Hód-Mező-Vásárhely, 1875. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1875-07-04 / 27. szám
tápot szolgáltat mindenféle gyomnak és gaznak nagyranövesztéséhez. A parlamentáris önkormányzati rendszert károsnak és tarthatatlannak bizonyítják azok a tömegek, amelyek olyan képviselőket küldenek az országgyűlésekre, kik ott egyebet sem tudnak, mint akadékoskodni és lehetetlenné tenni a törvényhozást, itthon pedig ahelyett, hogy betekintenének a helyi viszonyokba s fölismervén a bajokat, fölvilágosítanák ezt a magára hagyott, önmagában emésztődő közönséget igaz érdekei iránt, s utalnak kötelességeinek egybevágóig teljesítésére: lejönnek egyszer egy esztendőben megújítani a bizalmatlanságot és gyanakodást, hibáztatni a közbajokért az egész világot, kivévén önmagukat és a közönséget magát; ezenkívül egyes lekenyerezett, tudatlanságukban bölcs, lelkiismeret nélküli nagy hazafi kortes-vezérek által megörökítik az egyenetlenséget, lehetetlenné teszik az egyetértést és a közös bajoknak biztos orvoslását. A magyar nemzet ma ismét országgyűlési képviselőválasztásának a küszöbén áll. H.-M.-Vásárhelyen két jelölt van : Németh Albert és Jókai Mór. Németh Albert, a szélsőbaloldaliak jelöltje, ma is ott áll, ahol állott évekkel ezelőtt: vádol és kárhoztat jobbra, balra és fölfelé, csak a sokaságnak hizelg lefelé, midőn ezt vágyakra és követelésekre biztatja, melyek a munkától elkedvetlenítenek s az országos többség és ennek kormánya iránt ellenséges indulatra gerjesztenek, és az önkényes vakságban, a szándékos látni nem akarásban következetességet hazafias erénynek hirdetvén, azon látszik munkálkodni, hogy ez a jelen boldogtalan állapot megöröködjék. Jókai Mór, a volt Deák- és balközép-pártból egyesült szabadelvű-párt jelöltje, tényekre utal, melyek intenek, hogy az eddigi helyzet tarthatatlan, kimutatja, hogy a király és a kormány a nemzet bizalmára méltó, s hogy a magyar nemzet a bukástól, a tönkrejutástól csak az által mentheti meg magát, ha minden polgár áthatva ama bizalomtól, itthon nyugodt kedélylyel, értelemmel és lelkiismeretességgel, összeszedett és feszített erővel végezi dolgait s teljesíti kötelességeit. Amott a szegényebb és tudatlanabb osztály áll szemben emitt a vagyonosabbak és az értelmiség osztályával, — és még bizonytalan, hogy még ma is nem győz-e amazoknak száma emezeknek súlya fölött. Mely bizonytalanságot növeli az a körülmény, hogy akik a volt Deák-pártot eddig is lehetetlenné tették, s bár ennek vezérférfiai lettek volna, eljárásuk által csak az ellenzéket erősítették, ma sem bírván személyes ambitiójukat megtagadni, álokoskodásokkal palástolt semlegességet mutatnak, mely palást alatt azonban nem szűnnek meg áskálódni, rémíteni, mintha csak jobban örülnének az ellenfél győzelmének, s elégtételüket lelnék abban, hogy ez a tőlük elfordult közönség még tovább sülyedjen a nyomorban. Ám ez a helyzet és ezek a viszonyok juttatták Vásárhelyt abba a különben megfoghatatlan szomorú állapotba, melyet félre nem magyarázható és szépítést nem tűrő módon fejeznek ki a fölebb kitárt számok. És ez az állapot még lehet boldogtalanabb, még lehet sötétebb ama pártcsoportosulás folytán, miszerint egyfelől a szegényebb, másfelől az értelmiség által is támogatott vagyonosabb osztály érdekei vannak úgy föltüntetve, mint egymással ellentétesek, összeférhetetlenek. Ma még csak