Hód-Mező-Vásárhely, 1879. január-június (9. évfolyam, 1-24. szám)
1879-01-05 / 1. szám
IX-ik évfolyam. 1879. 1-ső szám. Előfizetési díj: Vidékre postán és helybeni egész évre 4 ft, félévre 3 ft, negyedévre 1 ft. Megjelen : minden vasárnap reggel. Egyes szám ára 10 kr. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőhöz, I. tized, 1176. sz. a. Bassy Gy.-féle ház, küldendők. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP. Vasárnap, január 5-én. Hirdetőül dijak : A három hasábot taorért egyszeri beiktatásnál ( tszkétszerinél 5 kr, többszörnél 4 kr. Bélyegdij minden beiktatás után 30 kr. A nyilttérben a háromhasábos petitsor díja 20 kr. Az előfizetési pénzek, hírnek és ezek dijai a vesztőhöz küldendők. Előfizetési fölhívás a „HÓD-IEZŐ-VÁSÁRHELY“ 1879-ik évi IX-ik évfolyamára. „Alea jacta est!“ (A kocka el van vetve!) Ezen, a klassikus ó-korból vett szólammal kezdhetnők előfizetési fölhívásunkat, ha öntudatunk és lelkiismeretünk megnyugvással e lap múltjára s reménynyel ennek jövőjére nem engednének vissza- és előre tekintenünk, s ha csak parányi kishitűség is eltántorodni késztetne azon állásponttól, melyet eddig e lap bármi tekintetben elfoglalt. Ez álláspont nem válik, nem válhatik szégyenünkre, mert az események e város köz- és társadalmi életében mindannyiszor hangosan, érthetően igazolták nyolc éven keresztül, hogy egy lapnak, mely a mienkhez hasonló irányban és szellemben tartja fenn magát, életére a mienkhez hasonló viszonyok és egyenlő körülmények közt nélkülözhetlen erkölcsi szükség van! De az erkölcsi szemponton kívül szükség van egyéb, másnemű, számos tekintetben is. És ez nem csupán e lap mai szerkesztőjének, aki ennek fenntartartásáért eddig minden tekintetben oly sokat áldozott, nézete, de nézete e lap törzselőfizetői legnagyobb részének is, akik nemesebb és józanabb gondolkozásuk folytán nem csupán érzik, de be is látják tisztán, hogy e lap helyi társadalmi és városi közéletünkben nem egyszerűen hézagot pótol, de eddig követett irányánál fogva jogosult azon föltevésre, hogy missióval, küldetéssel is bírjon ! E missió eszméje élt lelkünk előtt eddig is mindenkor, s ösztönöz a cselekvésre a journalisztikai téren ezentúl is, hogy e város közönségének jövőre is oly, hetenként egyszer megjelenő lapot adjunk, mely annak legnemesebb erkölcsi és szellemi s legvitálisabb társadalmi és közéleti érdekeit tartva tántoríthatlanul szeme előtt, ne csupán híreket adjon heti eseményekről, de tájékozást is az iránt, egyik-másik téren, mi üdvös, mi elvetendő? Mint tettük eddig. Egy vidéki lap, amelynek nyolc hosszú év áll háta megett bizonyságul, nem igen szorult arra, hogy hasábokra terjedő programmot adjon jövőjéről. Elég, ha rámutat az irányra és szellemre, mely létezését jogosulttá tette ennyi időn át. Nekünk tehát a jövőre sincs, mert nem is lehet más programmunk, mint volt a múltban. Ez a prozaium tisztán áll minden eddigi laptartóink előtt. Zászlót, mely lapunk által kezdetben kitüzetett, lobogtatjuk fennen jövőre is, s fölhívjuk e város nagy közönségét, hogy a saját józanul fölfogott érdekében nagyobb számmal, több érdekeltséggel sorakozzék e zászló alá jövőre, mint sorakozott balítéletből s elfogultságból eddig! Előfizetési díj egész évre 4 frt, félévre 2 frt, évnegyedre 1 forint. Az előfizetéseket elfogadja szerkesztőségünk (Tarján, 1176. sz. a.), továbbá elfogadják lapkihordóink, vagy végül Goldberger Rezső könyvkereskedő úl a főutcán. Vidéki t. előfizetőinket kérjük, hogy előfizetéseiket egyenesen a szerkesztő-kiadóhivatalhoz (postautalványon) intézzék. H.