Hód-Mező-Vásárhely, 1874. február-december (4. évfolyam, 6-52. szám)
1874-02-08 / 6. szám
H.M.-Vásárhely város beosztása, s az utcabiztosok és azok teendőiről. Érdekes lesz városunk minden lakosára nézve, s még talán vidéki olvasóink egy része előtt is, tudni H.M.-Vásárhely város utcáinak elnevezését, s az utcabiztosokra vonatkozó szabványok rövid foglalatját, mely a városi tanácsnak 1872. augusztus 31-én tartott üléséből kelt intézkedéséhez képest Sulyok Elek főkapitány és Kecskeméthy L. tanácsnok közvetítésével állapítatott meg. a város öt tizedre, mindenik tized külön szakaszokra osztatott, amint következik : I- so Tized, 1- ső szakasz utcái: Mészárszék-, Szegedi- Oroszlán-, Lázár-, Mihály-, Holló-, Imre-, Szöllő-, Dió-, Bárány-, Széna-, Kígyó-, Árpa-, György-, Veres-, Árvíz-, Hunyadi-, Kecske-, Miklós-, Szög-, Sára-, Rigó-, Öz-, Varja-, Gojdár-, Kapitány-, Keskeny-utca. 2- ik szakasz utcái: Szöllő-, László-, Könyök-, Rövid-, Solti-, Kurta-, Vívó-, Malom-, Kard-, Veréb, Királyszék-, Pacsirta-, Kökény-, Fehér-, Árok-, Lapos-, Sarló-, Szoros-, Halász-, Egres-, Megy-, Száraz-utca, a Keskeny-utcáig. 3- ik szakasz utcái: Mihály utca a leányiskolától: Szerencse-, Rozália-, Bánfi-, Borz-, László , Imre-, Ilona-, István-, Tükör-, Szöglet-, Ádám, Egér-, János-, Csirke-, Cseresznye-, Búza-, Fecske-utca a Holló-utca árkáig. II- ik Tized: 1- ső szakasz utcái: Főtér, Mihály-utca 31- számtól: Galamb-, Vigadj-, Hernyó-, Szivárvány-, Szalma-, Béka-, Darázs-, Zsoldos-, Cserepes-utca a szentesi út baloldala és Péter-utca. 2- ik szakasz utcái: Simon-, Szúnyog-, Kakuk-, Cserép-, Szerencse-, Pipiske-, Szék-, Fűzfa-, Csatorna-, Kanálisparti-utca. 3- ik szakasz utcái: Pál-, Dobogó-, Hideg-, Hattyas-, Szivár-, Kapa-, Sarkantyú-, Agyag-, Hajnal-utca. III- ik Tized Első szakasz utcái: Árpád-, Sz.-Király-, Lehel-, Oldalkosár-, Juhász-, Kakas-, Béla-, Zrinyi-utca. 2- ik szakasz utcái: Fő-utca , Szegfű-, Szt.Antal-, Virág-, Lánc-, Délibáb-, Csalogány-, Rák-, Ignác-, Kinizsi-, Kardos-, Csillag-, Zsigmond-, Farkas-, Cukor-, Molnár-, Káka-utca, s a szentesi út jobb oldala a Fakó malomig. 3- ik szakasz utcái: Szentesi út jobb oldala a Fakó malomtól; Csúcs-utca: Sárkány-, Nyárfa-, Gyékény-, Kacsa-, Kantránki-, Gulyás-, Kákaség-, Csicsóka-, Nád-, Csík- és Dér-utca. 4- ik szakasz utcái: Eke-utca, Liba-, Szt.István-, Dér-, Torma-, Konkoly-, Pásztor-, Lakhat-, Dani-, Ólom-, Kórház-, és Rárosi-utca: Orosházi út és Éjszaki utca. A IV-ik Tizedben 1-sk szakasz: 12. Dúzs Pál, 2-ik szakasz : Láda Sámuel, 3 ik szakasz : iss® Banga István, — 4-ik szakasz: ^ Csada István. Az V-ik Tizedben 1-ső szakasz: Mucsi Péter és a 2-ik szakaszban 3^1 Barta Mihály. Az utca-biztosok közvetlenül a kapitány és mérnöki hivatal alá tartoznak. Az utca-biztosok feladata: 1) Az utcai utak, magán- és közjárdák , s pallók felügyelése, az ezeken tapasztalt , bárminemű hiánynak bejelentése vagy közvetlen, vagy a rendőrségi városi közszolgák fölhasználásával közvetve. 2) Az utak s járdák megrendelt kijavításának ellenőrzése , s a tapasztalt mulasztások bejelentése. 3) Szükség esetén egy közszolga fölhasználásával azon egyesek fölszólítása kik a közmunkaerő kimerítése, vagy nagyobb mérvű munkáltatás által az utcák kijavítására önkényt ajánlkoznak. 