Hód-Mező-Vásárhely, 1888. július-december (18. évfolyam, 27-53. szám)
1888-07-01 / 27. szám
Tizennyolczadik évfolyam. 1888. % .*). Előfizetési dij: a vidékre postán és helyben: egész évre 4 frt, félévre 2 frt, negyedévre 1 frt. Megjelen: minden vasárnap reggel. Egyes szám ára 10 kr. A lap szellemét illető közlemények, valamint az előfizetési pénzek, hirdetések és ezek dijjai a szerkesztőhöz, (111-ik tized 828. sz. a.) küldendők. \ _____________' pj KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, a k.-m.-vásárhelyi „Gazdasági Egylet“ közlönye. ■ a: iN__________________G& ^ X» \ Hirdetési dijak : 4 hasábos petit sor, vagy annak helye egyszeri beigtatásnál 0 kr. kétszerinél 5 kr. többszörinél 4 kr. Bélyeg dij minden beigtatás után 30 kr. A nyílttérben a 4 hasábos petitsor dija 15 kr. A lapot illető ügyekben naponként csak déli 1á órától délután 2 óráig és este 5 órától 6 és fél óráig fogadhat el láyogatásokat a szerkesztő, -v [€) . 0», , \sm Tanári közgyűlés. A tiszántúli ev. reform, középiskolai tanáregyesület f. hó 6—7. napjain, városunkban fogja megtartani évi közgyűlését. A tanügy derék munkásai, a helyett, hogy az iskolai év bevégzett nehéz munkájának fáradalmai után, a kezdődő szünidőnek első napjait üdülésre használnák, összesereglenek, hogy az együvé tartozás érzését fejleszszék, megerősítsék, az egymástól térbelileg távol eső, és mégis közös pálya küzdelmei közben szerzett tapasztalataikat egymással közöljék, s ezek folytán egyesített erővel haladjanak a köz- és nemzeti művelődés nagy czélja felé segyüttesen vegyenek részt a ma mindig szélesebb körre terjedő mozgalomban, melynek czélja az ember összes testi és szellemi erőinek arányos kifejtése, az ifjúság czélszerű nevelése. Amilyen az ifjúság, olyan a jövő ! Eme társadalmi köztudatú munkára serkenti tanügyi téren nemcsak a közvetlenül hivatott munkásokat, hanem közreműködésre, áldozatra hívja mindazokat, kiknek lelkében él a kitartó törekvés diadalában vetett hit, s kiknek szívét betölti a tudomány által nagygyá és hatalmassá fejlődő népek boldog jövőjének édesen biztató reménysége. Az azerőteljes mozgalom, mely hazánkban is többféle irányban mutatkozik, kétségbevonhatatlan bizonyítéka annak, hogy van hitünk, van reménységünk. Dolgozunk, mert élni akarunk ! Testileg lelkileg képezzük, munkabírókká teszszük gyermekeinket, mert a jövőről nem tudunk, nem akarunk lemondani ! Azért a legmelegebben üdvözlünk minden tevékenységet, minden jelt, mely arra mutat, hogy az élet ellentétes elemeinek nagy harczában biztosítani akarjuk tételünket. Ilyen életjelnek tekintjük a tanáregyesület munkálkodását, azért az egyesület tagjait városunkban szívesen üdvözöljük ! Nem volt kor, melyben a népek megmaradásának már évezredekkel ezelőtt kimondott föltételét komolyabban fontolóra vették volna, s inkább méltányolták volna, mint épen a mi időnkben. A tudomány és munka megtestesülése ma már társadalmi elvvé emelkedett. Ez uralkodik a koronás főktől kezdve le a kunyhók egyszerű szegény lakójáig. Belátás, ismeret, tudomány nélkül nincs okszerű munkálkodás, okos munkásság nélkül nincs haladás, nincs boldogulás. Ezek nélkül nem érvényesíthetik magukat az egyesek, hatástalanul múlnak el a társulatok. Egyik legnemesebb társadalmi czél — az ifjúság nevelése — érdekében kifejtendő munka legczélszerűbb módjainak kutatása, felismerése, fejlesztése és alkalmazása képezi a tanáregyesületek egyik szép feladatát: ez egyik czélja a tiszántúli ev. reform, középiskolai tanárok egyesületének is, melynek tagjai városunkat most azért keresik fel, hogy czéljaik megvalósítása érdekében