Magyar Nemzetőr, 1921. január (51. évfolyam)

1921-01-16

2 Albert volt főügyészt és Dietz Károly volt főkapitányt kihallgat­ni. Voltaképen nem is értem tisztán a vádat, miért kértem én, hogy Hüttner valami ajánló so­rokat mutasson fel előttem és hogy a vádpont szerint mit akart egyáltalán ez a Hüttner. Erre a védekezésem csak az, hogy Hütt­ner hazudik, ha ezt mondotta, mert soha előttem semmiféle ajánló levelet föl nem mutatott. Nemcsak ítélőbíróságomtól, ha­nem vádlóimtól is elvárom, hogy kettőnk közül ki hazudik, én-e, vagy a bérgyilkos Hüttner, meg­találják a megfelelő feleletet. A többi vádpontokra is terje­delmes védekezést adott be Já­nosi ügyvédje. Ha a kihallgatni kért mentőtanúk meghallgatását elrendeli a vizsgálóbiztos, úgy az ügy még soká elhúzódik. A per kimenetelét nagy érdeklődéssel várja Debrecen város egész kö­zönsége. K­ibé lett lés, Haller István a „Nemzeti Uj­­ság" tegnapi számában „Kibé­külés “ című vezércikket közölt, melyből idézzük a következőket: — Nincs itt gyűlölet a lelkek­ben és nincs gyakorlatban . . . Nincsenek sötét szándékaink, fő­ként nincs egy szikra bosszú és egy szemernyi gyűlölet. Ami van, az szeretett fajunk, nemzetünk, verejtékező és kínlódó testvéreink, nyomorékjaink és árváink iránt. Ezzel összeegyeztethető az, hogy dolgozzék és érvényesüljön min­denki munkája és érdeme sze­rint. A zsidó is, a német, tót, rutén is a magyarral együtt . . . Ezzel megegyeztethető, hogy a munkás kemény, törhetetlen phal­­lanxba, szakszervezetbe, szindi­kátusba tömörüljön saját gazda­sági érdekeinek megvédésére és kulturális igényeinek kiszolgálá­sára . . . Csak az nem egyez­tethető össze, hogy ellenséges táborrá alakuljon saját hazájá­ban, saját­­ hazája ellen ... A kibékülés megvan minden rendű, rangú, fajú, hitű, nyelvű ember­rel, aki nem csinál magának ide­gen isteneket, hogy imádja azt, hanem akarja is, hogy itt ma­gyar faj és keresztény kultúra legyen a vezető tényező. Aki ezt nem akarja, az nem békét akar, hanem uralmat, nem kibékülést, hanem megtörést, erre pedig nem vagyunk többé kaphatók. Jugoszláviában kötelezően tanítják a német nyelvet. Belgrádi jelentések szerint a szkupsztina elrendelte a német nyelv kötelező tanítását a közép­iskolákban. Ez a jelentés bizo­nyosan nagy hatást fog kelteni Németországban, ahol már nagy aggodalommal látták azt, hogy a háború következménye gyanánt az olasz középiskolákban is tel­jesen háttérbe szorult az odáig igen széleskörű német­ nyelv­­tanítás. Ez volt a helyzet a skan­dináv államokban is és a német tudomány vezető szerepét több más momentán mellett erősen veszélyeztette ez a körülmény­ is. — Leány tai­onciskola. Az iparos tanonciskola igazgatója beadványt intézett a tanács­hoz egy leánytanonciskola fel­állítása tárgyában. A beadvány az iskola felállítását azzal indo­kolja meg, hogy 70—80 leány iparos tanonc van, akik semmi­féle oktatásban sem részesülnek. MAGYAR nemzetőr 1921 január 18 Románia nem fél a bolseviki wesseralaaiíti Ghika herceget, Románia bu­karesti követét felkereste a „Ma­tin című lap tudósítója, hogy megkérdezze, mint vélekedik ar­ról a bécsi hírről, amely szerint az oroszok a besszarábiai hatá­ron betörni készülnek és egyide­jűleg a magyarok is offenzívát akarnak indítani a szorongatott Románia ellen. A herceg a tudó­sító kérdéseire ezeket mondotta : Cáfolja a román mozgósítást. — Mindenekelőtt pontosan mér­legelni kell a szavak jelentését. Azt beszélik, hogy mozgósítot­tunk, ebből egy szó sem igaz. Azok az intézkedések, melye­ket kiváló hadügyminiszterünk, Rascano tábornok tett, már hó­napokkal­­ ezelőtt történtek és céljuk az volt, hogy Romániának egy állandó hadsereget nyújtson, amely a 4000 kilométeres határt megfelelően meg tudja védelmez­ni. És