Melléklet 2009
2009 / 1. szám - Palócz Éva és munkacsoportja: Gazdasági növekedés – az államháztartási kiadások csökkentése mellett
EZREDFORDULÓ • ZOOM PALÓCZ ÉVA ÉS MUNKACSOPORTJA GAZDASÁGI NÖVEKEDÉS - AZ ÁLLAMRÁHZTARTÁSI KIADÁSOK CSÖKKENTÉSE M MELLETT. 2008 őszén óriási sokk érte a magyar gazdaságot. A magyar értékpapírpiacot a nemzetközi pénzvilág a pánik napjaiban kíméletlenül leértékelte, sokkal jobban, mint a biztos pénzügyi és gazdasági fundamentumokon álló gazdaságokat. Az IMF-hitel nélkül megindulhatott volna a magyar pénzpiac és a bankrendszer összeomlása. A nemzetközi pénzügyi válság jóval súlyosabban érintette azokat a kis országokat, amelyek pénzügyi egyensúlya instabil, gazdasága pedig gyenge. A magyar gazdaság valamennyi pénzügyi és reálgazdasági mutatója, amelyet a külföldi befektetők figyelnek, Európában a legrosszabbak között van, ha nem a legrosszabb. Az állampolgárok, de láthatólag a döntéshozó politikusok egy része sincs tisztában azzal (vagy legalábbis nem akarja elfogadni), milyen lefelé mutató - gyorsuló - spirálban van a magyar gazdaság. Ez a spirál nem új, gyakorlatilag a pénzügyileg megalapozatlan, a gazdaság teljesítőképességét meghaladó „jóléti rendszerváltással" kezdődött, a nemzetközi pénzügyi válság pedig csupán előrehozta és felerősítette azt a helyzetet, amelyből passzívan már semmiképpen sem kerülhet ki a magyar gazdaság. Az alábbi tanulmány a Reformszövetség megbízásából készült, és a magyar gazdaság jelenlegi helyzetéből való fontos kitörési pontot az államháztartás kiadásainak a csökkentésében és ezzel párhuzamosan az adóterhek mérséklésében keresi. Ezzel nem állítja, hogy ez a magyar gazdaság egyetlen problémája, azt azonban igen, hogy a gazdaság ? Jelen tanulmány a Reformszövetség felkérésére készült. A szöveg „A gazdasági növekedés dinamizálásának lehetősége az államháztartási kiadások csökkentése mellett" c. 2009. február 5-i munkaanyag rövidített, szerkesztett változata. A tanulmányt készítő munkacsoport: Bartha Attila, Gém Erzsébet, Hárs Ágnes, Matheika Zoltán, Nagy Ágnes, Nagy Katalin, Palócz Éva. Megbízott külső szakértők: Antal Dániel (Bankárképző): Az államvasúti rendszer reformjában levő megtakarítási lehetőségek; Kincses Gyula (ELKI): Egészségügy: hátterek, peremfeltételek, javaslatok; Voszka Éva (Pénzügykutató Intézet): Az állami vagyon privatizálásának lehetőségei 2009-től. A munkacsoportot vezette: Palócz Éva. egyik legnagyobb strukturális gyengeségét az állam által elvont és újraelosztott összegek magas aránya jelenti. Az állam elvonja a jövedelem megtermelésére képes gazdasági szereplőktől jövedelmük átlagosan majdnem felét, és ennek nagy részét lényegesen alacsonyabb hatékonysággal használja fel, mint ahogyan az eredeti jövedelemtulajdonosok tudnák azt felhasználni. Az adóbevételek jelentős része tűnik el a továbbra is a (szocialista rendszert idéző) puha költségvetési korláttal működő állami intézmények és vállalatok kasszájában, a koncepciótlan és gyakorta változó prioritású fejlesztésekben, a korrupció csatornáin és a nem eléggé célzott, illetve kevéssé hatékony (gyakran egyenesen kontraproduktív) szociális támogatások magas kiadásaiban. Mindez egyre gyengébb gazdaságot, alacsony beruházási hajlandóságot, gyenge tőkevonzó képességet és terjedő feketegazdaságot, magas adóelkerülési hajlamot eredményez, ami a legális gazdaságban maradók egyre szűkebb rétegének mind nagyobb adóztatásához vezet. A tanulmány ezért az állami kiadások csökkentésének lehetőségét állítja a vizsgálat középpontjába, és az ehhez tartozó középtávú előrejelzés különböző szcenárióit vázolja fel a következő négy évre (2010-2013 közötti időszakra). Az egyes szcenáriók abban különböznek egymástól, hogy a gazdaságpolitika megteszi-e azokat az alapvető fiskális politikai, szerkezeti korrekciókat, valamint az egyéb, az üzleti környezetet javító lépéseket, amelyekre a gazdasági növekedés dinamizmusának visszanyerése szempontjából szükség lenne. 1. Az államháztartás kiadásainak a csökkentésével kapcsolatban gyakran elhangzik, hogy „a nagy elosztó rendszerek alapvető reformja" nélkül nem lehet tartós megtakarításokat elérni. Ez csak részben igaz. Több százmilliárd forintot lehetne megtakarítani egyszerűen csak felelősebb gazdálkodással, a nyilvánosság erősítésével, az adatok transzparens kezelésével, azaz alapjában véve az adófizetők pénzével való takarékosabb gazdálkodással. Ezt is lehet persze reformértékűnek tekinteni, mivel alapvető szemléletváltozást jelentene. Mindenesetre tanulmányunk számos olyan javaslattal él, FIGYELŐ