Hitel, 1990. január-április (3. évfolyam, 1-8. szám)

1990 / 7. szám - AZ ELEFÁNTCSONTTORONYBÓL - Ötvös Ervin: Maléter - tábornok a forradalom mérlegén

22 HITEL • 1990. 7. szám Maléter - A Corvin-közi felkelő „erőd" harcai, a Kilián laktanya és Maléter Pál egymás­sal összefonódott szerepe az 1956-os forradalom történetének középpont­jában állnak. Annak a forradalomnak a fókuszában, amely ezúttal nem egy gyá­szosan elvetélt, elmulasztott történelmi lehetőséget fémjelzett a sok közül a magyar múltból. Ma már tisztán látjuk: a forradalom egy keservesen hosszú úton ugyan, de új korszakot indító, döntő for­dulatot jelentett nemcsak Magyaror­szágnak, de Európa egészének is. Ezért van szükség ezen időszak fontos kérdé­seinek az eddiginél jóval részletesebb vizsgálatára. A nemzet végre megadhatta a forrada­lom fiatal generálisának is a végtisztessé­get. Az 1956-ból fakadó, ahhoz hasonló­an váratlan és nagyszerű változás egyik megnyilvánulásaként sok eddig is is­meretlen adat lát napvilágot Magyaror­szágon, így hamarosan lehetővé válhat, hogy történészek tisztázzák Maiéter pályájának egyes homályos részleteit. Évtizedekig tényként fogadták el azt a Nyugaton és Magyarországon elterjedt nézetet (16, 17), hogy Maiéter a Kilián laktanyába megérkezésekor állt át a felkelőkhöz, a forradalom győzelméig küzdött oldalukon. Talán a felkelés és mártírjai iránt érzett kegy­elet akadályoz­ta meg, hogy a Corvin-köz harcosai és Maléter közti alapvető konfliktusról, ennek okairól szó legyen. A súlyos el­lentétekre nyugaton csak huszonöt év után utalt először Király Béla (10). Em­lékezéseiben Pongrátz Gergely (16), a Corvin-köz fegyvereseinek parancsnoka Malétert vádolta a felkelők elleni harccal és azzal, hogy a régi rendet mentő politikusok céljait szolgálta. Személyes ellenszenvre visszavezethető elfogultság volt e vélemények mögött, mint azt többen hangoztatják? Mit tett Maléter, mik voltak indítékai? Nemzeti hős, opportunista, vagy parancsot tel­jesítő, felkelők vérét ontó katona volt? Mi az ellentmondások eredete? Itt az idő, hogy ezekre a kérdésekre érdemi és tárgyilagos választ kapjunk. Kilián laktanya, 1956. október 23-25. Az eredetileg Mária Terézia nevét viselő, 1845-46-ban a régi Pest peremén a kor neoklasszicista stílusában épített hatal­mas kaszárnyának 1956 őszén már csak a középső nagy udvart körülvevő, az Üllői­ útra néző harmadát használták katonai célra. A két kisebb udvar körül, a Liliom utcai, illetve Ferenc körúti szárny­ban civil, munkásszállók voltak. Az épület középső részében fővárosi építke­zéseknél foglalkoztatott többnyire „meg­bízhatatlan osztályidegenekből" álló há­rom kisegítő műszaki zászlóalj 900-1000 fegyvertelen munkaszolgálatos katoná­ját szállásolták el hivatásos és tartalékos katonatisztek vezénylete alatt. A lak­tanya használható fegyvertára a főkapu­­őrség harminc pisztolyából, tíz géppisz­tolyból állott. Csiba Lajos századost, egy rendszerhű, de nem elvakult „népi ká­dert" csak október elején nevezték ki lak­tanyaparancsnoknak, mint Maléter ez­redesnek, a Műszaki Kisegítő Alakula­tok főnökének beosztottját. Az ezredes dandárparancsnoki hivatala a Várne­gyedben volt, az Úri utcában. A forradalom első hullámai 23-án este­mél tízkor, a Rádió ostromával egyidőben érték el a laktanyát (1.3. 18). Ekkor tört be először a tömeg, mely magával vitte a kapuőrség fegyvereit. Az odavetődő Szalay Róbert tüzérszázadost, aki hajnalban a forradalom mellett „agitálta” a kaszár­nya felmentésére küldött tisztiiskolás századot rövid időre letartóztatták, és a tömeget sikerrel kiszorították. Időköz­ben, a kaszárnyaparancsnok telefon­riasztására Maléter egymagában kísérel­te meg, hogy égő járművek között a Kálvin tértől a Kiliánig eljusson. Szolgá­lati autóját gyanakvó civil fegyveresek foglalták le, és vissza kell fordulnia. Csuromvizesre izzadva futott haza fele­ségéhez a budai Orbánhegyi útra (11). Az éj folyamán, a kapun betörve, min­den akadályt félresöpörve, a tüntetők többször visszatértek a laktanyába. Két­száz katona hagyta el a kaszárnyát, néhányan a fegyveresekhez csatlakoz­tak; az ottmaradt hétszáz honvéd a továbbiakban passzívan figyelte a fejle­ményeket. A kaszárnyaparancsnok csak egy maroknyi rendszerhű tisztre, tiszthe­lyettesre támaszkodhatott (köztük Szabó százados, politikai tisztre és Hollmann Gábor főhadnagyra; az utóbbit naplóik­ban Kolmann-nak, illetve Kollmannak írják a szerzők).­eggelre ismét el­vonult a nép az épületből, de a Kör­úton állókra egy fekete Pobeda autó­ból zúdított halálos géppisztolysorozat felkeltette az emberek vad dühét. Szerdán dél körül indult meg a csata két újonnan megérkező szovjet tank, egy páncélautó, valamint a gyorsan növekvő tömeg között. Rövidesen felkelők foglalták el a Corvin mozit körülvevő háztömböket és a Kilián stratégiai fontosságú körúti sarkát (16) Megkezdődött a szovjet tankok, páncélko­csik, ágyúk vasárnap délelőttig naponta többször ismétlődő „parádéja" a Corvin, il­letve a Kilián Ferenc körúti oldalát Üllői úti sarkát megszálló felkelők ellen. Fegyve­res csoportok ellenőrizték a laktanya mö­götti szűk ferencvárosi utcákat is, ahova tankok nem merészkedtek be (Liliom, Tompa, Tűzoltó utca). Ötvös Ervin tábornok a forradalom mérlegén Válaszok és kérdések ötvenhatról

Next