HOLMI, 1998 (10. évfolyam, 1-12. szám)
7. szám - FIGYELŐ - Károlyi Csaba: Furcsa (Vekerdy Tamás: Családom történeteiből)
1036 • Figyelő fanatában, épp mielőtt a hátsó fedelet becsukva ismét a maga (látszólagos) autarkiájába zárnánk a könyvet, a szerző felrúgja az olvasóval kötött imaginárius szerződést, hiszen ez idáig igaz történetként, azaz fikcióként olvastuk a művet, mely a tudományos apparátus idézetével az elmondott történet történelmi verifikálhatóságának látszatát akarja kelteni, vagy, megfordítva a képletet, arra a (többek között Hayden White által megfogalmazott) problémára utal finoman, vajon a történelemről való beszéd (a fikcióhoz hasonlóan) nem grammatikai és retorikai mivoltában ragadható-e meg leginkább. 6. Nem tudom, van-e amaz öt kategóriának, mellyel Gerard Genette a szövegek egymás közti kapcsolódását írja le, magyar fordítása, az eliszöveg fogalmával mindenesetre Genette hypotextusára gondolok. Genette: Palimpseste. Die Literatur auf zweiter Stufe. Frankfurt/M., Suhrkamp, 1993. 7. Mondjuk úgy, mint Danilo Kim Simon mágus című elbeszélésében, mely jól érzékelteti, hogy a kanonizálás egyben mindig az apokrif meghatározásával jár, és végső soron hatalmi kérdéseket vet föl. 8. Wolfgang Welsch: Unsere postmoderne Moderne. Weinheim, VCH, 1988. 9. A szerző trükkje, mellyel úgy kelti fel az olvasó érdeklődését történetei iránt, hogy egyszersmind kielégítetlenül is hagyja, Italo Calvino Ha egy téli éjszakán EGY UTAZÓ című regényére emlékeztet. Lányi Dániel FURCSA Vekerdy Tamás: Családom történeteiből Filum, 1997. 295 oldal, 950 Ft Ha valaki semmit sem tudna Vekerdy Tamásról, akkor ebből a könyvből sok mindent meg fog tudni róla és sok mindent nem. Sokkal több személyes jellegű dolgot elárul, mint amennyit általában egy könyv szerzője a könyvében el szokott árulni, ám néhány dologban még annyit sem, amennyit remélnénk. A köteteim alapján azt várhatnánk ugyanis, hogy valaki beavat családja történetébe, és mivel ez a történet hozzá érkezett, elmondja a saját maga élettörténetét is. Nos, ez nem egészen így alakul, ám ha a címet jobban megnézzük, ezt nem is várhattuk volna el, az nem egy család történetét ígéri, hanem csak néhányat a család történeteiből. A Bevezető szAVAK-ból kiderül, hogy ezeknek az írásoknak (egyelőre maradjunk ennél a meghatározásnál: írások) a háttere, alapja, mintegy melegágya a hódmezővásárhelyi nagycsalád. Ezek az írások ugyanis valóban családi történetekre épülnek, állítja a szerző, főleg a Béla bácsi (Vekerdy nagybátyja) által mesélt történetekre. Béla bácsi képe ott is van a borítón, a szerző apjával együtt néznek bele ünnepi ruhába öltöztetett kisgyerekekként Pohl Illés fényképezőgépének lencséjébe 1889 körül. A szerző apjának képe még egyszer szerepel, a 6. oldalon, a felvétel ifjúkorában készült, 1907-ben. Furcsa, de Vekerdy saját képét nem teszi közzé, csak kézzel írt aláírását. Egy olvasói levél kapcsán az UTÓSZÓ-ban leleplezi a RÉGI TÖRTÉNETEK titkát: abban Emma nem más, mint apja első felesége, Bori meg a szerző anyja. Ebből következik, hogy a szöveg beszélője, a vidékről Pestre került ügyvéd pedig az apjaaz írásban Zoltán néven szerepel, ami csak azért érdekes, mert a Ki kicsoda szerint apja neve Géza, tehát ezek szerint az sem biztos, hogy a család tagjai a valódi nevükön szerepelnek). A fiúról itt mintegy mellékesen derül ki, hogy pszichológus (ez valós adatnak tűnik). A szerzői utószó megadja még az írások megjelenési helyeit: a rövidebbek (a szerző szerint: elbeszélések) nagyrészt a 2000-ben voltak olvashatók, a könyv felét kitevő Nagyapám iratai című munka pedig már megjelent kötetben a Szépirodalminál 1975-ben. Vekerdy rögtön az elején közli, hogy eltér - ahogy mondja - „a helyesírás, központozás mechanikus szabályaitól", egyrészt azért, hogy az élőbeszédet jobban visszaadhassa, másrészt mert a dokumentumait (kiemelés tőlem - K. Cs.) betűhíven akarta közölni. Az Utószó viszont a Nagyapám IRATAI-ról egyértelműen elárulja, a többiről megsejteti: nem talált dokumentumok ezek, még csak nem is azokra épülő, azokat megszerkesztő munkák, hanem szuverén, szépírói igénnyel készült alkotások. Különös, furcsa helyzet. Furcsa, hogy a rövidebb írások a szülőkről, nagyszülőkről, rokonságról szóló önéletrajzi jellegű művek - anélkül, hogy magáról a szerzőről, életéről ebben a családtörténetben elfoglalt helyéről alaposabb információink lennének (mind