4) A vízfolyások, csatornák felügyelése, az ezek körül fölmerült hiányok bejelentése, s azoknak, kik a fönnálló szabályok ellenére a vízfolyást meggátolják, vagy akadályozzák — megintése, vagy bejelentése; továbbá : 5) Bejelentése azoknak, kik az utcák s árkokból házaik s kerítéseik mellékének feltöltésére, vagy udvaraik emelésére a földet az e részben fönálló szabályok ellenére elhordják. 6) Az építményeknek a hatóságilag kijelölt vonalakon, s engedélyezett módoni fölállítása fölötti őrködés, s a szabályok ellen e tekintetben vétőknek följelentése. 7) A közkutak, valamint a háztulajdonosoknál tartatni szokott úgynevezett kapitány víz fölötti vigyázat, s a tapasztalt hiányok bemondása; — 8) A tilalmazott koldulásnak figyelemmel kísérése, s esetleg a visszaélésen rajtakapottaknak, — úgyszintén végül: 9) Az utcákon előforduló, bárminemű rendőrellenes tényeknek a kapitányi hivatalhoz való bejelentése. A tanácsülés indítványa értelmében az utcabiztosok közszolgálati jutalmazásuk fejében , a közmunka viselése terhe alól fölmentendők. Mötesen működő kollegánkat Herémusz pellengérre állítani- Sajnáljuk, hogy az ifjúság megmételyezésétől se riad vissza, s bámuljuk, hogy Vásárhely közönségének ez tetszik. Lechner László lgc. tanár. IV- ik Tized: 1- ső szakasz utcái: Égető-, Toldi-, Makói -út, Vas-, Éva-, Nap-, Mátyás-, Dob-, Anna-, Hunyor-, Kasza-, Réz-, és Püspök utca. 2- ik szakasz utcái: Püspök utca 678 számtól: Fény-, Kis tópart-, Bálint-, Villa-, Ág-, Berkenye-, Szilva-, Tavasz-, Levél-, Nyár-, Gábor-, Szeder-, Görbe-, Rostély- és Koplaló utca. 3- ik szakasz utcái: Koplaló utca 662 számtól: Nyár-, Alma-, Retek-, Vidám-, Tölgyfa-, Horog-, Jakab-, Görbe-, Tenyér-, Ibolya-, Gergely-, Körtvély-, Tél-, Gyümölcs-, Makk-, Sövény-, Kert- és Áldomás-utca. 4- ik szakasz utcái: Áldomás-utca, 492 számtól; Rekettye-, Füzes-, Bán-, Gomba, Kos-, Egyed-, Boris-, Ilka-, Eszter-, Surányi , Nagy-, Búvár-, Flórián , Róka-, Csiga, Üzsög-, Tehén-, Ferenc-, Vidra- és Serházutca; Vásártér- orosházi út jobbfelől. V-ik Tized: 1- ső szakasz utcái: Fáncsi-, Viktor-, Viszhang , Széchényi-, Szoboszlai-, Vörösmarti-, Nádor- és Csomorkány-utca. 2- ik szakasz utcái: Kölesei-, Makói-, Csokonai-, Virradat-, Sarkaly-, Síp-, Tuhutum-, és Gellért-utca, s a Hajdú-tér. Utcabiztosok: Az I-sö Tizedben 1-sö szakasz: Tréy Kristó Sándor; — 2 ik szakasz: Deák Gábor; — 3-ik szakasz: Szabó László. A II-ik Tizedben 1-ső szakasz: Hódi József; — 2-ik szakasz: T 1 3 Tóth József; 3-ik szakasz: ^1 5 Mári Bálint. A III - ik Tizedben: 1-sö szakasz Beller Lőrinc, — 2-ik szakasz: Szamák László, — 3-ik szakasz: Karácsonyi János, — 4-ik szakasz: ^3 Fari József. A múzsák hajlékából. „Szívem menti gyűlölettől, és ha nem Embert nem gyűlölök , csak tetteket, A gaztett emberét, azt megvetem!" A tudomány kincs, melyet fáradsággal, hosszú évek során folytatott lelkiismeretes munkásság, szorgalom, igyekezet gyümölcseként lehet fölmutatni. Ezt se tölcséren nem önthetjük a fejbe, se rá nem erőszakolhatjuk senkire. Akinek alkalma, módja s akarata volt némileg bár alapos tudományra szert tenni, az ebben