Hódmezővásárhely, 1915. május (45. évfolyam)
1915-05-01 / Szombat szám
mi niszterelnök mondatta: vannak erkölcsi mínuszok is, de szerencsére oly nagy az erkölcsi plusz a részünkön, hogy nincs mit takarhatnunk, sőt egészen helyénvaló, ha a legnagyobb nyilvánossággal széllünk szembe a visszaélésekkel. A közérdek szempontjából tehát csak helyeselnük lehet Farkas Pálnakés Huszner Károlynak kissé temperamentumosai)!) interpellációját, mert alkalmat adtak a 'miniszterel-' nöknek olyan' Válaszra, hogy ez végképpen megnyugtathatja a felháborodott közvéleményt.Aminthogy csakugyan a képviselőház is egyhangúan tudomástul vette Tisza Istvánnak válaszát. Amiképpen az egyik interpelláló képviselő maga is megjegyezte: ennek a kínos kérdésnek szellőztetése nem gyöngésség jele, mert vagyunk annyira erősek, hogy ezekkel az izolált jelenségekkel szembenézhessünk, azonképpen a miniszterelnök is azt hangoztatta, hogy a modern kultúra által az egész világon fölvetett ilyen erkölcsi hiányokatmintálunk sem szabad, nem is szükséges leplezgetni, mert csak így lehet kiirtani a bajt, ha azt föltárjuk. Ezek a bajok a magyar népi élek mélyen rejlő erkölcsi erőket el nem homályosítjuk s ha ezeket a bajokat a törvényhozás fórumán diszkusszió tárgyává tesszük, ellenességeink ezekből a bajokból a magyar nemzetre nézve hátrányos következtetéseket egyáltalában nem vonhatnak. Ezekben az ügyekben a közönséget tájékoztatni kell. Mindössze arra kell ügyelni — s ez a sajtónak szól — hogy nem szabad bizonyos tényeket idő előtt még akkor publikálni, mikor azok nyilvánosságra hozatala a nyomozlás sikerét veszélyeztetheti s nem szabad ezeket az ocsmányságokat olyan kéjelgéssel, feltálald mintha Magyarországon más esemény nem történnék, mint egy pár gonosz embernek bűncselekménye és mint hogyha ez olyan katasztrofális veszedelem eléállítaná hadseregünket, hogy kockáztatná a sikert és megingathatná a nemzet végleges győzelmébe vetett bizalmát. Önmagukban nagy ocsmányságok ezek a szállítási visszaélések. De mégis csak apró pörsenések az egész nemzet közéletének dicsőséges arculatán. Ámezeket az apró fekélyeket is ki kell irtani. Le kell metszeni műtőkéssel. Ezért mondatta Tisza, hogy a kormány kész lúl legszigorúbb legkíméletlenebb megtorlásba. Mindösszea túlzásoktól óv ésez az alaptalan rosszhiszemű demnciarlásoktól. Mert ilyenek is előfordulnak. Meg kell büntetni a büntössöktet. De meg kell óvni az ártalanul gyanúsítottakat. ( : ' Ezértkell törvényt statuálni. Olyat, aminő még nem fordult elő a magyar Corpus Junsiban. Visszaható erővel kell felruházni a szállítási csalások ellen hozandó törvény büntető rendelkezéseit. . Ezt a kormány maga kezdeményezi, noha ilyen visszaható rendelkezés eddig a magyar törvénykezésben minden jogászi felfogással ellenkezik. Ámde a kivételes esetek kivételes rendszabályokat szülnek s ezeket a rendszabályokat az egész közvélemény követeli. Tehát e felől a kormány sem zárkózhatik el.. A többi ezentúl majd a büntető törvényszékek dolga lesz. Abból pedig, hogy az interpellálók és az egész Ház egyhangúan helyeslőleg vette áldomásul a miniszterelnök válaszát, ismét csak az egész törvényhozás egyetértő harmonikus együttműködését állapíthatjuk meg. És ez jó, ilyen nehéz időkben. Korteskedés a háborúval. A csütörtöki képviselőházi ülésen Rakovszky István néppárti képviselő egy, nagyon jó hangzású indítványt nyújtott be a képviselőházhoz, amely indítvány az apró fehér házak lakóihoz volt adressálva, s nem egyéb egy kitűnő kortesfogásnál. Ugyanis Rabsovszky azt indítványozta a képviselőháznak, hogy