HOLMI, 2009 (21. évfolyam, 1-12. szám)

6. szám - FIGYELŐ - Forgács Éva: Vajda Lajos (1908–1941) kiállítása

VAJDA LAJOS Vajda l­ajos (1908-1941) kiállítása Magyar Nemzeti Galéria, 2008. december 13.-2009. március 1. Vajda Lajos centenáriumi életmű-kiállítása, akárcsak Farkas István, Mednyánszky László, Veszelszky Béla, Kondor Béla, Csernus Tibor vagy Mattis Teutsch János már lezárt életmű­vének összefoglaló kiállításai a közelmúltban, többek között azzal a felismeréssel szolgált, hogy a magyar művészet egymásra torlódó, de narratívává össze nem álló életművek hal­maza. Nagyrészt magányos alkotók szigeteiből áll. A francia néző tudja az olyan különböző mesterek, mint Ingres, Matisse vagy a vámos Rousseau helyét a maga kultúrájában, és egy­­egy új kiállításukat úgy fogadja, mint valamely jól ismert színpadi mű új előadását, amely új rendezői értelmezéssel, addig észre nem vett részletek megvilágításával vagy szemléletváltás­sal ajándékozhatja meg. Nálunk ezzel szemben mindig ősbemutató van. A magyar kiállításlá­togató nem ínyencként érkezik a nagy életmű­­tárlatokra, hanem meglepő, történetileg feldol­gozatlan nyersanyagot lát, akkor is, ha nemcsak korábbi kiállítások mutatták be az adott mű­vészt, de katalógusok és monográfiák is megje­lentek már róla. A Nemzeti Galéria Vajda-kiál­lítása nem törekszik teljességre, de az életmű minden fejezetét jól reprezentálja, számos ko­rábban be nem mutatott dokumentumot és szemléletes, valamint verbális életrajzi infor­mációt is tartalmaz. Nem a rendezők - Pataki Gábor és Gergely Mariann - hibája, hogy ismét nem tudjuk meg, miként vész el, illetve hogyan nem jön létre az a szövedék, amely a magyar művészek nagy egyéni teljesítményeiből állna. Erre a kérdésre Vajda korábbi kritikusai is reflektáltak. Nem Vajda szűkebb baráti köré­nek a tagjairól van szó ezúttal, akik­­ a vizuá­lis élményből kiinduló Gedő Ilka kivételével 1 * 1 Gedő Ilka: Vajda Lajosról (1954). Holmi, 1990/12. (Bíró Dániel és Mándy Stefánia bevezetőjével.)­­Vajda művészetét a maguk gondolatrendsze­rei felől kísérelték meg értékelni és értelmez­ni, még csak nem is a kortárs Kállai Ernőről, aki jelenének, a harmincas és negyvenes évek fordulójának a történelmi iszonyatát látta vi­szont Vajda műveiben, hanem az utókor kriti­kusairól, akik a művek kiváltotta megrendü­lésüket és az életmű kvalitásainak inadekvát elszigeteltségét tették szóvá. Vajda 1969-es, a székesfehérvári István Király Múzeumban ren­dezett kiállításáról m­­a Perneczky Géza meg­jegyezte, hogy „ [\\}iányzik a kiállításról az utókor, az a szemléletmód, amely jól ismeri azt a szót is, hogy művészet. [...] [Vajdából] nem vált szabályos mű­vész. Hiányzott hozzá a szabályos társadalom ”.2 Kör­ner Éva ezt írta: „Egy korszak lejátszódott a ma­gyar művészetben, anélkül, hogy arról - néhány em­ber kivételével - tudomást vettek volna.” Vajda kései műveinek tragikus hangvétele „idegenül és riasztóan cseng a magyar művészet sokkal csen­desebb hangjainak morajában ”.­ Csaknem egy év­tizeddel később, Vajda 1978-as nemzeti galé­riabeli kiállításakor Szabadi Judit éppen ezeket a szavakat használja Vajda művészetére: „foly­­tathatatlan és birtokba vehetetlen maradt, az ön­magában zárt s az önmagával véget is érő világ egy­­szeriségének és szinte riasztó idegenszerűségének ér­zéki-szellemi erőrendszerébe zárva”.­ Bár nem jelenthető ki, hogy, mint arról alább még szó lesz, Vajda világa önmagába zárlt vol­na, Körner és Szabadi megjegyzése Vajda „ri­asztó idegenszerűségéről" pontosan mutat rá az életmű recepciójának neuralgikus pontjára. Ezt az érzetet sokan megfogalmazták. De ellentét­ben azzal a felfogással, amely szerint Vajda sze­mélyiségében vagy zsidó voltában rejlene ez az „idegenszerűség”, úgy látom, hogy a magyar 2 Perneczky Géza: Koponya madárral — Vajda Lajos emlékkiállításán. Úioér Irodalom, 1969. október. Idé­zi Mándy Stefánia: Vajda Lajos. Corvina, 1983. 216. Körner Éva: Vajda Lajos művészete. Emlékkiállítás Székesfehérvárott. Valóság, 1964/9. Újraközl. Képző­­művészeti Almanach 3, Corvina, 1972. 9. 4 Szabadi Judit: Vajda Lajos gyűjteményes kiállítása a Nemzeti Galériában (1978). Budapest (a főváros fo­lyóirata), 1978/10. 25. Újraközl. Mándy S.: i. m. 216. FIGYELŐ 813

Next