 1523 körül, 1527-ben hazatérve katolikus pap lett Boldogkőváralján. 1529-ben Wittenbergbe ment, megismerkedett a reformáció eszméivel. 1531-ben itthon már az új hitre térített Budán és Kassán, ezért többször is börtönbe került. 1535-ben Sárvárra ment Nádasdy Tamás udvarába, 1536-1537 folyamán ismét Wittenbergben tartózkodott. Ezt követően igazi vándorprédikátorként működött, megfordult a Perényiek, Serédyek és Drágffyak udvarában. Ő volt az első magyar helyesírás szerzője. F. I.