bizalmatlanság és feszültség uralkodik közöttük, de nem több mint egy-két mostoha termésű év s kissé lelkiismeretlen izgatás kell hozzá, járnak rémtörténetek. Egy tűzoltó beszéli, hogy egy viskót elöntött a hegyi ár, a menteni kész tűzoltók jelen voltak, de a pusztító elem pillanat alatt a tetőig nőtt, s az ablakon teljes erővel zuhogott ki; bent pedig odaszorult kis gyermek nyöszörgött; ha csak egy fejnyi száraz hely lett volna, amelyen behatoljanak, megmentik a gyermeket, de igy tehetetlenül kellett nézniök mint állad oda. Ilyen és ehez hasonló eset számtalan volt. A főúton a Mauksch-féle és szomszéd emeletes házaknak úgy kidőlt a közepök, hogy mindkettőnek csak a szélső falai maradtak állva, keskeny és magas romokban, mint a coulissák. Hétfőn a fővárosi gazdasági bizottság Kammermayer polgármester elnöklete alatt ülést tartott, melynek egyedüli tárgyai a szombaton történt szerencsétlenségnek általános rendezése volt. A javítási munkálatokat azonnal megkezdték. E célra a főmérnöknek a tanács 2000 irtot utalványozott ki, hogy a rögtöni kiadások fedezhetők legyenek. Egy bizottságot is küldöttek ki, mely a rudasfürdőben tartja üléseit, s működését azonnal megkezdte. Egyelőre 4000 irtot utalványozott ki a tanács e bizottságnak , hogy addig is, míg a legközelebbi közgyűlés nagyobb összeget szavazna meg, a szerencsétlenek segélyezése eszközölhető legyen. A budai részeken a lehető legrövidebb idő alatt népkonyhák fognak fölállíttatni, s a főpolgármester, mint a népkonyha-bizottság elnöke azonnal megteendi az erre szükséges intézkedéseket. A „Hon“, melyből a közléseket átveszszük, még a következőket jegyzi meg: a június 26-iki felhőszakadás áldozatai közül újabban 9-en ismertettek föl, holtan, eléktelenítve. A végzetes estés éj borzadályait, hajmeresztő részleteit hetek múlva sem lehet tökéletesen kimeríteni. Mindig új, rémesnél rémesebb epizód merül föl a romok széthányásánál. Fájdalom, nagy azok száma, kik mindegyik új, könyekre indító tragédiát beszélhetnének el saját küzdelmeikről, melyet a korlátjaiból kiszabadult, mindent magával ragadó és elpusztító úr ellen folytattak, vagy mely atyjukat, anyjukat, testvérüket vagy gyermekeiket ragadta ki az élők sorából. Legtöbb elismeréssel, legnagyobb erélylyel s kitartással a tűzoltók működtek, ezekről a következőket jegyzi meg, úgy esti fél 9 óra és ez a feszültség kölcsönös megtorlásban, nyílt ellenségeskedésben fog kitörni. A számok és tények mutatják, hogy itt a földes gazdák vannak legroszabbul. De ennek leginkább ők maguk az okai, mert elhagyják magukat, elhanyagolják érdekeiket s dolgaikat, és sejteni sem látszanak, hogy vannak közös érdekeik, közös dolgaik. Ennek folytán vált lehetségessé, hogy itt eddig a munkások és az úgynevezett szegényebbek voltak urai a helyzetnek. Mindazáltal ama szegényebb osztály a legboldogtalanabb és a legbutább nyomot követi, midőn arra tör, hogy az országgyűlésre ő válaszszon a gazdáknak képviselőt, itthon pedig a maga tömegének tehetetlenségével útjába tolakodik a legsürgetőbb észszerű munkálkodásnak is. Mert ezen a módon csak a gazdálkodás válik lehetetlenné, s ha ez tönkre megy, még csak akkor kezdődik az igazi szegénység osztálykülönbség nélkül. A világon keresve sem találni viszonyokat, melyek a munkásokat és munkaadókat, a szegényebbeket és vagyonosabbakat mind érdek, mind polgári állás