-M.-Vásárhely, 1878. december 21. A „H.-M.-Vásárhely“ szerkesztő-kiadóhivatalanak s e városnak kedvezőbb esztendeit képezték. Gazdagabb ugyan egy év eseményeivel történetünk, de áldásait mérlegelve, szegényebb, mint talán egy év előtti legmérsékeltebb reményeinket is igazolta és teljesítette volna az a 365 nap, mely felettünk letűnt. Valóban, mint egy év előtt nem volt, úgy ma sincs okunk nem örülni egy mondhatni minden tekintetben meddő év elmúlásán, mert eltekintve azon kevés jótól, mit talán a haladás tekintetében hazánkra hozott, még csak azt sem jegyezhetjük föl róla többé, mit az 1877-dik évről még szerencsések voltunk följegyezhetni, hogy megkímélt bennünket a háború iszonyaitól. Sok magyar szülő gyászba borultan kesergi fiainak elestét a bosnyák-hercegovinai harctéren, még több epedve, remény és kétségek közt várja ama pillanatot, melyben a hazától távol, idegen földön, idegen nép közt szenvedő fiait újra keblére ölelheti. Az egész nemzeten pedig erőt vett azon vészes sejtelem, mely északról egy népóriás barbár hordáinak betörésével fenyeget, s kilátásba helyezi ama végső napok bekövetkezését, amelyek az Európában ezredéves múlttal biró magyar faj élet-halálküzdelmét vethetik fölszínre. De ha külpolitikai tekintetben nem kedvező a letűnt év, nem mondható az sikeresnek és áldásosnak belpolitikai és nemzetgazdasági tekintetekben sem. Politikai ziláltság vett erőt a lelkeken mindenütt, mely még inkább eltávolította egymástól hazai fiait, ahelyett, hogy a nemzet ezredéves fátumin, a haza sorsát intéző körök és egyének egyet nem értésén segített és csökkentett volna; ahelyett, hogy összébb hozta volna őket azon aggasztó nyomorúságok tudata és érzése, melyeknek súlya alatt csak egyesült erővel volnánk képesek megállani, melyeket csupán egyesített erőknek lehetne, ha egyszerre meg nem szüntetni is, de legalább ellensúlyozni, mérsékelni addig, míg e nyomorúságos ziláltságból a nemzet magához tér, felüdül. Nem kedvezőbb a kép, melyet a letűnt év fölmutat, közgazdasági tekintetekben sem. Igaz ugyan, hogy aratási eredményeink jóval kedvezőbbeknek bizonyultak a múlt éviekéinél, de mert országos kivitelünk alig valami, a termés nyakunkban hever s legtávolabbról sem értékesíthető azon mérvben, mely gazdálkodóink legszerényebb igényeinek is megfelelne, a közszegénység csak fokozódott. Ide véve a még folytonosan létező súlyos pénzügyi viszonyokat, melyeket a múlt év örökül hagyott a folytonosan növekedő adók terheiben, a hitelviszonyok alábbszállásában, az ipar- és üzleti vállalatok napról-napra tapasztalhatóbb pangásában és elszomorító hanyatlásában, sőt helylyel-közzel pusztulásában is; röviden jellemeztük azon hanyatlási állapotot, melyet, a múlt 1878-ik év teremtett; körvonalaztuk azon helyzetet, melyben a beköszönt 1879-ik év országunkat találta. És ha nem kedvező a kép, melyet országos szempontból a múlt év fölmutat, nem sokkal áll hátrább városi köz- és társadalmi életünk sem a föntebbi viszonyok tekintetébe.