Hölgyfutár, 1850. január-június (1. évfolyam, 1-147. szám)
1850-01-02 / 1. szám
Budapest, 1850. Előfizethetni Budapesten november 15-étöl jővö március végéig 4 % hónapra 4 fr. 30 kr., 1850 januártól június végéig félévre 6 for. Postán küldve november 15- étöl jővö junius végéig 7%hónapra 9 fr. 30 kr., 1850 jaanuártól junius végéig fél évre 7 fr. 30 kr., helyben csupán Kozma Vazul nagykereskedésében a nagyhid utcai 671 sz. Takácsy házban , hol egyszersmind gyors közlés végett mindennemü hirdetések is elfogadtatnak , miktől Közlöny az Irodalom, társasélet,művészet és divat köréből. Tulajdonos szerkesztő Hagy Ignác. Szerda, jan. 2. egy háromszor hasábozott sorért négy ezüst krajcár fizettetik. Vidéken minden cs. k. postahivatal elfogadja az előfizetést,és a díjt bérmentesités nélkül küldi föl, ha a levél borítékán megjegyeztetik, hogy ,,h rap előfizetési díjt“ tartalmaz. ! ! ! Egyesszámok ára egy ezüstgaras. (Megjelenik ünnep - s vasárnapokat kivévén mindennap délután. Szerkesztőségi szállás: hatvani utcai Horváth-ház, 3-ik emeletben.) f*- f Őszi el. Látod , látod.... vagy hiszen mit látnál ? Késő éj van , s ez még nem elég. Éj a földön és felhők az égen. Kétszeres gyászt vett föl a vidék. És a szél, ez a hazátlan szellem , Kit he nem fogad se ég se föld , Ég és föld közt elkárhozva bujdos.... Hallod, hallod , hogy nyög, hogy süvölt. Könnyű nékünk feleségem , könnyű , Pamlagon te , és karszékben én Időben a kényelmes szobában , A meleg kemence közepén. Oh de vannak, kik most kinn bolyongnak A viharban szabad ég alatt, Fürteiket megcibálja a szél, A midőn mellettök elszalad. Ablakokból itt ott olly hivólag Kándikál ki egy egy mécsvilág, De ők tovább mennek.... csavargóknak Ki nyitná ki háza ajtaját? Hejh pedig ki tudja, hogy mi volt az: ilyen, vagy mi lesz belőle még? Hogy tovább ne menjünk : egykor én is, Én is illy földönfutó valek. Mig kifáradt, gyöngült lábaimmal Gázolám az országúti sárt. Lelkem addig csüggedetlen szárnyán Magasan fönn az egekben járt, így ballagtam ábrándozva : egykor A hazának milly kincset hagyok.... S a ki látt , mit gondolt felőlem? Azt hivé tán, hogy tolvaj vagyok. Petőfi Sándor. *) *) Ezen jeles költemény, több hasonló becsüekkel együtt, még a forradalom előtt küldeték a győri „Hazánk“ szerkesztőjéhez, kinek szívességéből most szerencsénk van azokat a t. közönségnek átadhatni. —-------------------Szerk. Untauglich. I. ,Borzasztó állapot! iszonyú helyezet!! egy fiú , s mégis mennyi gond, mennyi aggság miatta !!!‘ Ezen morgadalmas szavak egy hamvaiból phoenixként újra éledező tekintetes táblabiró úr torzomborz bajusza alól szakadozának le, nagyobb bizonyságul ebéd után, — az itee a somlai után, — s egy findzsa fekete kávé után; és pedig a conservativ hasú tajtpipa rágyújtásának alkalmával, mi more pátria , nem kéntelen s bisztráküli gyufával, hanem bakonyi jó illatú, cserfa taplóval történt. — E néhány sorok után is már többféle érdekes sejtelmek ébredhetnek a figyelmes olvasó lelkében! annyi pedig bizonyosnak látszik, hogy tisztelt táblabiró úr igen szorult állapotban van, aminek oka nem annyira az ,ausnahms-, vagy belagerungszustand, mint inkább egyetlen fiának kivétel neküli, s atyja szivét folytonos ostromállapotban tartó, különös, azaz nem a legszeretetreméltóbb magaviseleté. Ede urfit megismerendjük később; a papáról elég legyen előlegesen annyit tudnunk, hogy ő táblabíró volt 1847- ben, s újra táblabiró lett 1849-ben; s igy patriarchalis csendes boldogsága nem lett volna soká megzavarva, ha tulajdon kedves fiának sajátságos viszonyai hozzá, nyugalmát hosszabb ideig fel nem dúlandók. Ennek azonban tisztább felfogására, rövidség kedvéért, szolgáljon tisztelt barátunknak egyik legkedvesebb komájához, a fentebb írt fontos monológ után írott levele, mellynek netalán váratlan terjedelmessége iránt, a nyájas olvasó teljes bocsánatát előre is annál inkább kikérjük , minthogy hosszúsága mellett, érdekességéért egész biztossággal jót nem állhatunk. Szerkesztő urat azonban egész tisztelettel s bizodalommal felkérjük, hogy hatalmas vétóját, ama baljóslatú folytatása következik,el, csak a manu propria után tenni szíveskedjék. A keveset ígérő, de a nyájas olvasó részéről annál több türelmet s elnézést igénylő levél — fenszóval olvasva tudniillik — e képen hangzik : Szeretve tisztelt kedves komám uram ! Bölcsen méltóztatik ön emlékezni, hogy engem isten, s boldogult kedves feleségem, húsz egynéhány évvel ezelőtt, egy ép és egészséges fiúval örvendeztete meg. Hogy ne emlékeznék ? hisz a paszitát együtt ültük! Somlai borom akkor