eszmét cseréljenek, egymástól tanuljanak. Példájuk buzdítson bennünket is közös munkálkodásra, a tevékenységünket mozgató erő és bizalom szilárdítsa meg nevelésügyünk fejlődésében várt jobb jövőnkbe vetett hitünket és reménységünket ; tudományszeretetük indítson bennünket is erőink kifejtésére, munkaképességünk fokozására s lankadást nem ismerő kitartásra. Hiszszlik, hogy itteni gyülésezéseik áldást hozó leszen. Azért ez egyesület tagjait egyenként és öszszesen még egyszer a legmelegebben üdvözöljük ! Szívünkből kívánjuk, hogy hazánk nevelésügyének felvirágzására a Mindenható őket még sokáig boldogul éltesse ! Törvényhatósági közgyűlésünk, 1888. június 27-én. A junius 2- án szétoszlott közgyűlési tagok a múlt szerdára újra összehivattak, hogy a megszakadt és elmaradt tárgyakat elintézzék. A közgyűlésen ez alkalommal Kállay Albert főispán úr ő. méltósága elnökölt. Az arczokon felhő nem látszott, s a főispán úr finom tapintata gondoskodott, hogy a közgyűlés bevégzéséig tiszta maradjon a láthatár. A közgyűlést délelőtt 9 órakor a bizottsági tagok szép számú jelenlétében megnyitotta. Első tárgy a tisztviselői nyugdíjszabályzat módosítása tárgyában beterjesztett tanácsi javaslat volt. A módosításokat tartalmazó miniszteri leirat, valamint e módosításoknak közgyűlésileg tárgyalását elrendelő is felolvastatván, Szabó Mihály emel szót s kijelenti, hogy a szabályzat ellen általánosságban nincs észrevétele , szakaszonként kéri felolvasni. Karancsi Dániel: Általánosságban anynyiban szól a szőnyegen forgó tárgyhoz, mert ismételve meggyőződött, hogy az oly fontos ügy, mely megérdemelte volna, ha a tanács és egy bizottság tanulmánya tárgyává teszi és a felvilágosítások minden irányban megadatnak. Ha a közgyűlés most bemegy a tárgyalásba, meg fogják látni, hogy a tanács javaslata, illetőleg a szabályzat esztendők hoszszú sorára szól, kívánatos tehát, hogy teljes megnyugvással intéztessék el. A miniszteri leirat minden szavából azt veszi ki, hogy Kóti Pál és társai felebbezése nem utasíttatott el, csak ha a szabályzat a leirat értelmében módosíttatik. Ha most letárgyaltatik is az ügy, ott leszünk, ahol a múltban voltunk, ha t. i. az ellentétek ki nem egyenlíttetnek. Az a kívánatos, hogy az ügy megoldása az adófizetők szívében ne keltsen ellenszenvet, ne rójjon a közönségre hosszú időre nyúló elviselhetlen terhet. Ha volna valaki, aki azt mondaná, hogy ő gyanúsít, fentartotta volna múlt alkalommal tett indítványát. Ha méltóságos főispán úr bölcsesége és a tanács lelkiismerete azt mondja, hogy így is megoldható a kérdés, hát jó, tárgyaltassék. Csótó Nagy István : Magáévá teszi előtte szóló indítványát (!) mert ha az átalános közönség helyzetét megtekintjük, alig bírja a terhet, a törvénynek is elégtétessék és túl ki ne terjedjen a köznyugalom helyreállítása veített. (?!) Tárók Ferencz : Neki a 3-ik pontra van észrevétele. (Felkiáltások, majd a részletes tárgyaláskor.) Garzó Imre : Rendkívül tanulságosnak tartja ez ügyet és szükségesnek arra, hogy a jövőt illetőleg is szem előtt tartassák. A dolog úgy áll, hogy a szabályzatot a törvényhatóság által kiküldött bizottság hosszabb tárgyalások után állapította meg és terjesztette be, sőt kiadatott a jogügyi bizottságnak is s ez szintén, mint a törvényhatóság közege járt el. Most tehát az ügynek azt a szint adni s azt fogni rá, hogy ez a szabályzat úgy , mint felterjesztetett, nem a törvényhatóságé, nem lehet. Tény az, hogy a szabályrendelet, midőn a bizottságoktól a közgyűlés elé került, ki lett nyomatva s minden bizottsági tagnak megküldetett, sőt egyszer még a tárgyalás is el