Hód-Mező-Vásárhely, 1873. január-szeptember (3. évfolyam, 1-38. szám)

1873-05-04 / 18. szám

Hód-Mező-Vásárhely._____III-ik évfolyam. — 18. sz.__________Vasárnap május 4. 1873. Közérdekű társadalmi hetilap. Megj­elenik hetenkint egyszer, vasárnap reggel. A lap szellemi részét illető mindennemű közlemények, úgy a hirdetések is a szerkesztőnek küldendők. Előfizetési feltételek: Vidékre postán is helyben házhoz hordva, egész évre..........................................................4 írt. fél évre...............................................................2 ., negyed évre..........................................­­ „ Egyes szám ára 10 kr. Hirdetések 3 hasábos petit sora, vagy annak helye, egyszeri hirdetésnél 5 kr, többszörinél 4 kr. — Bélyegdíj minden beiktatásért 30 kr. — A Nyilttérben 3 hasábos petit sor iktatási dija 15 kr. — Az előfizetési pénzek Feket­e László úrhoz a ref. nagyiskola épü­letében a lap szétküldését illető felszólalások Dús Imre könyvkötő úrhoz utasítandók hol a lap egyes számjai is kaphatók. H.-M-Vásárhely, ápril 29. A királyi kisebb haszonvételek jogának kérdése egészen más természetű, mint az ezen jog gyakor­lása folytán egykor szükségesekké vált épületek és telkek adásvevési kérdése; amaz állami közügy, emez helyi magánügy; s ha nálunk a kettő együtt oldan­dó is meg, mivoltuk külön fejtegetést kiván. Nevezett haszonvételek birtoklási joga kétségen kívül csak olyan tulajdoni jog, mint akármely va­­gyoné, de a­midőn a társadalmi viszonyok oda fej­lődtek, hogy közérdek miatt ingatlan birtokot is tör­vény szerint kisajátítanak, akkor e haszonvételek jo­ga annyival inkább a kisajátítandó birtokok közé tar­tozik, mert erről teljes mértékben áll, hogy „summum jus summa injuria.“ Ugyanis e jog a fogyasztást, annálfogva a for­galmat és így a termelést nyomja szerfelett, pedig ma ezeken fordul meg a társadalom élete. Avagy gondolható-e nagyobb képtelenség és ellenmondás, mint a­milyen van abban az állapotban, mely sze­rint amidőn országosan jutalmakat tűznek ki, ver­senyre buzdítanak például a malom­ipar emelése vé­gett, akkor a királyi haszonvételek alatt álló területen a birtokosnak sem a telke, sem a fölött a levegő nem szabad tulajdona abból a tekintetből, hogy ott szélmalmot építhessen. Mindamellett tagadhatatlan, hogy ez törvény ál­tal védelmezett állapot, melyet tehát kárpótlás nélkül eltörölni nem lehet, nem szabad. Az a kérdés, hogy a királyi kisebb haszonvé­telek kárpótlásának mi legyen az alapja? — Mert az is igaz, hogy a tulajdonjog érvényességének egyenlő volta mellett, maga a birtok nagyon különböző ter­mészetű lévén, a jognak becsértéke is inkább ez utób­bitól függ. Miután a társadalom fejlődése végre is hatal­masabb, hogysem annak még viszonyos emelkedését is gátolhatná a kb­. kisebb haszonvételek joga, vagyis a fogyasztás és termelés, bár hátráltatva és boszan­­tatva van ezen jog által, mindazáltal növekedőben van, azért az ezen jog útján befolyó haszonnak is természet szerint emelkednie kell. De, ha például az országgyűlés azt a hallatlan és megbocsájthatatlan mulasztást követné el, hogy még vagy 20 évig nem hozna törvényt e jog megváltása iránt, igazságos vol­na-e majd azt a jövedelmet venni váltság alapjául, melyet a jog élvezői akkor fognának kimutatni pa­piroson, szerződésekből? Semmiképen. Mert e jog megszüntetésének, mint azon egy elven alapuló tény­nek, a robot és dézma megszüntetésével egy időben kellett volna végrehajtatnia, és semmi szín alatt sem később annál, mint a­mikor a fogyasztási és jövedel­mi adók behozattak, melyekkel amaz elvileg össze­férhetetlen túlterhelés. És ha ez idő óta a nevezett haszonvételek címén behajtott jövedelem növekedett is, azt nem igazságos ama jog értékének jövedelmeként beszámítani, holott az bensőleg nemcsak alászállott, hanem tarthatatlanná lett, sőt e növekedés inkább a közönség ellen gyakorolt igaztalanság mértéke, s a jogos élvező megelégedhetik a nyereséggel, hogy a növekedést azóta is és még mindig