nem pedig az, amit a bécsi táviratok jeleznek, hogy valami rendkívüli rés egészen új keletű veszedelemmel szálljon sze­mbe. És így terjesztik azt a hírt is, hogy egy tábornokra bíztuk a vasutak igazgatását. Igen, csak­hogy ezt már rögtön a fegyver­­szünet után megtettük és én csak megbecsülni tudom ezt az okos eljárást, hogy így megvan a szük­séges kapcsolat abban az esetben, ha valami baj fenyegetne. Né­hány héttel ezelőtt Ionescu tá­bornokot nevezték ki erre a helyre, egyszerűen azért, mert előd­je lemondott. Ami pedig a keleti veszedel­met illeti, ebben a pillanatban nincs ok különösebb aggodalom­ra. Azt mondják, hogy hat bol­­seviki hadosztályt vontak össze a Dnyeszternél. A bolseviki hadosztályok csak vázai egy rendes divíziónak s mindössze 3000 embert számlál­nak. Ha pedig 18.000 orosz ka­tona áll határainkon, úgy hi­szem, nincs mit félnünk. Nem gondolom egyébként, hogy a szovjet ilyen kockázatos vállal­kozásba belemenne. Sokat nem nyerhet, viszont kockára teszi azokat a babérokat, melyeket minden különösebb megerőltetés nélkül Wranger ellen szerzett. Mi békében vagyunk a szov­jettel. Zsinovieff kijelentette, hogy a népbiztosoknak nincs semmi támadó szándékuk s nekünk egy­előre nincs semmi okunk, hogy ebben kételkedjünk. — De félnek a magyar táma­dástól ? Az igaz, hogy felhívtuk a kö­veti konferencia figyelmét azokra a csapatösszevonásokra, melye­ket a magyarok tesznek határun­kon és rámutattunk arra, hogy Magyarország olyan hadsereget és olyan pótkereteket tart fenn, amelyek jóval felülmúlják a tria­noni békeszerződés határozmá­­nyait. Egyes személyiségeik az­zal áltatják Budapesten a ma­gyarokat, hogy ezt a békeszerző­dést még lehet módosítani. Ha határkiigazításról volna szó, úgy mi kívánhatnánk sok román köz­séget (?) amely Magyarországban maradt és a mintegy 125000 tó­­tot, akik kifejezetten kérték vé­delmünket a magyarok ellen. De ha rá is tereljük erre a figyelmet, mégis nem ijedünk meg és tud­juk, hogy az a kis ántánt, me­lyet Magyarország szomszédai kötöttek, hatásosan sakkba fogja tartani őket. Csak tőzsde mani­puláció az egész. Arra a kérdésre, hogy mégis hogy magyarázza, hogy ilyen pesszimisztikus hírek látnak nap­világot, Ghika herceg így vála­szolt : — Az egész csak börzemanő­­ver. Néhány nap múlva kell be­váltanunk államadósságunk szel­vényeit. Vannak bizonyos nem­zetközi pénzügyi körök, akiknek érdekében áll, hogy a román pénz essen és ezért híresztelnek bőségesen ilyen rémhíreket. A párisi börze zárlata felé bizonyos egyéniségek szélnek eresztették ezeket a híreket, és erre a jel mindjárt öt-hat ponttal esett. Így Haller tábornok lengyel had­seregét entente-pénzzel és felsze­reléssel küldötték a bolsevikok ellen. Kelet-Galíciában a lengye­lek első fegyverténye az volt, hogy a bolsevikok ellen az uk­rán határra felvonult ukrán had­sereg háta mögött elfoglalták Lemberget Ez 1919. júniusában történt. A lengyelek azonban a harctéren küzdő ukrán hadsereg ellen fordultak, azt leszerelték és az egész országot elfoglalták. A bolsevikok támadását Nagy-Uk­rajna megállította, úgy, hogy a lengyel hadsereg a bolsevikok­kal nem is került érintke­zésbe. Az ukrán hadseregnek nagyobbik, része a lengyelek elől Nagy Ukrajnába menekült, a­hol tovább harcoltak az orosz bolsevikok ellen és Pavlenko nagy-ukrajnai tábornok vezény­lete alatt egyesültek. A nyugat­­ukrajnai kormány tagjai, dr. Pet­­rusievitch Jenő elnök, dr. Singa­­lievitch Volodmir, dr. Levickyj Jenő, Witvickyj István dr. Bécs­­be menekültek több volt osztrák birodalmi gyűlési taggal egye­temben, a berlini, bécsi, buda­pesti, prágai, londoni, párisi, berni, római követségekkel fenn­tartották az érintkezést és fenn­tartották magukat a követségeket, amelyek épp oly