elnapoltatott, de a biz. tagok nem vettek maguknak fáradságot, hogy tanulmányozzák. Igaz, hogy ez nehezebb dolog, mert csak bizonyos számadások alapján lehet végeredményhez jutni. A szabályzat közgyűlésileg letárgyaltatott, most akárhogy dől el a dolog, ma úgy áll a kérdés, hogy néhány bizottsági tag felebbezéssel élt, a minisztérium pedig módosított a szabályzaton. Szerinte a felfolyamodvány nincs elutasítva, hanem csak ha a minisztérium által kívánt módosítás itt keresztülvitetik. Ma azon ponton áll a dolog, hogy a törvényhatóságnak — úgy látszik — többsége bele akar kapaszkodni a néhány tag felebbezésébe s ezen alapon óhajtanak egyesek a szabály elfogadott részébe is belekötni- Ez inkorrect. Azok, akik hivatottak az ügy állását betekinteni, a kellő információt nem szerezték meg, ez a hiba. Végre is,, hogy az ügy megoldásából megnyugvás jöjjön ki, mert jövendölni, hogy az nem lesz meg, mert fizetni kell. Csak sajnálatának adhat kifejezést az itt tapasztaltakból, hogy a bizottság idegenkedik a tisztikart a nyugdíjszabályzat által nyújtani célzott biztosítékban részeltetni. Kóti Pál : Az előtte szóló azon állítását, hogy a néhány felfolyamodó nem volt belenyugodva a szabályzatba, visszautalnia (?) ha a biz. tagok felét megkérdezzük, ki fog tűnni, hogy most sincs belenyugodva. (Zaj, felkiáltások , hogy tárgyaltatott hát mégis le.) " Elnök főispá?1: Amennyiben a felszólalók egyike részéről az ő bölcseségére és a tanács lelkiismeretes eljárására történt hivatkozás, megjegyzi, miszerint sem részéről, sem a tanács részéről nem fog hiányozni az ügy helyes és czélirányos megoldásához semmi. Alkotmányos viszonyok között élünk s ő azon meggyőződésben van, hogy e műveit közönség megtalálja a módot a kérdés helyes megoldáolására. De előre azt mondani, hogy ez vagy amaz a pont nem nyugtatja meg az adófizetőket, szerinte nem jogosult. Kész bizottságilag is tárgyaltatni a kérdést, de egyúttal számít e műveit közönség méltányosságára a tekintetben, hogy azon esetre, ha a szabályzat jóváhagyásáig valamelyik tisztviselő elval, annak hátramaradottjai károsodást az ügy elnapolása miatt nem szenvednek. (Átalános helyeslés.) Karancsi D. Arra kíván még szólani, hogy Kóti Pál és társai felfolyamodványa nincs elutasítva, és hogy a módosításoknak közgyűlési tárgyalása van a minisztérium által elrendelve, ezt tehát elkerülni a tanács részéről nem volt helyes. Különben elfogadja a bizottsághoz ‘’utasítást. Kristó Lajos. A vitába — bár sok oka volna — nem megy bele, de Karancsi biztas azon szavaira, hogy a tanács a közgyűlés megkerülésével járt el, megjegyzi, hogy ez koránt sem volt a tanács szándékában. A módosításokat fontos dolognak nem tartotta s úgy vezette , azokat keresztül, amint a minisztérium által megrendeltettek. Ez nem megkerülése a közgyűlésnek. A vita ekként befejeztetvén, főispán úr azon indítványa, hogy az ügy véleményre a jogügyi bizottságnak adassák ki, kibővíttetvén az néhány biz. taggal, — elfogadtatott, mihez képest a határozat a képen mondatott ki, hogy az ügy Szabó Mihály, Karancsi Dániel, Csótó Nagy István, Garzó Imre, Tarák Ferencz, Borotvás Kálmán és Kóti Pál tagoknak ez alkalomra beosztásával a jogügyi bizottságnak adatik ki, oly megbízással, hogy a szabályzatnak a miniszteri leirat által érintett pontjait vegye tárgyalás alá s javaslatát a tanács útján terjessze be. A városi tanács ismételve javaslattal járult a közvetett adók behozatala iránt, hogy a 64 krás városi pótadó a jövő évvel leszállíttassék. A javaslat szerint a következő közvetett adók lettek volna behozandók : a) A tulajdonost cserélt birtokok