Hód-Mező-Vásárhely, 1878. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1878-06-30 / 26. szám
VIII-ik évfolyam. 1878. 26-ik szám. Vasárnap, junius 30-án Előfizetési díj: Vidékre postán és helyben : egész évre 4 ft, félévre 3 ft, negyedévre 1 ft. Megjelen: minden vasárnap reggel. Egyes szám ára 10 kr. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőkhöz, I. tized, 1176. sz. a. Bassy Gy.-féle ház, küldendők. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP. Hirdetési dijak : A háromhasábos petitsorért egyszeri beiktatásnál 6 kr. kétszerinél 5 kr, többszörinél 4 kr. Bélyegdij minden beiktatás után 30 kr. A nyilt térben a háromhasábos petitsor díja 20 kr. Az előfizetési pénzek, hirdetések és ezek dijai a szerkesztőhöz küldendők. Előfizetési fölhívás a „HÓD-MEZŐ-VÁSÁRHÉT“ 1878-ik évi 8-ik évfolyamának 2-ik felére. Lapunk fél- és negyedéves előfizetőit tisztelettel figyelmeztetjük a beállt uj évnegyedre és bizalommal kérjük, hogy további előfizetéseiket mentül előbb megtenni szíveskedjenek. Elvünk, irányunk éppen úgy nem szorult arra, hogy minden évnegyed elején nagyhangon kürtöljük s reklámot csapjunk mellette, mint nem szorultunk mi magunk arra, mint a helyi másik lap szerkesztősége és kiadója teszik, hogy időnként más-más álláspontokra helyezkedjünk. Nekünk nincs szükségünk rá, hogy ily reklámmal csábítsunk magunknak közönséget, mint a vásott gyerek teszi, ki hogy kunyerálásának az uzsonna-garasért sikere legyen, jövőre jó magaviseletet ígér. Nemes önbecsérzettel, nyugodt öntudattal és lelkiismerettel mutathatunk vissza a lap múltjára. Nem szégyeneljük az elvet, amelyet vallunk, nem az irányt, amelyet követtünk eddig és követni fogunk ezentúl. Nincs okunk pirulni a múltért s aggódni a jövőért. Fölemelt fővel, büszkén, a bűn teljesített egyéni és polgári kötelesség tudatától megszentelt benső megnyugvással haladunk ezentúl is a rég megkezdett pályán. Múltúnk tanúsítja, hogy van elég erkölcsi erőnk és férfias bátorságunk szembekelni minden kórjelenséggel, minden álszenteskedéssel és nagyképűsködő nyegleséggel, melyekkel helyi köz- és társadalmi életünkben találkozunk; múltnak a bizonysága, hogy e lap nem aljasult le az irodalmi és journalisztikai legszentebb morális érdekek arcul verésével és sárbatiprásával soha oda, hogy valamikor egyes hírhedt egyének illetéktelen és nemtelen ambíciójának, undok önérdekeinek rabszolgája és eszköze legyen. Rendületlenül küzdöttünk eddig s rendületlenül küzdünk ezentúl is az igazság mellett, bár sorakozzék ellenünk minden fegyverével egész tábora a nyegléknek, a nagyképüsködő érdekharcosoknak, kik uton-útfélón a közérdek szent nevével takaródznak, a haza s a város közjavát hangoztatják, hogy tákolgatott népszerűségük rongyait a jövő politikai és közéleti mozgalmak idejére valahogy megmentsék. Határozott megvetéssel fordulunk el tőlük, s harcolunk nemesen és önzetlenül ellenük mindenütt, ahol kell, üldözzenek, fenyegessenek bármennyire, nem ijedünk meg tőlük s nem hátrálunk meg a „belpoklosok csatasora“ előtt. Jelszavunk: „Boldogok lesztek, mikor titeket szidalmaznak, háborgatnak, és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem! (Máté V. 11.) . Ez az „én“ az igazság!! Az előfizetési föltételek lapunk homlokán olvashatók. Az előfizetéseket legcélszerűbb egyenesen szerkesztőségünkhöz küldeni be. Előfizetéseket különben elfogad a főutcán Goldberger Rezső könyvkereskedő ur, és elfogad nyugtatvány mellett lapkihordónk is. H.-M.-Vásárhely, 1878. évi junus 28. A „H.