Hitel, 2012. július-december (25. évfolyam, 7-12. szám)

2012 / 11. szám - KÉRDEZ AZ IDŐ - Döbrentei Kornél: Magyar invalidus

Lehetne gyalog-baka vagy huszár.­ közteret nem neveznek el róla, „sej, a lovát kilőtték alóla...”, de nem renyhült kezében a kantár, lovát fagy balzsamozta a Donnál. Katona, hát honnan vándoroltál? Ausburg, Muhi, Mohács, Majtény, Arad, tested térkép, a vonal mind varrat, s új kivérzés, minden seb felfakad, vasfüggöny, GULAG, Recsk, orosz hadak, '56, kötél, majd vidám barakk, és máig tartó sortüzek, bajtárs, jobb karodat tépte le a kartács, hiány torkollik a kemény vállig, bal kéz kardmarkolatra csírázik, cselekedhetted volna, hogy elfuss, nem tetted, ősmagyar invalidus, vártán állsz, ölik hited, s nem csonkább, így is épebb vagy, mint Magyarország, egészebb, mint a „...sok sehonnai...” válladból nőnek Turul szárnyai. Voltál, vagy és leszel, s ez már jellem: kibírni mindig valakik ellen. Szabályosan úgy veszel keresztet, csakazért is­ reményt nem ereszted, Jobbod Szent, tested Jézus otthona, légy áldott, honvéd, magyar katona. [ Döbrentei Kornél verse ] Döbrentei Kornél (1946) költő. A Hitel szépirodalmi rovatát 1992 és 2006 között szerkesztette. Egybe­­gyűjtött versei Tartsd meg a sziklát (2008) címmel jelentek meg. 2012. NOVEMBER [ 51 ]

Next