tekintetéből, természetnél fogva oly közel tartanak egymáshoz, mint Vásárhelyen. S ha valahol, úgy Vásárhelyen hiányzik a természetes ok a szegény kérdésnek előtérbe tolására és elmérgesítésére. Valamint terv után sem lehetne a társadalom alkatelemeit oly módon és a sikeres együttmunkálkodásnak annyi kellékével s biztosítékával hozni össze, mint ez Vásárhelyen a természettől létezik. Csak értelem és jóakarat kívántatik ahoz, hogy itt egyetemes legyen a jóllét és megelégedés. Garzó Imre: Helyi és vegyes hírek. — Nagyságos id. Dobossy Lajos urat, kinek haláláról már a múlt számunkban emlékeztünk, a múlt vasárnap d. e. 10 órakor a nagyszámú gyásztisztségtevő diszes közönség általános részvéte mellett — a gyászszertartásnak kedvező időben — méltó kegyelettel tevők örök nyugalomra. Az egykor köztiszteletben, s ma boldog emlékezetben élő munkás férfiú haláláról a gyászjelentés — mely a múlt számunkra már későn küldetett be — így hangzik: Ifjú Dobossy Lajos és leánya Aranka, úgy Jurenák Imre szomorodott szívvel tudatják feledhetetlen atyjuk, nagyatyjuk, illetőleg ipa, nagyságos id. Dobossy Lajos nyugalmazott törvényszéki elnök urnak i. é. június hó 25-én elte 84-ik évében, végelgyengülésben történt gyászos kimúlták A kiszenvedett hült tetemei f. év és hó 27-én d. e. 10 órakor a háznál és az arany temetőben tartandó gyásztisztesség tétele után fognak a családi sírboltba elhelyeztetni. H.-M.-Vásárhely, 1875. junius 25. Béke lengjen a kiszenvedett hamvai fölött!! — Adakozás. A moldva-bukovinai „csángó“ testvéreink javára. Pokomándy István polgármester ur 3 írt 25 krt szíveskedett átszolgáltatni szerkesztőségünknek, mely összeghez Albert András szűcs ipartársulati elnök 2 frttal, Epstein J. kisasszony viszont 1 frt 25 krral járultak. Ez utóbbi, mint már régebben lapunkban jeleztük, egy gyermekek által tartott színjáték tiszta jövedelmét teszi. — Ez adakozással uj rovatot nyitva — sietünk újólag fölhivni t. közönségünk becses figyelmét és részvétét a „csángó“ testvéreink mostoha helyzete iránt. Szerkesztőségünk a legcsekélyebb adományt is szives örömmel veszi s szolgáltatja majdan az illető helyére. — A budapesti vízkárosultak javára szintén adakozásra hívjuk föl városunk nemes szivü lakóit. Mai „tárcánk“ elég hiven tárja föl a roppant veszedelmet és kárt, mely az iker fővárosban több száz családot ért. Ne maradjunk tétlenek a könyörért és segedelemért kiáltók jajaival szemben! Szerkesztőségünk e célból ezennel 1 írttal megnyitja az adakozást. A könyöradományokat kérjük azonnal — ha a legcsekélyebb összegben is — hozzánk beküldeni. — Követjelöltjeinkről a lefolyt hét napjaiban különféle hírek kerültek szárnyra. A 48-asok pártunk jelöltjéről Jókai Mórról városszerte azt kezdték híresztelni, hogy ő a budapesti Józsefvárosi polgároknak, hol ellenfele Steiger visszalépett, határozott szavát adta, hogy mandátumokat elfogadja, s a Jószefváros képviseltetéséért, minden többi választókerülettől, így Vásárhelytől is búcsút vesz. Ebből egy betű nem sok, de annyi sem igaz! Jókai csak föl van léptetve a Józsefvárosban úgy, amint föl van máshol több helyen. Egy másik, tudtunkkal a 48-asok itteni főbbjeinek egyikétől szárnyra került hír szerint meg Németh Albert — távirati után tudatta volna lemondását a jelöltségről itteni híveivel. No, mi e hírrel szemben tanúskodnánk tán még akkor is, ha azt a