-M.Vásárhely“ szerkesztő-kiadó-hivatala. Mind ami jó, ami praktikus, ami kifizeti magát* — az mind Anglia érdeme .... S mind ami szóbeszéd, ami semmibe se kerül, a mihaszna phrázis — az mind — a mienk. Anglia majmolása divat, erény. Mi a ,,törikszakad* ánglius népe vagyunk. S csupa öröm, hogy a „szalmaláng“ hires nemzete, mi: hidegvérű, csökönös, spleenes nép levünk! . . . . S rákenjük Angliára mind, a mi uj s a mi jó és ánglius csökönösséggel nyeljük in aeternum mind, a mi kegyeletes ócska s — rész. * # * A tejjel-mézzel folyó Kánaán ma — Magyarország. S ez a boldog ország, a hol fölszedi magát minden sehonnai országbitangló — ez a Kánaán ma Gyehenna . . . Európa Ghettója! A mit a magával nem törődés, a kába módra való pénzhajsz, a gazdasági s pénzügyi szédelgés s az önámitás szülhet — az mind megvan itt........... a miniature Angliában. S ott vagyunk, hogy már nincs meg egyebünk, mint — a nagy pipánk, a melyen majdan életképességünk füstbe száll. Ez a sorsa a 27-kros nemzeteknek! * * * Amerika kezdte, Anglia folytatta s ma Magyarországon immár megvehetsz 27 kvért mindent. Vehetsz cipőt, kalapot, nyakkendőt, inget, feleséget, becsületet . . . Hanem hogy azt a 27 krt becsületes után s verítékkel megkeresed s megbecsüljed — arról gondoskodnak a Kánaánban vándorolt jövevények, az uzsora, az ipartörvény s az adószedők — ten édes fiaid! * * * Gyáripart a nemzetnek! A gyárak dübörgő gőzkéményei viszhangozzák az életrevaló Anglia szívverését. . . Milyen pompás költői parázis ezt bizonyítja, hogy a múlt választáson nem kevesebb, mint 3 gyáriparos keblű honfitársat választottak meg képviselőnek. Hanem aki tudja azt, hogy Magyarország a nyerstermelés országa, hogy itt a nyersterméknek nyersül érvényesitésére is kevés az emberkéz — hogy a külföld száz, meg ezer milliónyi munkása is a „manufacturing“ iparra szorul s a gyárak csak ott lehetségesek, hol kevés a nyerstermék, kevés a föld, — de aránytalanul nagy a népesség ... az sohasem fogja Magyarország öngyilkosságát léha gyárpolitikával provokálni. Ha majd ott leszünk, hogy minden kéz foglalkoztatva lesz itt s kenyerét megkeresheti — ha nyerstermékünk feldolgozatlanul kell, hogy külföldre vitessék, — ha a gyárak által nem veszszük el kézműveseink kenyerét s versenyképesek leszünk a külföld száz meg ezer milliónyi munkásaival szemben, csak akkor hangoztassuk aztán mi is: Gyáripart a nemzetnek! Addig csak dolgozzunk — de ne legyünk ángliusok. * * * Kenyeret a népnek! Kenyeret — a mit a kánaáni tejbe aprítson, addig — mig kalácsot ehetnék. Adjunk eszközt a nép kezébe, melylyel azt megszerezhesse. Tanítsuk meg a népet dolgozni akkor is, mikor nem a mezőn van, — legyen foglalkozása a családnak otthon, míg a családfő a házon kívül munkál, — legyen hasznossá otthon az időtöltés, kedvtelés . . . Legyen az rendszeres háziiparrá! A háziipart politikai, törvénykezési uton nem tehetjük általánossá, nem érvényesíthetjük. Mert nem lehet kötelezővé tenni. Hanem társadalmi után annál többet vívhatunk ki e téren. Az egyes megye-kerületek, városokban, sőt mezővárosokban háziipar-kiállításokat kellene rendezni, hogy a nép tényleg láthatná, mit vonhat s hogyan munkakörébe a háziipar; a nagyobb városok- s a fővárosban a nőegyletek háziiparbazárt nyitnának meg, hogy e termékeknek méltányos piacuk legyen s végre a kormány oly intézkedéseket tehetne, hogy tanügyi téren is mód nyittatnék a nép kicsinyeinek, az egyes háziiparcikkek készítése titkának elsajátítására. Ha ily után érvényesülne nálunk is a háziipar — akkor, az igaz, még nem volnánk angliusok — de a miniature Svájc, ahol nem szoktak az emberek kölcsön kérni, hanem örege, apraja, nagyja él, — dolgozik .. . s a maga becsületéből boldogul! * * * Ily után renoválható a nép s a középosztály anyagi érdeke. Hogy megtanul a maga lábán járni, a maga eszével élni — a maga nyelvén beszélni. S aki nem tud arabusul — ne beszéljen arabusul . . . . . . Mert lehet, hogy nem értik meg! ...S eladják! („F . . . 