Melléklet 2009

2009 / 1. szám - Palócz Éva és munkacsoportja: Gazdasági növekedés – az államháztartási kiadások csökkentése mellett

EZREDFORDULÓ • ZOOM PALÓCZ ÉVA ÉS MUNKACSOPORTJA GAZDASÁGI NÖVEKEDÉS - AZ ÁLLAMRÁHZTARTÁSI KIADÁSOK CSÖKKENTÉSE M MELLETT. 2008 őszén óriási sokk érte a magyar gazdaságot. A magyar értékpapírpiacot a nemzetközi pénzvilág a pánik napjaiban kíméletlenül leértékelte, sokkal jobban, mint a biztos pénz­ügyi és gazdasági fundamentumokon álló gazdaságokat. Az IMF-hitel nélkül megindulhatott volna a magyar pénzpiac és a bankrendszer összeomlása. A nemzetközi pénzügyi válság jóval súlyosabban érintet­te azokat a kis országokat, amelyek pénzügyi egyensúlya in­stabil, gazdasága pedig gyenge. A magyar gazdaság vala­mennyi pénzügyi és reálgazdasági mutatója, amelyet a kül­földi befektetők figyelnek, Európában a legrosszabbak között van, ha nem a legrosszabb. Az állampolgárok, de láthatólag a döntéshozó politiku­sok egy része sincs tisztában azzal (vagy legalábbis nem akarja elfogadni), milyen lefelé mutató - gyorsuló - spirál­ban van a magyar gazdaság. Ez a spirál nem új, gyakorlatilag a pénzügyileg megalapozatlan, a gazdaság teljesítőképes­ségét meghaladó „jóléti rendszerváltással" kezdődött, a nemzetközi pénzügyi válság pedig csupán előrehozta és fel­erősítette azt a helyzetet, amelyből passzívan már semmi­képpen sem kerülhet ki a magyar gazdaság. Az alábbi tanulmány a Reformszövetség megbízásából készült, és a magyar gazdaság jelenlegi helyzetéből való fon­tos kitörési pontot az államháztartás kiadásainak a csök­kentésében és ezzel párhuzamosan az adóterhek mérséklé­sében keresi. Ezzel nem állítja, hogy ez a magyar gazdaság egyetlen problémája, azt azonban igen, hogy a gazdaság ? Jelen tanulmány a Reformszövetség felkérésére készült. A szöveg „A gazdasági növekedés dinamizálásának lehetősége az államháztartási kiadások csökkentése mellett" c. 2009. február 5-i munkaanyag rövidí­tett, szerkesztett változata. A tanulmányt készítő munkacsoport: Bartha Attila, Gém Erzsébet, Hárs Ágnes, Matheika Zoltán, Nagy Ágnes, Nagy Katalin, Palócz Éva. Megbízott külső szakértők: Antal Dániel (Bankárképző): Az államvasúti rendszer reformjában levő megtakarítási lehetőségek; Kincses Gyula (ELKI): Egészségügy: hátterek, peremfeltételek, javaslatok; Voszka Éva (Pénzügykutató Intézet): Az állami vagyon privatizálásának lehetőségei 2009-től. A munkacsoportot vezette: Palócz Éva. egyik legnagyobb strukturális gyengeségét az állam által el­vont és újraelosztott összegek magas aránya jelenti. Az ál­lam elvonja a jövedelem megtermelésére képes gazdasági szereplőktől jövedelmük átlagosan majdnem felét, és ennek nagy részét lényegesen alacsonyabb hatékonysággal hasz­nálja fel, mint ahogyan az eredeti jövedelemtulajdonosok tudnák azt felhasználni. Az adóbevételek jelentős része tű­nik el a továbbra is a (szocialista rendszert idéző) puha költ­ségvetési korláttal működő állami intézmények és vállalatok kasszájában, a koncepciótlan és gyakorta változó prioritású fejlesztésekben, a korrupció csatornáin és a nem eléggé cél­zott, illetve kevéssé hatékony (gyakran egyenesen kontra­­produktív) szociális támogatások magas kiadásaiban. Mindez egyre gyengébb gazdaságot, alacsony beruházási hajlandóságot, gyenge tőkevonzó képességet és terjedő fe­ketegazdaságot, magas adóelkerülési hajlamot eredményez, ami a legális gazdaságban maradók egyre szűkebb rétegé­nek mind nagyobb adóztatásához vezet. A tanulmány ezért az állami kiadások csökkentésének lehetőségét állítja a vizsgálat középpontjába, és az ehhez tartozó középtávú előrejelzés különböző szcenárióit vázolja fel a következő négy évre (2010-2013 közötti időszakra). Az egyes szcenáriók abban különböznek egymástól, hogy a gaz­daságpolitika megteszi-e azokat az alapvető fiskális politi­kai, szerkezeti korrekciókat, valamint az egyéb, az üzleti környezetet javító lépéseket, amelyekre a gazdasági növeke­dés dinamizmusának visszanyerése szempontjából szükség lenne. 1. Az államháztartás kiadásainak a csökkentésével kap­csolatban gyakran elhangzik, hogy „a nagy elosztó rendsze­rek alapvető reformja" nélkül nem lehet tartós megtakarítá­sokat elérni. Ez csak részben igaz. Több százmilliárd forintot lehetne megtakarítani egyszerűen csak felelősebb gazdálko­dással, a nyilvánosság erősítésével, az adatok transzparens kezelésével, azaz­ alapjában véve az adófizetők pénzével való takarékosabb gazdálkodással. Ezt is lehet persze reformérté­kűnek tekinteni, mivel alapvető szemléletváltozást jelentene. Mindenesetre tanulmányunk számos olyan javaslattal él,­ ­ FIGYELŐ

Next