telegrammot láttuk volna is, amely lemondását tudatja. Különben mit sem óhajtanánk inkább mint azt, hogy csakugyan lemondjon, mert hiszen legalább is azt a különbséget látjuk a Jókai és az ő neve közt, a mit debreceni atyánkfiai a Tisza K. és Verhovai nevek közt láthatnak. — Azon „Herosztratusok“ neveit, kik a jelen követválasztási mozgalmak idején a Jókai Mór nagy hazánkfia nevének és honfiúi jellemének bemocskolására még azzal is korteskedtek, hogy a — Komáromban — valódi nemes családból 1825-ben született „Jókai nem is magyar!“ — a neveiket ezúttal már csak azért is szegényes konyhamécs, tükrök, képek, ágyruha, egy fél kerevet. És ezt mind egy határon látod lépten-nyomon. Az ördögárok felett álló házak vagy részben beomlottak, vagy annyira meg vannak rongálva, hogy beomlásuk bizton várható. Sokakat erőszakkal kellett kiűzni házaikból, mi alig történt meg s már a ház összeomlott. A Krisztinavárosban számos lakos vagyona s minden ingósága oda van. A budai hegyekben a jég teljesen megsemmisítette a szőlőtermést, a víz lehordta a lejtőkről a termőföldet, és a vihar kiforgatta töveikből a legerősebb fákat. Egyik legiszonyúbb jelenete az egész katasztrófának a következő : egy mérnök nejével és gyermekeivel a vacsoránál ült, mikor a vész kitört. Háza alatt az ördögárok vonul el. Egyszerre lábai alatt megnyílik a föld, az üregből hatalmas vízsugár lövel föl, a nő eltűnik az örvényben, a gyermek a zugba hanyatlik. Az atya kővé dermedten nézi a jelenetet, mire eszére tér, a gyermek holtan hevert a kuckóban, petét a hullámok a Dunába sodorták. A zugliget felé vezető úton minden pillanatban a legszívszaggatóbb jelenetek fordultak elő: a szakadó esőben atya, anya és két leányuk bolyonganak, máshol férj és nő jönnek egy kocsin, intik őket, hogy ne menjenek tovább, de ők bíznak jó lovaikban, de alig haladnak száz lépésre, a kocsi elsüppedt és mindkettőt elragadja az ár... . A kárt több millió forintra becsülik , mit ez iszonyatos vihar okozott. A napilapok adakozási rovatokat nyitottak a károsultak javára. A „Hon“ szerkesztőségénél június 28-ig 111 frt gyűlt be, melyhez ünnepelt képviselőjelöltünk Jókai Mór maga 50 írttal járult. A „Pesti Napló“ szerkesztőségénél ugyancsak 28-ig, 235 frt 50 kr gyűlt egybe. A vidék szintén siet meghozni áldozatát a testvér főváros szerencsétlen lakói számára. A „Szegedi Híradó“ írja, hogy ott már a múlt szerdáig, — jan. 30-ig — is történtek gyűjtések, mégpedig szép eredménynyel. Illő is, hogy mi vidékiek ne nézzük behunyt szemmel szegény budapesti testvéreink roppant szerencsétlenségét, de hozzuk meg rögtön a tőlünk telhető áldozatot. Kétszer ad az, ki rögtön ad ! — Előfizetési fölhívásunkat s egyszersmind lapunkat is őszintén ajánljuk a beálló évnegyeddel úgy eddigi előfizetőink — mint általában városunk nagy közönségének szives figyelmébe és méltó pártfogásába. Elvünk s irányunk — s ezt minden utógondolat nélkül mondhatjuk — a lefolyt félévben úgy helyben mint a vidéken is azoknál, kik községi és társadalmi életünk iránt melegen érdeklődnek s a józan haladás hívei: egyképen kivívták az elismerést. Igyekezetünk oda irányul, hogy az elismerés fokozódjék, s oly helyi lapot adjunk a közönségnek, mely azon kivül hogy közleményeiben a tartalmasságra és változatosságra folyton figyelemmel van, a helyi társadalmi és közéletnek is hű képét tárja olvasói