vételára, vagy hagyatékoknál becsértéke után l°j0, — b; A kövezetvám dijak mérsékelt felemelése, a szállított tárgy minőségére tekintettel, — c) A helypénz fizetésnek a helybeliekre is kötelező kiterjesztése. Szabó Mihály : Meg van győződve, hogy a minisztérium, melynek felhívása alapján, a közvetett adók behozatala iránti eme javaslatok beterjesztettek, valamint a tanács is a legjobb szándék által van vezetve, az által t. i., hogy a közterhekhez azok is járuljanak, akik egyébként adót nem fizetnek és ez által az el nem titkolható vagyonok birtokosain könnyítve legyen. De ezt a czélt a javaslattal szerinte elérni lehetetlen, sőt azt hiszi, hogy ép azokra hárul, akik meg akarnak kíméltetni. A mi helyzetünk más, mint az államé, a mi határunk egy része orosháziak kezében van. Ott sem vagyunk a hol lakó, mely megyeszékhely s idegenek is látogatják. Itt nem fordul meg senki, itt minden teher a termesztőre hárul, a helypénzt az fizeti, a ki árul, a helybeli, — a kövezetvámot nem adja meg a kereskedő, megfizeti a termelő, — a birtokátiratási illeték elviselhetlen; az a meggyőződése, hogy ezt a szorultabb helyzetű ember fizeti meg, mert a vevő az eladótól levonja. Nagyon sajnálja, hogy a jó szándékkal beterjesztett javaslatot nem fogadhatja el. Nem a népszerűség kereséséből teszi ezt, azt nem keresi, mert élte javán túl van, de felső nyomásnak sem engedett. Ha elég nem lesz a 64° 10-tóli pótadó, megfizeti a 66-ot, a 70-et, csak a tanácsot kéri takarékoskodásra. Csótó Nagy István : Szabó Mihály véleményét magáévá teszi. De kérdi továbbá, hogy nem volna-e valami más jövedelmi forrás ? Ha egyenlően akarjuk , van, ha meggondoljuk: van. Vidékünk pedig nincs. [A jövedelmi forrást azonban nem említette. (Kiváncsi vagyok rá. Szedő.] Draskóczy Lajos : Szabó Mihály a meggyőződését mondotta el, ő is azt adja elő, csak hogy amint Szabó M. azt hiszi, hogy a közvetett adók behozatala az adófizető közönségen nem könnyít, ő és ellenkezőleg meg van győződve, hogy könnyít (Zaj). Ha könnyűének a közvetett adók az államon, nagy városokon, nem látja át, miért ne könnyítenének rajtunk. Miért jött akkor rá minden város ?, az emeli ki a bajból, nagy bonyodalomból. Példát is hoz fel reá. Ha behozzuk az átiratási árt, a vásároló megfizeti (Zaj.) Ő eleget tesz kötelességének, ha nem akarják meghallgatni nem tehet róla, meggyőződését elmondja. A népszerűség kellemes, mert az polgártársai becsülésére vall, de azért ő sem keresi, a lelkében élő igazsággal egyezőleg kimondja az igazságot. Ha megfizetjük az átiratási 1 krt, ez oly összeget hoz be, hogy a városi adóból 10 krt kímélünk meg forintonként, tehát megnyerünk 9 krt. — A helypénzt nem tanulmányozta, ehez nem szól, ha a közönség meggyőződése az, hogy nincs itt az ideje, gyűlöletes, ne hozzuk be, de szerinte nem lehet gyűlöletes az, amit jó meggyőződésből cselekszünk. A kövezetvám mérsékelt emelését lehetségesnek tartja, kereskedőtől hallotta, hogy a petróleum még két kraczzárt bir. Óhajtása az, hogy minden vállra jusson adó, így a nemzet többet bir, erejétől függ az élete is. Elfogadja általánosságban a javaslatot. Elek Ferencz , bizottság által vélné tárgyaltatni a dolgot. Részéről lát a javaslat körül elfogadhatót, de lát olyat is, a mely,, által Orosházának, Mágocsnak adunk hasznot. mint azon tájéki birtokos ismeri a viszonyokat. Felemlíti a pusztai szakadárokat. Elnök főispán : Azért kerül a javaslat az ő hozzájárulásával most ismét elő, mert most van ideje felette dönteni, mert ellenkezőleg egy évvel elodáztatik az ügy. A jövő évi költségvetésre már a javaslat elfogadása hatással