1.) Amiről már régen beszélnek. Az ipar érdekében naponta lehet olvasni reklámokat. S nem ok nélkül. Meglehet, hogy nem minden ok nélkül. Mennyi hálával is tartozik már nekünk ez a jó Anglia azért a milliónyi reklámáért, amelyet hasznára országgyűlési s korcsmái politikusaink elkövettek. * * * A ponyvairodalom ellen. (Vége.) Akadtak ugyan egyes buzgó emberek, kik a jobbanjobban elharapódzó bajt fölismerve, útját akarták állni. Népies olvasmányokat indítottak meg részint havonként megjelenő füzetekben, részint apróbb könyvekben. Ennek a dicsérendő mozgolódásnak félő bökkenője az volt, hogy legtöbbnyire a vidékről indult ki, nem a fővárosból; másik bökkenője pedig az volt, hogy ritkán találták el a hangot, még ritkábban a nyelvet, melyen a népnek írnunk kell. Aztán magasra is szabták munkájuk árát, e mellett nem is esett a nép keze ügyébe, hogy könnyű szerrel hozzá juthatott volna. De tisztán pusztán füzetes vállalat még a legjobban, legcélirányosabban vezetve is nehezen vethetne gátat a ponyvairodalom gomba módra termő gizének-gazának. E mozgalomnak a fővárosból, hazai művelődésünk középpontjából kell kiindulni. A ponyvairodalom is innen árasztja el az országot gazzal, szeméttel; innen kell tehát kinyúlni a kéznek is, mely a gyomot irtani, a szemetet izgalom nélkül elseperni és helyébe nemes, egészséges magvakat törekszik elhinteni. Ezek az okok indítottak bennünket arra, hogy a magyar nép számára egy heti újság szerkesztésébe fogjunk. Ezt a módot azért választottuk, mert népünk már meglehetősen megszokta az újságok olvasgatását. Derék földmivelőink közt már nem egy értelmes ember megakad, aki szűre vakujjába dugja az újságot barna kenyere mellé, mikor szántani indul és deleléskor fennhangon olvasgat belőle cselédeinek. Feje felett a pacsirta dalolgat, mellette simára hízott igás jószágai kérődzenek, ő meg isten szabad ege alatti lelkét műveli akkor is. Meggyőződésünk szerint tehát egy hetenként megjelenő újsággal jóval könnyebben elérhetjük kitűzött célunkat, mintha pusztán csak havi füzetekben nyújtanánk olvasmányokat a nép számára. Újságunk célját és irányát bőségesen megmagyarázza, amiket fentebb elmondottunk. A ponyvairodalom garázdasága elé iparkodunk gátat vetni; a ponyvairodalom salakos termékei helyett olyan olvasni valókkal törekszünk ellátni a magyar ember asztalát, a melyek szivét, lelkét gyönyörködtessék, elméjét heti fáradsága után felfrissítsék s épülésére szolgáljanak. A „Mulattató Ujság“-ban lesznek népies versek, tréfásak és komolyak vegyesen. Lesznek a nép életéből merített történetek (elbeszélések) egyszerű, világos, magyaros nyelven elmondva. Országos, hírneves embereink életét, áldásos munkálkodását szemügyre veszszük és hébe-hóba beszélünk egyikről vagy a másikról. A hasznos ismeretek terjesztésére is gondot fordítunk. Legelsősorban hazánk földjét, történetének nevezetesebb eseményeit, az egyes vidékek népszokásait fogjuk ismertetni és csak azután térünk át más országokra és népeire.