elé. Ily irány és elv mellett ismételve kérjük a pártfogást s az előfizetések megújítását. — Ugyanez alkalommal fölkérjük azokat is, akik a lefolyt évnegyedről még hátralékban volnának, miszerint ezen tartozásukat a legrövidebb idő alatt lefizetni szíveskedjenek. Általában pedig kérjük az előfizetési díjaknak mentül előbb beküldését, hogy kiadó hivatalunk a lap példányainak szétküldése tekintetében magát mielőbb tájékozhassa, mivel fölösleges példányokat nyomatni nincs szándékunkban. — Értesítés: A szabadelvű párt részéről Jókai Mór követjelölt úr tiszteletére, ma vasárnap d. u. diszes kocsi-körmenet rendeztetik. 2 órakor a városház előtti piactéren összegyülekezés. Va 3 órakor indulás az újvárosi olvasó-körbe. 3 órakor Susánba a Paksi-féle kávéházhoz. Va 4 órakor a vásártéren Francziszti Lajos vendéglőjéhez. 4 órakor a Petőfi kávéházhoz Beller Péter házába. Va 5 órakor a szentesi utcáni Tabáni olvasó-körbe. 5 órakor a Tarjáni olvasókörbe. Ezen körmenethez minél nagyobb számú kocsikkal csatlakozni, pártunk választópolgárait ezennel fölhívja — a párt központi bizottsága körül tüzet jeleztek, mely a budai Drasche-féle téglagyárban mennykőbeütés által keletkezett. A tűzoltók rögtön a tűz helyére siettek 5 szerkocsival. Az alagút krisztinavárosi bejáratánál csak bajjal tudták őket lassú hajtásra bírni az ott rekedt, utasok. Itt ugyanis feltartózhatlan hullámaival hömpölygött a budai hegyekből lerohanó vizár. A kocsin ülő tűzoltók derékig voltak vízben, amikor meg kihatoltak, az iszap állt előttük. Körülöttük a rombolás és pusztítás iszonyú képe, szétzúzott kocsik, letarolt fatörzsek, emberi hullák feküdtek szerteszét, iszaptól befödve. A fogaskerekű vasúttól mintegy 50 ölnyire a vizár által összehalmozott kő- és farakások miatt csak gyalog folytathatták az utat. Kiérve a téglagyárhoz, annak kemencéjét és gépházát lángba borulva találták. A mentés lehetetlen volt, körülöttük az éj sötétsége, és alattuk mintegy 2 mélységű víz. Ismét visszavágtattak Pestre, hol a kerepes-uti evang. templom átellenében fekvő kétemeletes házba a mennykő beütött. Itt a mentést végezve, sürgönyt kaptak Budáról, hogy ott nagy veszély van, jöjjenek segítségre. Budán első mentési kísérletük a rácfürdővel szemben egy pincehelyiségben volt, mely egészen megtelt vízzel, a bútorok a víz felszínén, közel a szoba plafondjához úsztak. Egy szomszéd házban gyertyavilágot láttak, bementek, s a lakókat a ház elhagyására szólították föl és a nőket, köztük egy beteg öregasszonyt — a vállaikon át vittek a Debrecen szállodába. Azután a Rácfürdő bérházánál folytatták nehéz munkájukat, s ami megmenthető volt, megmentették. A munka egészen kimentette a derék megbecsülhetetlen legényeket, tökéletesen átáztak, fáradtak és éhesek voltak. Az önfeláldozó munkában különösen 6-an tűntek ki. Lapunkat egészen megtölthetnék a katasztrófa egyes képeinek rajzával, terünk szűk volta miatt azonban csak még a következőkre szorítkozunk a Pesti Napló közleményei után: a Rácvárosban megrendítő látvány tárult szemeink elé, melynél borzasztóbbat képzelni sem lehet. Összeomlott vagy düledező házak, kísérteties alakok, kik egy szörnyű éjszaka rettenetes kínjait hordják beesett arcukon ; egy határon szétzúzva fekvő bútordarabok ; itt egy díszes zongora romjai, rajta egy szegényes ruhaszekrény egyik fele; ott egy elegáns csillár, mellette egy