Hölgyfutár, 1938 (5. évfolyam, 1-2. szám)
1938-01-01 / 1. szám
450293 Hölgyfutár Előfizetés Romániában : I—i A/ IEI V iá IDÁT Magyarországi előfizetés : Egész évre . . . . 200 Leii A V I I L T I K A I Egész évre . . 8 Pengő Félévre................100 Léi if Félévre................4 Pengő Szerkesztik: Sz. SZAPPANYOS GABRIELLA és DESBORDES VIKTOR Uj utakon Irta : DESBORDES VIKTOR Új évfolyamunk első számát adjuk barátainknak és előfizetőinknek. Szükségesnek tartjuk leszögezni, hogy lapunk egy eddigi hibáját fogjuk a jelen és a következő számokban orvosolni. Szigorú és elfogulatlan önbírálat után állapítottuk meg, hogy lapunk nem kapcsolódott szervesen a ma kérdéséhez és nem állott olyan közel az erdélyi nő, mindennapjához mint azt a jelen idők hölgyfutárának feladata megköveteli. Lapunk továbbra is abban a szellemben akar haladni, amelyel eddig is bírta táborának szeretetét és bizalmát. Továbbra is műveli és fejleszti az erdélyi magyar nők öntudatát. Felszínen akarja tartani az összes kérdéseket amelyek ezzel a tárggyal — különleges helyzetünk legnagyobb kérdésével — kapcsolatban vannak. Ez a célkitűzés töltötte be eddig is lapunk hasábjait. Az eddigi munka azonban előkészítő jellegű volt : szellemi, elvont síkon mozogva oda törekedett, hogy a női lelkeket érzelmileg készítse elő és tegye fogékonnyá gyakorlati tervek véghezvitelének elősegítésére. Amikor tehát egy új év küszöbén, új erők bevonásával és tetterőnk megsokszorozásával lépünk közönségünk elé, nem néma szemlélőket, hanem munkatársakat akarunk látni bennük. Minden olvasónkat felhívjuk a közös munkára, amelynek céljait, eszközeit és módjait az alábbiakban vázoljuk. Gyakorlati együttműködési lehetőséget akarunk teremteni lapunk keretében. Mindazon erdélyi nőknek, akik meghallották a körlevelek és egyéb tények által felizgatott és túlfűtött idők szavát és ráébredtek, hogy bűn a tétlenség , részt kell venniök munkánkban. Elsősorban seregszemlét tartunk. Minden barátunkat, aki ezeket a sorokat olvassa, felkérjük, közölje velünk még e hó végéig, azokat az asszony- és leányszervezeteket, amelyek helységében működnek. Lehető részletességgel írja le, hogy milyen jellege és működési tere van az egyes alakulatoknak és tudomása szerint mik váltak a megnyilvánulásai és teljesítményei megalakulásuktól napjainkig. Lapunk lehetőségeihez mérve, a legérdekesebb és arra alkalmasabb beszámolókat már legközelebbi számunkban hozni fogjuk. Ezen beszámolókban a józan, tárgyilagos és jóindulatú bírálatnak is helyet adunk. — Nehéz feladatra vállalkozunk — ezt tudjuk — amikor mi akarjuk a kritikus háládatlan szerepét betölteni. Úgy látjuk azonban, hogy ezen a téren hézagpótló munkát teljesítünk. És azt is tudjuk, hogy ha tárgyilagosak és mindenek fölött jóindulatúak vagyunk és minden sorunkat — közösségünk igazi érdekeit nézve — százszor megfontolva írjuk le : szívesen látott vendége leszünk minden munkás erdélyi magyar nőnek. Mint egy emlékeztető és egyben buzdító lesz a „Hölgyfutár“, ha munkairányokat jelöl ki , támogat minden megmozdulást, nemes versengésre serkent, de számon is kér: megró, vagy megdicsér. Fenti célkitűzésével a „Hölgyfutár“ megnyitja a lehetőségét annak, hogy aki érzi az öszszefogás és együttműködés szükségét egy síkba kerüljön és mindenek előtt értesüljön, és tudjon a más városokban ugyanolyan indulatokkal dolgozó társnőiről. De még az egyes helységekben is szükséges és hiányt pótol egy közös a társadalmi tagozódásokat áthidaló szerv. Nagyobb városainkban több egyed és alakulat fárad ugyanazon célok elérésében, anélkül, hogy egymás terveiről tudna és eleve elkerülné egymás terveinek keresztezését vagy pláne összeütközését. A „Hölgyfutár“ sorain keresztül megismeri és megtanulja becsülni egymást, aki olvasóinak táborába lép. 3