extern­ális ki­váltságokat élveztek mindenhol, mint bármilyen más elismert ál­lam követei. A budapesti követ Biberovitca Jaroszlaw volt, aki az osztrák­magyar hadseregben mint őrnagy szolgált. A budapesti követséget azonban Bernből kapott instruk­ció alapján fel fogják oszlatni. Ennek a ténynek az előzménye az, hogy az ukrán kiküldöttek a Bernben összegyűlt népszövet­ség előtt megjelentek, azonban Nyugatukrajna ügyét elintézni nem sikerült és így elhatározták, hogy elsősorban a budapesti kö­vetséget fogják megszüntetni. A keletgalíciai kérdés még min­dig nincs tisztázva. Az angol politika álláspontja az, hogy Nyugat-Ukrajnát, mint független államot kell az oroszok és a lengyelek közé ékelni, ami külö­nösen a bolseviki veszedelem miatt és Drohobic és Boriszlav gazdag petróleumforrásainak a szempontjából fontos. Prágai lapjelentések szerint Ke­­let-Galíciát a kis-entente orszá­gainak kezelése alá akarja he­lyezni a nagyentente, hogy így biztosítsa a keletgaliciai gazda­sági errőforrások kiaknázását. Magyar képviselők óvást emelnek a világ minden par­lamentjében a béke ellen. Emlékezetes még,­hogy a béke ratifikálása ellen ötvenhárom nemzetgyűlési képviselő állást foglalt és kijelentette, hogy a béke becikkelyezéséhez nem já­rul hozzá. A képviselők a javas­lat tárgyalása előtt kivonultak a Házból és a kupolateremben deklarációt fogadtak el, amelyben arra való hivatkozással, hogy a tényleg megszállott, jogilag azon­ban Magyarországhoz tartozó te­rületek lakossága az a­ntant ma­gatartása következtében nem küldhetett képviselőket a Házba és így most a nemzetgyűlésen csak a Csonka-Magyarországnak van képviselete. Kimondották, hogy nem tartják a nemzetgyű­lést feljogosítottnak a nemeztgyű­­lésen nem képviselt állampolgá­rok sorsáról való döntésre. Ezt a deklarációt most a nem rati­fikáló képviselők a világ összes parlamentjeinek és a parlamen­tek minden egyes tagjának meg­­küldtélt memorandum kíséreté­ben, amelyben a a trianoni béke­­ ellen óvást emelnek. Követek--állam nélkül Feloszlott Kelet Galícia budapesti követsége. 1918. október 22-én a négy és félmillió lakost számláló kelet­­galíciai ruténség köztársasággá nyilvánította államformáját, dr Holubovicsnak, a volt osztrák Reichsrath tagjának elnöklete alatt. Károly király elismerte Nyu­­gatukrajna önállóságát A volt osztrák birodalmi gyűlés és a Reichsrath tagjaiból alakult nem­zeti tanács vezette a köztársaság ügyeit. A meglehetősen nagy ki­­terjedésű állam lakossága rutén, tizenegy százalék zsidó és ti­zenhárom százalék lengyel kivé­telével. Grekow és Krauss volt osztrák-magyar tábornokok, sem­miből fegyelmezett hadsereget teremtettek. Ebben a hadsereg­ben magyar tisztek is szolgáltak, akik örömmel vettek részt a bol­sevikok ellen való hadjáratban, így többek között Papp ezredes volt a stryji hadtest vezérkari főnöke. Ugyanakkor azonban Nyugatukrajna Lengyelországgal is szembetalálta magát, mert a lengyelek Lemberget szerették volna magukhoz csatolni. Az orosz veszedelem az entente be­avatkozását vonta maga után és Mégis huncut a német! Debrecenből jelentik : A Bécs melletti Stockerauból levél érke­zett a debreceni polgármesteri hi­vatalba. A szép kék borítékba zárt levélen a következő szokat­lan címzés volt: Nagy miltoságos Warosbiszolmi Debreczin Hungária A furcsa címzésű borítékot ért­hető kíváncsisággal bontotta fel Balogh Sándor dr polgármesteri titkár és a levélben a következő­ket olvasta : Nagy zagós Ur, kirem szipen hogy igas-e, von oton Debre­­czinbe egy Ur Ludvig Koloman (Kálmán) neveszik is vone reki is igaz hogy von neki nagy Teg­elete is sok Födje mer in tülem kim­e elő pins is kirem szipen ha igos írjon in nekem viszer Bejeket bele tezem a Levilba is igos hogy lakik aton

Next