igazat ad, és csak az méltányolhatja érdemlegesen azok munkáját, kik a serdületlen, fejletlen ifjúságot tudomány birtokába jutni segítik, vezetik az ismeretgyűjtés ösvényein. De a tudomány magában holt kincs, ha nincs hozzá kellő szívjóság és léleknemesség. — Ezt pedig a nevelés adja meg. S a nevelés kinek a föladata? Elsősorban a szülőké; ezek tartoznak a bölcsőtől kezdve őrködni gyermekük testi-lelki fejlődése fölött, egész nagykorúsításukig. Azután mindazoké, kikkel a gyermek, vagy ifjú érintkezésbe jön. A múzsák hajléka, az iskola! Ennek a tudomány fölismeréséig, szeretetéig kell az ifjút emelni. Tudósnak senki se születik. Mindenki az iskolában nyerte, s nyeri amit tud. Itt azonban a fenyelzett szív- és lélekmíveltség alapját is meg kell vetni, sőt egy kis üledék elsajátítására is ki kell terjeszkedni, hogy sikerüljön ez egyformán, annyi különböző vérmérsékletű s egymással homlokegyenest ellenkező otthonnal bíró gyermek s ifjúnál ? — Hogy legyen illedelmes, szerény , iparkodó, tisztelettudó, szorgalmas, engedelmes az oly gyermek, kire otthon nem ügyelnek, számba se veszik, — hanem azt várják, hogy lerázzák nyakukról, faragjon belőle az iskola mindent. A szülők nagy része így gondolkozik, s még mívelt úri családok is vannak, kikre ugyanez áll; — az iskolában együtt van jó, rész. A rész ragad, a jó nehezen megy. A tanár mindene a gyermeknek, s ifjúnak. S mit tesz? Emészti magát egész éven át, s a törvények hiányát, a semmivel egyenértékű védelmet s érdeklődést látván, fájó szívvel kínlódik a neveletlen vásott népséggel. Ha türelme kifogy , s a gazság, vásottság netovábbját elérte, kénytelen drastikusabb fegyelmi büntetéshez is folyamodni, vagy szerencsétlenné tenni, a kicsapatás gyalázatának bélyegét sütni rá a jobbíthatlan fajankóra! Ha otthon rendbe szednék a szülők gyermekeiket, erre szükség nem volna! De így elkerülhetetlen! — Azért kárhoztató ítéletet kell mondanunk azon eljárásra, melyet a „Vás. Közlöny“ követ, akkor, midőn is helyet ad a szemétnek, s nem átallja egyik lelkiismereti Extra-levelek a „H.-M.-Vásárhely“ szerkesztőjéhez. 1. „Vásárhelynek majdani történetírója, ki egykoron föl fogod jegyezni ama nevezetes eseményeket, melyek e város falain belül történtek, ki meg fogod örökíteni az utókor számára azon mozzanatokat, melyek városunkban korszakot alkottak és annak fejlődésére oly nagy befolyással voltak ; te történetíró! ne feledkezzél meg azon új vívmányról sem , mely az utolsó években városunk lakosságának annyi örömet okozott — értem pedig ez alatt az álarcos-bálakat. Mi bizonyíthatná be inkább, hogy a korral haladva, városunk a többi nagy és mívelt városokkal versenyezhet , mint az álarcos-bál. Vannak szépen kivilágított sétahelyeink , hol a lakosság ezrei nyári esténként hullámzanak és hallgatják városi zenekarunk andalító játékát. Van színházunk, melynek páholyait, zártszékeit, állóhelyeit és karzatát ezren lepik el és élvezik a classicus daraboknak soha el nem avuló, soha meg nem unható szépségét. Vannak dalegyleteink, melyek öszhangzó énekeikkel minden hóban kétszer is gyönyörködtetik oda tóduló közönségünket. Vannak —-------de ki győzné előszámlálni mindazon intézményeket , melyek