Hölgyfutár, 1850. január-június (1. évfolyam, 1-147. szám)
1850-05-16 / 112. szám
kelő vendéglőjében... Holnap 11 órakor én a legszerencsésebb halandó leszek.“ — ,De nincsen valami félreértés a dologban s tulajdon írása é a levélke ?4 „S Te kételkednél szerencsémen ? ki írhatta volna azt más? a házmester, ki jó fizetésért magára vállalta a levélke átadását, azt bizonyosan csak Josephine kezébe adta, s itt nem Josephine van ő aláirva ?“ Ezen párbeszédből, melly közöttem s M. Béla barátom között 1849 September hó egyik vásárnapján folyt, láthatod uj kalandom miben létét s most csak a légyott eredményét kell elmondanom neked, mellyet Bélával soha sem közlöltem. Egy rövid és s még néhány óra volt csak közöttem s remélett boldogságom között; de ez is örökkévalóságnak tetszett. S mint a violaágy fölött lengedező szellő hozza és viszi az illatot, úgy költött s altatott el bennem ezen kis időköz több szebbnél szebb gondolatot, mellyel én a szép Josephine-t találkozásunk ezen regényesebb percében megszólítandó valék. Végre az éj s a néhány óra is elmúlván, a megnevezett vendéglőben a kitett szám alatt csendesen kopogtattam. ,Szabad ,‘ mondá egy gyönge női hang. Benyitottam , de majdnem visszaszaladtam ijedtemben, midőn a szobában ugyanazon agg nőt láttam egyedül, kivel a fiatal Josephine a templomban volt. Vissza is futottam volna azonnal, ha illetlennek nem találom a talán magát megsértettnek érző anya kifakadásai elöl megszaladni s a kiengesztelődésnek útját örökre elvágni. Illy gondolat tartóztatott vissza s mennyire elbámultam, midőn az agg nő a helyett, hogy szemrehányást tenne, maga mellé leültet a pamlagra s elkezd egy kis szinlett zavarral szerelmet vallani. Azon észrevételem , hogy én leányát szeretem, s majd mit fog az mondani, ha .... felelte , miszerint Josephine nem leánya , hanem tanítványa, mert ő azon érdemes háznál csak gouvernante. Gúnyosan felnevettem s roppant hahota között hagytam magára a gouvernante-ok ezen legszemtelenebbikét, ki még ezen jelenet után se szégyellette magát hozzám egy olly tartalmú levelet írni, miszerint, első haragom csillapulván , lehetlen ollyeszélytelennek lennem (ezt én igen elértettem) , hogy szerelmét megvessem. Egészen más véleményben lévén, ezen szemtelen levelét új couvert alá téve, minden szóváltás nélkül visszaküldöttem neki. — B..,s P. S neki jött a vihar, az éjszaki szélvész ... Köveit levonták, zászlaját letépték... Ott hever most kígyók s baglyok örömére A fénylő piramis gyászos düledéke... Egy reményem maradt, egy vidor madárka, Jaj hogy már ennek is el van metszve szárnya! A ki még kedvemet az élethez kötné — Elhagyott szeretőm, rám sem ismer többé! Húzták a harangot, nem tóm ki fiának.. Bárcsak már nekem is igy harangoznának, Vagy ez a harangszó zúgná, hogy e megunt Világ körülöttem vérbe lángba borult... B á t o r M. Húzzák a harangot. — Húzzák a harangot... nem töm ki fiának ... Bárcsak már nekem is igy harangoznának ! Meguntam én ezt a fölfordult világot, Hervadt pusztaság ez akármerre járok !.. Amott a távolban szentelt rom sötétlik, Véres borostyánok szála folyta végig... Fényes piramis volt.. a felhőket érte , Én magam is vívtam, izzadoztam érte... 474 Útmutatás hölgyeinknek a népelemi járvány elharapózása ellen. A népelemi járvány, melly 1848 március előtt csak alattomban s lopva dühöngött, az illetők minden elnyomási ipara ellenére azóta annyira lábra kapott, hogy szükségesnek látom a nőközönséget ezen kór következéseire figyeltetni, egyszersmind azon utat s módot is előadni, mikép kell az embernek ezen irtóztató betegség alatt magát viselnie, s hogyan lehet tele menekülni. Ezen kór származik leginkább eszmék evéséből, s a sajtó gyümölcseiből. Többnyire azon kezdődik, hogy az ember benső elégületlenséget érez a fenálló intézmények iránt, azután főfájást kap, ha bizonyos himnuszokat hall; szédelgés lepi meg, ha valami fogadásra gondol; s irtóztató szaggatás, ha valami külföldi újságlapot olvas. Mihelyt ezen veszélyes körjelek mutatkoznak, legjobb , ha az ember lefekszik, húzzon fejére mélyen meleg hálósapkát le a füléig, sötétítse be szobáit, olvasson újságot, hogy izzadásba jőjön, s azután aludjék el. Ha ez nem sikerül, írjon egy lázító cikket, s fogassa be magát. Ha ez sem használ, orvost kell hívatni, ki a betegnek nyakát megtapogassa, s az azonnal tökéletesen kiépül e járványból, ésannyira, hogy többé vissza sem fog esni. Ezen gyógymódnak az a haszna is van, hogy ha valakit egy radikálizór kikurálnak , nem ragadhat tovább a kór, s a járványnak hamarább elejét lehet venni. Hogy pedig ezen bajt óvatosan elkerülhesse az ember, következő szabályokra kell ügyelni: Nem kell szabad szellemű lapokat, s iratokat olvasni, mivel a járvány anyagja ezekben rejlik. Ne gondolkozzék azon, hogy jó, törvényes, igazságos e ez vagy ama kívánat, hanem vakon teljesítse. A hatóságok pedig igyekezzenek a könyvvizsgálatot visszahozni. A tiszta levegő igen szükséges, azért meg kell azt minden szellemtől tisztítani, amire igen jól lehet használni a lőport. Minden ember szobáját gyakran kell vizsgáltatni, hogy nincs ott valami dögvészes elrejtve, s minden sarkot kiszellőztetni. Ha sok ember összejön, megromlik a jég, s megterhe-