minden húsz évet betöltött katonának, aki a harctéren teljesít szolgálatot, örök szavazati jogot biztosítsanak, a nemzeti hála megnyilvánulásaképen. Az inditátvány így nagyszerűen hangzik, ámde ha egy kissé megvilágítjuk, jobban mondva megkaparjuk rögtön kibúvik alóla a kortesfogás. Mert ha ezt az indítványt azonmód elfogadnák, ahogy Rakovszky beadta, rögtön megvolna az a többsége az ellenzéknek, amely őket a kormányzáshoz segítené, de bizony az úgynevezett nemzeti hála avval a kis, vokssal nagyon gyéren nyilvánulna meg. Sokkal nagyobb dolgot művelnek a mi katonáink, semhogy ilyen szemfényvesztő semmiséggel lehetne velük szemben a nemzet halfáját leróni, amely mellesleg, megjegyezve kétélű fegyver, mert a nemzetiségek ellenünk fordíthatják ezt a minden megszorítás nélkül felkínált választói jogot. Különben a miniszterelnök a Rakovszky indítványára talpraesetten adta meg a választ amely a következőképen szól: Tisza István miniszterelnök beszéde. Tisza István gróf miniszterelnök, T. képviselőház! Azt hiszem, azokban azérzelmek- ben, amelyekkel az egész magyar nemzet a harctéren küzdő fiai iránt viseltetik, csakugyan egyek vagyunk (Úgy van! a jobboldalon!) Azt hiszem, ha arról van szó, hogy hadseregünkés hadseregünk egyes tagjai iránti hálánknak adjunk kifejezést, úgy ebben a kérdésbencsakugyan mindnyájan kezet fogunk. Én megvallom, t. Ház, bizonyos tekintetben nehéznek érzem helyzetemet akkor amidőn a t. képviselő úr indítványával szemben kötelességszerűleg objektív analízis álláspontjába helyezkedem. Azt hiszem, mindnyájunknak hajlama bizonyára az volna hogy minden téren és minden alkalmat felhasználva, adjunk kifejezést azoknak a büszke, örömteljes és hálatelt érzelmeknek, melyek lelkeinket betöltik. Én azt hiszem, hogy azt a magyar katonát, aki szembenéz a halállal és aki szembenéz hosszú heteken és hosszú hónapokon át emberfölötti nélkülözéssel és fáradalommal, nem egy bizonyos mámor, hanem igenis a férfiaknak objektív, analízise vezeti, az az objektív analízis, amely felébreszti benne a minden kitartásra, minden erőfeszítésre képes hazafias kötelességtudást. Én szerintem, minden nemes felhevülés értékes és szép, de a segérlék csehi) a férfiaknak az az ideális elhatározása, amelynél a léleknek minden húrjaegyütt játszik, amelynél az érzelem, a szenvedély és a meggyőződés együtt van. Ezért mondtam én azt, hogy a magyar nemzetnek ezekben a nagy napokban tanúsított erőfeszítésében igenis része van a nyugodt megfontoláson alapuló meggyőződésnek, a meggyőződésen alapuló férfias elhatározásnak. Mindnyájan bizonyára szíves örömest készen állunk a nemzet háláját és elismerését kifejezni harcbaszálló katonáink iránt. A kérdés csak az, hogy a választói jog kiterjesztése alkalmas eszköz-e ennek a hálának kifejezésére. Az éi szerény nézetem szerint e kérdésbe bizonyos félreértés látszik, bele: az a felfogás, t. i. mintha a választói jog megadása egyes egyének vagy társadalmi rétegek megjutalmazása volna. Nézetem szerint a választói jog nem jutalom, a választói jog állami megbízatás, az állam által az egyénre ruházott közjogi kötelesség, közjogi hivatás, amelyel való felruházásnál nem a jutalom szempontja, hanem az állami közérdek szempontja a döntő. "Helyeslés a jobboldalon.) ! Nem az a kérdés, hogy ki érdemel jutalmat vagy sem, hanem az, hogy a választói jognakminő struktúrája toz, amely az államnak, a nemzetnek állandó nagy érdekeivel megegyezik. Ebből a szempontból kell mindenkinek, aki a legszélsőbb radikális álláspontra nem akar helyezkedni, aki nem megy el az