közönségünket oly kellemesen szórakoztatják, amelyek a szép iránti érzéket annyira fejlesztik. Ily sok szép intézményhez méltán sorakozik az álarcosbál. Lépj be csak a fényes csillárok ezernyi gázlángja által megvilágított táncterembe, mily sürgés, forgás, futkolódás, zsifongás, mily kép tárul ki szemeid előtt. A finom parquetten ezreket látsz sürögni , és minő alakok, ott ünnepélyes léptekkel sétál egy spanyol grand, karján vezetve egy indusfőnököt, mellette halad egy beduin, utána valami lapp vagy szamojéd cammog, itt egy angol lord lépdel méltóságosan, kezében Baedekerrel, amott meg egy egész török család telepedett le a gyékényre és ugyancsak csalogatja magához a chinait, ki azonban inkább ott marad amaz oláh-cigány társaságában; egyszerre csak belép egy oláh és láncon vezet egy medvét. Ennek láttára lesz nagy sivítás ama XIV. Lajos korabeli delnők és a dominók között, azonban mentő angyalként megjelen a harlequin és a rend helyreállításának ürügye alatt összegomolyítja az egész társaságot. Hátha még meghallgatjuk a párbeszédeket, mennyi pikáns részletek jutnak füleinkhez, mily pattogó éle mily szikrázó ötletek, mennyi nevetséges qui pro quo . • Denique szerkesztő barátom est modus in rebus, van a költői nagyításnak is határa, vannak olyan pillanatok, midőn az ember, ki válogatás nélkül költői és nem költői nagyításokkal szokott élni, ezen szónoki figurákat félre teszi és kénytelen a sivár tényálladékot előadni ; ilyen pillanat benyomása alatt lemondtam én is arról, hogy a phantasia által teremtett és a fővárosi hírlapok báli tudósításaiból összeszedett alakokat mint a mi álarcosbálunkban látottakat előadjam, hanem a fele után jutott eszembe, hogy boldogok azok, kik az igazság ösvényén járnak! megfordultam tehát és a jó útra tértem, nem fogok ezután úgy cselekedni, mint az egyszeri csendbiztos, ki a törvényszék által kihallgattatva azon kérdést tette: „úgy adjam elő a dolgot a mint történt? mert máskép is tudom“; én most már csak úgy adom elő a mint történt. Történt pediglen azonképen amint a nagy cédulák által mindenkinek tudtára adódott t. i. megtartatott az álarcosbál. Mikor Eulenspiegel Till, a németeknek ezen nagy bohóca, a festőművészetre adta fejét, legelső munkája egy freskó-kép volt és pedig következőképen történt meg az eset. Megalkudott a gazdával, ennek fűt fát ígért, fizetését lassanként kiszedegette, 3 hónapig jó ellátásban részesült; ezen idő elteltével a gazdát és néhány műértőt meghitt, hogy bírálják meg a festményt. Kíváncsian néztek mindnyájan a falra, a lepel lehullt és ime mit láttak a falon? Egy nagy vörös csík volt oda húzva. „Ez a zsidóknak Egyptombeli menekülését ábrázolja“, magyarázá „Eulenspiegel, „ez a vörös tenger amit a falon látunk, az Egyptomiak már belehaltak, a zsidók pedig már a túlsó parton vannak, ezért nem láthatók,“ ezzel összeszedte holmiját és odább állott. Ilyen forma az itteni álarcosbál is, a ki korán jő az nem látja az álarcosokat, mert még nem érkeztek meg, a ki később jő az pedig azért nem láthatja, mert már elmentek, marad tehát a vörös csík t. i.. a tánevigálom álarcosok nélkül. Aki heringet akar enni, várjon kérdi-e , hogy hollandi-e, aki sonkára éhezett.