zsebre rakja, bár nyilvánvaló dolog, hogy ez közgazdasági anomália. Ehez képest nézetünk szerint hazánkban a kb­. kisebb haszonvételek váltságának igazságos alapjául az ezen cím alatt a 40-es, illetőleg 50-es években tényleg bevett tiszta jövedelem veendő. S minthogy nem lehet kívánni, de nem is valószínű, hogy e jog megváltásának terhét az összes állam vállalja el, sőt méltányos, hogy azt az illető községek viseljék: a jelzett alapon helyesnek véljük, hogy Vásárhely ma már egyezkedjék, és­pedig a törlesztve fizetés kikö­tése mellett, különben várja be a törvényhozás intéz­kedését, képtelenség lévén hogy e várakozás sokáig tartson, valamint az is, hogy ezáltal rövidet húzzon akár a váltsági összeg, akár a fizetési módozat te­kintetében. Mert a törvényhozó testület a dolgok és viszonyok természetéből állapítja meg az igazságot, nem pedig, mint valamely bíróság, betűhöz köti a jo­got, hol a szócsavarásnak széles tere áll nyitva. Az előadottakból az is következik, hogy e ha­szonvételek megváltásánál nem volna helyes a város­nak abból a számításból indulnia ki, hogy ez által legalább is egyenértékű kész jövedelmi forrást kerít hatalmába, melyből kívánság szerint meríthet , sőt úgy kell azt tekintenie, mint érvágási sebet, mely­nek behegesztése a testnek legnagyobb nyeresége. Ezen ügynél az épületek és azokhoz tartozó föl­dek megszerzésének kérdése már igen egyszerű és világos, mint a­mely szerint nem szabadalmazott egyed­­árusági jogot kell megváltani, hanem tiszta és va­lódi vagyont megvásárolni. Itt a mindennapi adásve­­vésnek közfeltételei egészen érvényesek. Azért e bir­tokok megszerzésénél a városnak mindenekelőtt azt kell számbavennie, hogy mennyiben van azokra szük­sége, tekintettel még a jövőre is, s azután, hogy e birtokoknak ez idő szerinti értékére mi befolyással van a kínálat és kereslet között fennálló arány. S épen az képezi még e két kérdés közötti különbség lényegét, hogy míg a k. haszonvételek meg­váltásának javára szolgál a teljes nyilvánosság, addig az épületek stb. iránt folytatandó alkunál, nyilvános­­kodni képtelenség volna. Ebből pedig az következik, hogy ezen alku vezetését csak lehetőleg kis számú, de annál inkább megbízható, s a város javát igaz lelkiis­meretességgel szívükön hordozó férfiakra szabad­­bízni, s kik az érdekeknek méltó egybevetésével és egyenes határozottságukkal az elárusítót is hasonló eljárásra bírják, és elkerülik az egymást kijátszani akaró tö­rekvésnek kicsinyes tekervényeit. Nem mulaszthatjuk ezúttal megérinteni azt a körülményt is, mely újólag tanúsítja, hogy az életbe vágó kérdések immár egymást érik városunk napi­rendjén , nevezetesen, hogy a kiszabályozási társulat felhívta a városi hatóságot a határbeli vadvizek szabá­lyozására Körtvélyes felé. Ez a Sibyllák könyve. Mi fog történni vele? — egyébiránt e nagy fontosságú ügyet alkalmilag még érdeme szerint is tárgyalni fogjuk. A regale ügyhöz városunkban. Lapunk múlt számának első cikkében, úgyszintén a városi közgyűlésről szóló közlésünkben érintettük, hogy a gr. Károlyi család nevében gr. Károlyi György váro­sunk polgármesteréhez az úrbéri jogok megvétele ügyé­ben egy, a kérdést több oldalról fejtegető iratot intézett s hogy ennek folytán városunk hatósága a kérdésre vo­natkozó nézetét, egy válasziratban körvonalazta. Óhajtot­tuk olvasóinkat e városunkat oly közel és mélyen érdeklő ügygyel részletesebben is megismertetni, azért ezennel közöljük városi hatóságunk válasziratát. A grófi család nyilatkozatának közlését nem csak nagy terjedelme gá­tolja, hanem fölöslegessé is teszi azon körülmény, mert hatóságunk válaszirata oly tisztán mutatja fel a dolgot, hogy ez utóbbinak szövege amaz előbbinek is magyará­zata. A hatósági válasz következőleg hangzik: Nagyméltóságú gróf ur! A midőn Excellentiádnak f. 1873-ik évi márc. 21-től kelt, s H.-M.