lesz. Zsarkó Sándor iparos : Igaz hogy szükségünk van a jövedelemre de azért nem fogadja el a javaslatokat. Vidékünk nincs, mi fizetjük meg ? Endrey Gyula : Van határa annak, hogy a községi pótadó emelésébe tovább nem mehetünk. Mélyen osztja a felhozott aggodalmakat s a helypénzt, mert kezelése 40° /„-be ke- rül nem is fogadja el, de a másik kettőt próbatétel végett igen. Az átiratási krajczárok telekkönyvi adatok szerint 23.000 frtot jövedelmezhetnek. Általánosságban ki lévén merítve a vita a kérdés elnök által feltétetik s a javaslatok 54 szavazattal 37 ellen részletes tárgyalás alapjául elfogadtattak. Ezek után megkezdődött a részletes tárgyalás, és pedig első helyen az átiratási krajczárok behozatalát czélzó javaslatra. A javaslat elfogadása ellen érvelt ismét Szabó Mihály kiemelvén, hogy százalékban 4 írt 33 krt kell úgy is már fizetni, az utóbbi l°l0-tel ez 5 írt 33 kr lesz. Elek János : Igazságosnak, helyesnek tartja a javaslatot, mert az által valóban jelentékenyen ejthetünk a már úgy is magas városi adón. Nem akar családjára ő sem terhet hagyni, de azt gondolja, hogy az örökösök megfizethetik ezt a csekély l° 10-et a városnak- Magunk jobb voltáért szavazzuk meg, ugyanazért ismételve kéri a javaslat elfogadását. ■ Ellene Borotvás Kálmán, mellette Garzó Imre, Draskóczy Lajos és Karancsi Dániel szólottak még a fentebb már körvonalazott értelemben, midőn elnök főispán által a kérdés feltételvén, 55 szóval 32 ellen a javaslat elejtetett. Következett a kövezetvámdíjak mérsékelt felemelése iránt beterjesztett javaslat pontonként tárgyalása, melynek második része 5-ik’ pontjánál a gabonaneműek után 11, °10-tóliban megállapított összegnek 1 °/0-tólira leszállítását Szabó Mihály indítványba tette. Dobosy Lajos emelt ekkor szót s általános helyeslés között mondotta el indítványát, mely oda terjedt, hogy mivel a javaslatok közül az, amelyből jelentékeny jövedelmi forrása lett volna a közönségnek, a többség által elvettetett, a kövezetvám mérsékelt emelése pedig nem nyújt annyit, hogy érdemes volna vele vesződni, a helypénz szedés pedig, mint látja általános ellenszenvre talál, a javaslatok ez alkalommal vetessenek le a napirendről úgy is be fogja látni nem sok idő múlva azok helyes és szükséges voltát a közönség s majd előveszi akkor maga. Az indítvány egyhangú helyesléssel elfogadtatott s igy a javaslatok ez alkalommal levétettek a napirendről. A szikáncsi földbirtok első részletének árverési eredménye nem hagyatott helyben. Sőt mivel az tapasztaltatott, hogy ezen legnagyobb és földjére nézve legjobb minőségű, épületekkel is ellátott részlet bérlete aránylag legalacsonyabb, az határoztatok el, hogy ez az első részlet kétfelé osztatik, illetőleg az épületekkel újabb árverésen 163 541000 hold adatik ki, a többi része kerek 100 hold 1100 □ ölével számítva pedig külön. A többi részletek kiadása jóváhagyatott. Folyt. köv. 27-ik szám. Hód-Mező-Vásárhely, julius 1-én. Tanügy. Közvizsgálati értesítés. A h.m. vásárhelyi községi iskolaszék fenhatósága alatt álló iskolákban a folyó tanévi évzáró vizsgálatok a következő rendben fognak megtartatni : Julius 2-án : a gazdasági-, ipari- és kereskedelmi szakosztályokkal megtoldott felső népiskola. .. Julius 3-án : a felső leányiskola, s Julius pén : a kispusztai népiskola vizsgálata az iskolák helyiségében. A vizsgálatok délelőtt és délután 3 órakor kezdetnek. Ezen vizsgálatokra a tettes városi tanácsot, a törvényhatósági bizottság t. tagjait, a testületeket, a szülőket s általában a tanügy barátait tisztelettel meghívja. Hód-Mező-Vásárhelyen, 1888. junius 4. A községi iskolaszék.