Hölgyfutár, 1850. július-december (1. évfolyam, 1-151. szám)
1850-07-01 / 1. szám
Higyfenik. ünnep- s vasárnapot ^ kivevén, £ ; mindennap délutáni divatképeks egyéb műmellék- £ letekkel. s HÖLGYFUTÁR. Szerkesztőségi szállás: hatvani utcai Horváth- £ ház, első udvar, 3—iki Közlöny az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből. Tulajdonos szerkesztő Magy Ignác.í Wgv: hová a kéziratok urasitandók. Budapest, 1850. 1. Hétfő, Julius 1. Emlékirat. Szeretni mindent, mi szent s magasztos , Szeretni mindent, ki tiszta lélek , Vigaszt mosolygni a szenvedőre, Az elhagyottat föllelkesitni, Szelíd kedéllyel átderitni a kört, Mellyben virulni sorsa hívta őt: Ez a leánysziv célja , végzete. Ne bánd , ha megtört szíved könnyet ejt; Ne bánd , ha a sors pártütése vérez. Mi az, ha rág, ki szembe rád mosolyg?! Mi az, ha tőrbe ejt az álbarát ?! Látsd senki nem jobb , mint minő lehet; Te , jobb azoknál, jókra is találsz ; S inkább százszor szeress csalódva , mint Hideg kő légy az élet útfelén ; Inkább százszor csalódj remélve, mint Gyűlölt fajodnak üldözője légy : Hit és remény tört gyilka orv kezedben. Mennyet ne várj itt....... az ég nem a mienk , De nyújt az élet, mit szeretni tudj. keresd fel a sors gyér virágait, A birdatót ne álmodd el magadtól, S kart, ködvilágra, árnyakért ne járj. Ha boldog igy sem lenne végzeted , S nem adna :A sors mit szeretni tudj: Magadba szállj, ottan teremts világot ; Abban keresd , s találd fel a valót. S bár Legyen hazug minden körüled itt, Lesz kit szeress, becsülje te önmagad. Ariel. Ideiglenes. Olly sok elégületlen ember van mai napokban kerek e világon, hogy számuk kimondhatatlan. S miért? Mert — úgy mondják — mindenütt csak ideiglenes állapotban látják magukat! — Pedig ha orruknál kissé tovább néznének a jámborok , önnön panaszukból meríthetnének a maguk számára is legnagyobb, s alaposabb vigasztalást; azt t. i., hogy miután ez idők szerint minden ideiglenes a nap alatt , az ő elégedetlenségök, s ezzel öszszekötött boldogtalanságuk is csak ideiglenes lehet! — Ennek bővebb magyarázatára, s efele szerencsétlen furulyások megnyugtatására kivánunk hát jelen sorainkban a világ, s emberiség történetéből néhány cáfolhatlan adatokat felhozni, általuk bebizonyítandók, hogy az ő elégületlenségükön kívül egyéb is minden, az ideiglenesség múlékony törvénye alá van vetve e földön. — Lássuk tehát! Kezdetben teremté az úristen a menynyet és földet, de már azon feltétellel, hogy az minden gyönyörei, s gyötrelmeivel együtt csak ideiglenes legyen; mert az örökkévalóságot, dalai után a másvilágra teve at. Egyszer már tettleg is fellépett ugyan, teremtményének ezen ideiglenességét bebizonyítandó, midőn felháborodva az emberi nem elfajultsága miatt, azt, a földdel együtt ilik félév, özönvíz által akará elveszteni; de a legjobb atyának, még ezen méltó haragja is csak ide-genes volt; mert, megbánó ugyan, hogy egyszer jó kedvében teremté a gyarló embert, de felhagyott viszont első kiirtási szándékával is , és Noéval bárkát épitetett, hogy abból a példás megmosda tás után tisztulva lépjen ki a megmentett ember , és állatvilág a jövő szebb kor cselekvésterére, amellyatyai koz,bocsánatának csalhatlan jeléül teremté egy úttal, szelíd kék egének felhős boltivére a legideiglenesebb szivárványt, melly, hét színe közöl, ,a piros-, fehér-, és zöldre leginkább büszke, mellyekhez gyakran, a legsötétebb felhők, s legdörgőbb villámok közt is, hű szokott maradni, csak az áldásteljes naptól egy reménysugár löveljen feléje a dúló vihar között. — Az isteni közbocsánatnak e legvalódibb jelképét, t. i. a szivárványt, a szentírás ugyanaként magyarázza. Hogy isten e bűnös világot ezentúl, nem özönvízzel, hanem tűzzel, de mégis csak el fogja veszteni egyszer, amelly nagyszerű katastróf közelítésének szomorú előjeleit, már csak