Hitel, 2015. január-június (28. évfolyam, 1-6. szám)

2015 / 3. szám - A Bethlen Gábor Alapítvány 2014. évi díjazottjai (Agócs Sándor, Bryan Cartledge, Cs. Nagy lbolya, Kiss-Rigó László, Lezsák Sándor, Markus Mechel, Miskolczy Ambrus, Petrik Béla,Szalai Attila, Szenti Tibor írásai)

a leigázott magyaroknak." Ma is azt vallja, hogy most is együtt kell harcoljunk az igazi szabadságért, az életért, a házasságért, a családért s mindazért, ami földünket s életünket kereszténnyé teszi. „Mert, ahogyan Isten szolgája, Robert Schuman mondta, s amit bátran ismételget a mostani magyar miniszterelnök: »Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz többé Európa«." Az Alapítvány Márton Áron Emlékérmet adományozott Saáry Éva írónak, a svájci magyar közösség kiemelkedő képviselőjének, aki boldogan fogadta az elismerést, és készült a pesti útra, amikor egy hónapja hirtelen elhunyt. A díjat Soria Larroude Mazzolini, Saáry Éva leánya vette át, s a díjazottat Agócs Sándor költő, az Antológia Kiadó vezetője búcsúztatta-méltatta. Saáry Éva 1956. novemberben, a forradalom leverése után menekült nyugat­ra. Először a svájci Lausanne-ban, Párizsban, majd Francia Egyenlítői-Afrika Gabon tartományában, a SPAEF (Société des Pétroles dAfrique Équatoriale Francaise) alkalmazásában olajkutatóként tevékenykedett. Az 1960-as évek elején felhagyott a földtani munkákkal, azt követően a dél-svájci Luganóban élt, és szabad újságíróként, festő- és fotóművészként tevékenykedett. 1959-től jelentek meg írásai rendszeresen nyugati magyar lapokban (Bécsi Magyar Híradó, Nem­zetőr, Irodalmi Újság, Új Látóhatár, Katolikus Szemle, Kanadai Magyarság, Új Világ, Amerikai Magyar Hírlap, az ausztráliai Magyar Élet stb.). 1992-től kezdődően ma­gyar lapokban is publikált. 1975-től a Ticinói Magyar Egyesületnek (TME) hol elnöke, hol alelnöke, 1976-92 között a Svájci Magyar Irodalmi és Képzőművé­szeti Körnek (SMIKK) ügyvezető elnöke, a Lugánói Tanulmányi Napok szerve­ző-rendezője volt. Az egyesület tanulmányköteteit nagyrészt ő szerkesztette, és a fedőlapokat is ő tervezte. Cikkei, interjúi jelentek meg képzőművészekről is. Saját rajz- és fotóillusztrációival jelent meg több önálló kötete, és mások mun­káit (például Tollas Tiboréit) is illusztrálta. 1969-től néhány éven át a Külföldi Magyar Képzőművészek Világszövetsége svájci titkára volt. 1965-től kiállító mű­vész, tárlatain fotóit általában együtt szerepeltette festményeivel. Fotográfus­ként - portrék és tájképek mellett - természeti alakzatokat, különös formákat rögzített legszívesebben. Közösség- és irodalomszervezői munkásságával a nyu­gati magyar emigráció, a szellemi élet, a magyar kultúra fontos és kiemelkedő szereplője volt. A Bethlen Gábor-díjak átadásával egyidejűleg, a több évtizedes hagyomá­nyok szerint a TAMÁSI ÁRON-DÍJat is átadták. E kitüntetést idén Margittai Gábor írónak, tanárnak, a Magyar Nemzet szerkesztőjének adományozta a Tamási Áron­díj Kuratóriuma. Laudálására dr. Cs. Nagy Ibolya irodalomtörténészt kérte fel a Tamási Áron Alapítvány, a díjat Ugrin Aranka és Lezsák Sándor adta át. Az esten Szabó András előadóművész előadásában részletek hangzottak el Németh László szárszói beszédéből, Tamási Áron Kodály Zoltán (egy botfülű szé­kely naplójából) című írásából, Saáry Éva verséből. A díjátadó ünnepség műsorvezetője Niki János, a Magyar Katolikus Rádió bemondója volt. Lezsák Sándor a kuratórium elnöke zárta be az emlékezetes estet. Minden kitüntetettnek gratulált, megköszönte a laudátorok és a két mű­

Next