-Vásárhely polgármestere útján e város kép­viselő-testületéhez, az itteni regale-jogok kibérlése, ille­tőleg Excellentiad által felajánlott örök­váltsága és épületek megvétele tárgyában intézett becses leiratának vételét igazolja a képviselőtestület; egyszersmind bátor­ságot vesz magának felírni az iránt, hogy egynémely, közönségünkre igen lényeges, sőt határozó körülményekre nézve Nagy méltóságod becses akaratát s nézetének nyil­vánítását tiszteletteljesen kikérje és megnyerhesse, — és hogy alkalmilag a képviselőtestület a szőnyegen levő tárgyalásban saját nézeteit s intentióját némely részben már most kifejthesse és Excellentiádnak előterjeszthesse. Mindenekelőtt kiemeli a képviselőtestület, hogy Nagy­méltóságod jóakarata s ennélfogva becses ajánlatátó1. évi ápril hs 4-én hozott közgyűlési 159. számú határozatá­ban közönségünk — elvben elfogadhatónak mondotta ki, — kijelentvén, miszerint „a királyi kisebb haszonvé­teleket magába­­ ölelő összes úri jogok és egynémely uradalmi épületek megvételéhez elvileg hozzájárulni kész,“ — azonban remélhető, kedvező föltételek s esélyek elő­­véleményezése mellett, mely határozatának hozatalára tehát Nagy méltóságod azon kegyes nyilatkozatai, misze­rint „nincs alapos oka a képviselőtestületnek azt hinni, hogy az örök megváltás tetemes áldozattal járna, mert e megváltandó jog oly jövedelmet biztosít a városnak, melyből nemcsak a váltságra fölveendő kölcsön kamata, de ennek évi törlesztése is a város közönségének egyéb megterheltetése nélkül biztosan fedezhető,"­ és hogy Ex­cellentiád már előre is kijelenteni méltóztatott, miszerint „kész a város eme törekvését a méltányosság határáig még áldozatok árán is lehetőleg elősegíteni“ — döntő befolyással bírtak. Miután pedig a tárgyalások most már nem a regale­­jog bérlete, hanem annak megvétele körül vannak folya­matban , ugyanazért ezen jogok ez idő szerinti viszonyla­gos értékére nézve csak röviden kívánunk és bátorko­dunk nyilatkozni. Ugyanis erős hitünk, miszerint már nem meszsze van az idő, mikor a királyi kisebb haszon­vételek törvényhozás útján országosan rendeztetni fognak, és ez esetben több mint valószínű, hogy e jogok meg­vétele, — még ha az a községek terhére történnék is, — oly összegekben, illetőleg arányokban és föltételi módo­zatok mellett rendeltetik majd foganatosíttatni, mely szerint a községek sem a kölcsön fölvételi igen kellemetlen, és a nagy összegeket illetőleg nem ritkán lehetetlen, sőt talán kamatainak magassága miatt elviselhetetlen terheltetések kényszerűségének kitéve nem lesznek, sem pedig reájuk oly magas váltsági összegek nem fognak kirovatni, te­kintve szabványoztatni, melyek a megváltandó úri jogok jö­vedelmei által mindenesetre nem nagy kamataikkal együtt rövid 10—15 év alatt vissza ne térülnének. Arról pedig, hogy a regale jogok jövedelme jövőben, különösen az országos rendezés előtt emelkedjék, nézetünk szerint, szó sem lehet, mert a vasúthálózat az italoknak akó számra hozatalát a legtávolabb vidékekről is könnyesen lehetővé teszi, s így a kicsinybeni fogyasztás apadó mérve egész alapossággal arra enged következtetnük, hogy a regale jogok jövedelme ezentúl mindinkább megcsökken a köznép pedig, mely a népesség és szaporulat legnagyobb részét képezi, saját termelésű borát fogyasztja s az ita­lok élvezetétől mindinkább elszokni, elidegenedni látszik városunkban, a­mi természetesen morális szempontból csak örvendetes jelenség. És ha még a jog bérletére nézve helyén­való pár szóban megemlékezünk , nem hagyhatjuk érintetle­nül, miszerint egy város, — mint erkölcsi testület, min­denkor biztosabb bérlő, bármely magános feleknél, — és a fenforgó körülmények között az épületek megvételére, — tekintve az épületek eladásának aránylag tűrhető áron átváltására, — majdnem egyedüli competens a vá­ros közönsége, — magános felek azon épületek nagyobb részét, — ha csak szétbontott anyagjaikat nem, — de mint épületeket alig, vagy teljességgel nem volnának hajlandók megvenni, mert azok magános felek céljaira nem alkalmasak. Ami még Nagyméltóságod becses figyelmeztetése foly­tán azon 16,660 hold területet, mint az elkülönítés ft­-

Next