azon sajnos körülményből is sejthetjük , miszerint már annyi a tűzbevaló ember, e romlott világon, hogy legújabb időkben százezerenként önnön maguk által vitetnek tűzbe, egymás ellen! De beszéljünk már emberi természetünkhöz közelebb álló, s szelidebb dolgokról! Midőn már a föld megvolt teremtve, még akkor ártatlan nemes érceivel, illatos füveivel, mellyekből mérget, csak később az emberi ész gonosz találékonysága sajtolt, és jámbor állataival, mellyeket aztán vadakká csak az emberi zsarnokság hatalma tőn, — mindezen ékességeknek közepette épite az ur mindenható hatalma, egy ideiglenes, de annál gyönyörűbb kéjkertet, mellyet, miként tudjuk, a szentirás paradicsomnak nevez; s mellynek kellő közepére téve legkedvesebb teremtményét — az embert, hogy lenne ott teljhatalmú egyedül uralkodó, a kert minden gyönyörei, s az élő állatok, előtte hű jobbágyokul meghajlott engedelmes csoportjai felett. — Adára — igy nevezik első emberünket a legősebb krónikák — felette tetszők magának ez ideiglenes méltóságban, mert azt hivő a balga, hogy mindezen kér és élvezet, mellytől akkor tájban még adót sem kellett fizetni, örökké fog számára tartani! Azonban, hogy magát egyedül meg ne unja, s a roppant kormányzat bonyolódott viszonyaiban legyen, kitől tanácsot kérhessen , ada az ur bölcsesége Adám mellé egy, felelős vagy inkább feleselő ministeriumot is, Évának képében. De erre a minister-krizise csakhamar beállott, — Éva elhagyó magát csábitatni a csúszómászó kigyó által, ennek sugallatára rész tanácsot ad a férjének ,ki korlátlanul akart uralkodni, a kert minden fájának gyümölcseit egyformán élvezendő, míg a tiltott almának csutkája torkán akadt, s ideiglenes uralkodásának a paradicsomban csakhamar végében, semmit sem vivén ki onnét magával emlékül, egypár figefa-tevé 1- nél, mellyet kiűzetése alkalmával a legideiglenesebb öltözetül használt, — az őrtálló lángkardú Cherub pedig f igét mutata neki a paradicsom ajtajából. — így bukott meg az első teljhatalmú ember az által, hogy nem tulajdon jó szive sugallatát, hanem hűtlen tanácsosának gonosz tanácsát követé ! — E szerencsétlen katastrófa óta a reverizékkel keresi kenyerét a férfi, az t. i., kire apja egypár ideiglenes domíniumot nem hagyott örökségül, s fájdalommal szüli gyermekét a nő, de hálát rebeg lelkében istennek mindenik, hogy rendeltetése e földön csak ideiglenes, holott azt a sok bút és keservet olly ritkán fizetik a tiszta öröm önzetlen édjével, hogy e részben többnyire fizetetlen kontókkal kényszerül a szegény halandó ez ideigenes élet megunt Európájából, az örökkévalóság sokat ígérő Amerikájába vándorolni! Múlandó világi viszonyok közt még tán legtartósabbnak tetszik az első szerelem. Legalább itt halljuk legtöbbször emlegettetni az örökkévalóságot, sfontali hűséget, soha meg nem hűlendő érzelmeket. S meg kell vallanunk, az első csóknak van is egy kis maradandó hatása a gyarló földfiára, — sok — mondják — három éjjel sem aluszik, előtte és utána, ami pedig illy ideiglenes világban, elég nagy idő! Az egész élvezet azonban utóbb, egy holtomiglan, holtodiglan, tehát már itt ideiglenes — eskü elmondása után végkép befejezettnek tekinthető, — az első csókot, második, harmadik stb. váltja fel, mindig ideiglenesebb hatással , mert a csók természete ollyan, mint a himlőé, csak az első utás ered meg a testben, a második, harmadik már foganatlan marad, — a legideiglenesebb férjzsarnokság, tartósabb papucskormányba megy által, a változékony nőszeszély gyakori miniszerváltozásokat hoz elő, a helyettesítéseknek vége hossza nincs; mígnem az idő komoly arcával nem interveniál, a fegyvereket mindkét részről —(s ezek leginkább : sima homlok, arcrózsák, ép fogak, csábitó szemfény,) le nem rakatja, s a földi ideiglenes capitulatiónál tartósabb, örök békét nem idéz elő a porhadó felek közt, az