Hitel, 2020. január-június (33. évfolyam, 1-6. szám)
2020 / 3. szám - Semsei Ferenc: A „könyves ember” Amerikában (Púski Sándor kulturális kapcsolatrendszere)
belül és azok lehetőség szerinti tágításával próbálta elérni. Szitnyai Zoltán ezzel szemben a politikamentes együttműködést trójai falóként aposztrofálta, amely becsempészheti a kommunista szemléletű tankönyveket és olvasmányokat az emigráció életébe.67 A cikk kritizálta ezeken felül a Magyar Book könyvjegyzékét, továbbá a könyveket két csoportra osztva a magyar állam megbízásából kiadható és kiadhatatlan könyvekről írt. Ilyen megkötésekről azonban nem volt szó.68 Visszatérő problémapont volt a Magyar Book által képviselt irodalmi felfogás, miszerint a magyar kultúra otthon él, az emigráció színezheti, de nem válthatja ki. Az emigráció jobboldali szárnya ezt nem fogadta el, ahogy a rendszerrel történő bárminemű kapcsolatfelvételt sem. Püski Sándor megítélésének tükrében elmondható, hogy ebbe a csoportba tartozott az 56-os emigránsok egy része, azonban az ő világképük, ahogy a forradalom alatt, úgy az Egyesült Államokban sem volt homogén.69 Az anyanyelvi konferenciák irányába tanúsított általános ellenszenvüknek oka volt még az a politikai-ideológiai nézetkülönbség, miszerint a konferencia hivatalos állami szervként a forradalmat ellenforradalomnak tekintette. Püski a helyi baloldali csoporttal is összetűzésbe keveredett, amely viszont a jobboldali erők megerősítőjét látta benne. Jó kapcsolatot ápolt ellenben a Szabad Európa Rádióval és az Új Látóhatárral.70 A művek szortírozhatóságáról vitriolos írás jelent meg a Magyarságban 1971-ben Ki hova... címmel.71 A folyóirat „társasjátékra" invitálta olvasóit, amelynek keretében saját lista készítésére buzdította őket. Dr. Pogány András '56-os forradalmár vélhetően a New Yorki Magyar Élet 1970. novemberi számában - a magyarországi tankönyvek túlzott ideologizáltságára utalva - a „Lenin bácsi gyermekkoráról szóló ékes és színes leírást" nehezményezte.72 Már a címében is árulkodó a New Yorki Magyar Élet 1971. áprilisi száma: „Kommunista könyvek becsempészése Amerikába."73 Gereben István, a Magyar Szabadságharcos Szövetség Egyesült Államokbeli társelnöke interjúja konklúziójaként elismerte Püski Sándor múltbeli tevékenységét, azonban lehetetlennek látta a vele való közös munkát a jelenben, minthogy szerinte Püski a magyarországi kommunista külkereskedelmi szervek amerikai ügynöke volt.74 67 Püski Sándor: i. m. 259-260. 68 Püski Sándor: i. m. 272. 69 Borbándi Gyula: A magyar emigráció életrajza, 1945-1985. Hága-Budapest, 2006, Mikes-Széchenyi, 178. 70 Csűri: i. m. 36,41. 71 Püski Sándor: i. m. 262-263. 72 Püski István-Gulay István: „Magyar ügyben...", i. m. 15. 73 Püski Sándor: i. m. 258 Püski István-Gulay István: „Magyar ügyben...", i. m. 33. 74 Püski Sándor, ha hivatalos úton nem is, a saját lehetőségeihez mérten segítette a nyugati, „imperialista" könyvek Magyarországra csempészését: „[...] nagyon fontos része volt az amerikai-magyar könyvesboltunknak: bárki bejött látogatóba valamiért, [...] nézegette az emigrációban kiadott könyveinket, és mondta, hogy de jó lenne ez a könyv, meg az a könyv, de hát nincs pénzem, és akkor mindig meg kellett tőle kérdezni - és tényleg mindig 2020. március 10.