Általában a múlt évről is azt mondatjuk, hogy ez is fenntartotta rajtunk az idők átmeneti jellegét, utat, rést nem nyitott arra, hogy kibontakozhattunk volna a múlt évek örökségül ránk maradt terheiből, de sőt a természeti s másnemű egyék tőlünk nem függő csapásokon kívül sok oly bajt és bonyodalmat szerzett, melyeket főképen magunk idéztünk elő magunkén is van, hogy azon apáros évek teremtettek városunk közönségének legnagyobb éve, mert azon kárhozatos apathiát értjük ,i. . e közönség évről-évre szembeszökőbb, tultosabb mérvben tanúsít a saját legvitálisabb haladási érdekei ellen; meglehet , hogy ezt táplálta az országszerte uralgó hazafias csüggedésen kívül nálunk az anyagi, nyomasztó helyzet is. De ama nyomasztó viszonyok, melyeket a kedvező aratási eredmények mellett a föld, a gazdasági termények nem értékesíthetése, továbbá az ipar- és kereskedés terén tapasztalható, napról-napra növekvő pangás, s azon körülményből, úgyszintén az alacsony gabnaárakból eredő, még nyomasztóbbá vált pénzszükség, melyet az előbbi évek hagytak reánk örökségül, mind e kedvezőtlen anyagi viszonyok , mondjuk, kevésbé alkalmasak, mégis azon nagy mulasztásokat indokolni, melyeket a város közönsége a föntebb jelzett, apáthiájával, szenvtelenségével, tétlenségével rendszeresen elkövet; kevésbé szolgálhatnak érvül azon tátongó sebek kimagyarázására, melyeket a társadalmi és közéletünkben hovatovább mindinkább tapasztalnunk kell. S e sebeket, fájdalom, nem hogy kevesbítette vagy enyhítette volna a múlt 1878-ik év, de növelte azokat. Méltánytalanok s igaztalanok lennénk azonban ítéletünkben a letűnt év iránt, ha első helyen meg nem emlékeznénk a hazafiui és honleányi könyörület azon jelentősebb tényeiről, melyeket városunk polgérei s nevaeskobla női a boszniai harcosok és csalainak enyhítésére, nemes vers haza többi nagy városával, és helyen kell itt kiemelnünk váróit és hatóságát, de ki kell vmne:műmanti üdvös és eredményeiben áldásos mozgalmat is, amelyet t. dr. Hajniss Józsefné urhölgy és Kanitzer Gottliebné úrnők indítottak és sikerre juttattak. E tények nem szorulnak hírlapi magasztalásra, mert méltán foglalják el az első helyet városunk múlt évi történetében. Őszinte örömmel kell jeleznünk azon haladást is, melyet a községi tanügy fejlődésénél, különösen a gazdasági szakosztályival egybekötött felsőbb népiskolánál, köztörvényhatóságunk azáltal eszközölt, hogy a nevezett intézetet iparszakoktatással is bővítette, s ezáltal a kor egyik legsürgősebb követelményének kívánt eleget tenni. Ma már nem igen van egyéb teendője hátra köztörvényhatóságunknak, mint hogy emberei egyszersmind növendékekkel is ellássák a tanintézett. De még több örömmel s megelégedéssel tekinthetünk vissza egyházaink múlt évi életére, melyek közül a legesélyesebb s legnagyobb ref. egyházuk ügyei a hívek által közbizalommal prívöltek ran£ra hivatott eljáróink kezeibe-’19 őrködésük alatt valóban dicséretes és minden tekintetben kedvező sikert értek el- az egyház gondnoki testületének s presilteriumának örök időkre állandó emléke azon a korszerűségnek megfelelő iskolaépület, amt ilyet a múlt évben Tabánban emelt. Nemes áldozatkészségének s a közelőhaladás érdekében tanúsítani szokott ügybuzgóságának újabb jele: egy másik tervezése Újvároson. Üdv eme fényes tettekért a tisztét híven teljesitő nemes egyházi elöljáróságnak, üdv a derék, j k°r szellemét megértő, jellemes és üsybv'78’° Térfiaknak, kik tényeikkel bizonyít SSa na8T közönség előtt, hogy vala mai’ TMéltók hivatásszerű betöltésére ami n*fyne , merre őket az egyház híveinek Kőhalma emelte. Elismeréssel kell feljegyeznünk még a helybeli ágyai hitvallású evangélikus egyház életéből is azon üdvös tényt, hogy e lélek- Visszapillantás az 1878-ik évre. Egy év tűnt le ismét az örök múlandóság tengerébe, az 1878-ik. Mondjuk ki róla röviden: az 1878-ik évet nem jegyezhetjük be azon boldogabb évek sorába, melyek a hazá