általános szavazati jog végső konzekvenciájáig, bizonyos szelekciót gyakorolni, szelekciót természetesen azokkal, a nagyon is gyártó eszközökkel, amelyekkel földi hatalmak, földi bélésességgel egyáltalán rendelkeznek, de mégis bizonyos szelekciót hogy azután a választótestület a maga egész összeátkozásában olyan legyen, hogy az állami és a nemzeti érdekek lehető hatékony szolgálatát biztosítsa. Ha ebből a szervpontból nézem a dolgot, én abban a tényben, hogy valaki a harctéren volt, és ott kötelességét híven és bátran teljesítette, ezt a szelekcióit nem tudom felfedezni. Mindenek előtt nem, mert nem a hivebbek lés a bátrabbak vannak a harctéren, hanem a fizikailag erősebbek (Trwv van! a jobboldalai a baloldalon.'' ' Akik vannak, nem kevésbbé hívek, nem kevésbé bátrak, s ezek egyszerűen csak rövidlátók, vagy lúdtalpúak, vagy gyenge mellkasnak. (Úgy van a jobboldalon. Ellentmondások és derültség a baloldalon.) Hiába nevetnek a képviselő urak, mert azt hiszem, a képviselő urak is meg vannak győződve róla, hogy azok, akik fizikai okokból nem váltak be és nem mentek el a harctérre ha elmehettek volna, ha alkalmasak lettek volna, ott épp úgy teljesítették volna kötelességüket, mint azok, akik a harctéren vannak. (Úgy van a jobboldalon.) Huszár Károly (sárvári): Tessék megadni azoknak is aválasztói jogot. Tisza István gróf miniszterelnök. A logikai konzekvenciát nagyon helyesen vonta le Huszár Károly képviselő úr amikor azt mondta, hogy adjuk meg azoknak is a választói jogot. Ez az okoskodás ugyanis, amely a katonáknak meg akarja adni a választói jogot, ha csak teljes logikai ellentmondásba nem akar keveredni a legszélsőbb általános szavazati joghoz vezet. (Úgy van! Úgy Van! a jobboldalon.) Mert én nem tudnám megegyeztetni Iel Mushieretemmel, hogy a fizikailag erősnek a fizikailag egészségesnek megadjam a választói jogot, és annak, aki dsupláh gyemrebb fizikai szervezeténél fogva nem jutott a harctérre, meg ne adjam. (Helyeslés a jobboldalon. Mozgás és zaj a baloldalon.) Ennek folytán miután olyan okokból, amelyeknek fejtegetése most nagyon messze vezetne, az általános szavazati jog behozatalát Magyaroszágon nemzeti szerencsetlettségnek tartom. Polónyi Géza: Szerencsétlenség Van a közjogi viszonyban ! Tisza István gróf miniszterelnök: Életemnek egy nem nagyon kellemes emléke, hogy ennek a nemzeti szerencsétlencsétlenségnek elhárításában Po Lónyi Géza úr segédkezni akart nekem. (Élénk) derültség a jobboldalon és a középen.) Poonyi Géza: Melyikben? Tisza István gróf miniszterelnök: Ezekben kifejtettem azokat az indokokat, amelyeknél fogva legnagyobb sajnálatomra nem vagyok abban a helyzetben, hogy az indítványhoz hozzájáruljak, tisztelettel kérem tehát a Házat, hogy az indítványt ne méltóztassék napirendre tűzni. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen. Zaj a baloldalon.) Tisza beszédét többször szakították félbe közbeszólásokkal az ellenzéki oldalról és pedig leginkább a néppártról. A közbeszólások akkor kezdődtek, amikor Tisza azt mondta, hogy az objektív analízis álláspontjába helyezkedik. Azután még zajosabbak lettek, amikor Tisza azt magyarázta, hogy a választói jogot nem jutalom gyanánt, hanem állami közérdek szerint adják. Ugyancsak zaj keletkezett amikor hangoztatta, hogy az általános szavazati jog behozata Magyaroszágon nemzeti szerencsétlenség lenne. A végén, amikor kiérte, hogy az indítványt mellőzzék, erős kiáltások hangzottak a néppártról. Nagy zajban tette fel a kérdést Beöthy Pál, aki kitűrdelte, hogy az indítvány napi- HÓDMEZŐVÁSÁRHELY, 1915 május "