Hölgyfutár, 1851. július-december (2. évfolyam, 149-299. szám)
1851-11-08 / 257. szám
megjelenik , ünnep- s vasárnapot kivévén , mindennap délután , divatképek- s egyéb műmellékletekkel. Szerkesztőségi utalás: hatvani utcai Horváth ház,második udvar,második emelet, hová a kéziratok utasítandók. Kiadó hivatal: országút , Kunewalder ház , földszint, hová az előfizetési és hirdetési díjak küldendők. HÖLGYFUTÁR. Tulajdonos szerkesztő Nagy Ignác. Budapest. 2-ik év 2-dik fele. Előfizetési díj : Postán : Egész évre 16 fr., fél évre 8 fr. 30 fr. , évnegyedre 4 fr. 30 kr. Budapesten házhozküldéssel: egész évre 13 fr., fél évre 7 fr., évnegyedre 4 fr., egy hónapra 1 fr. 10 kr. Egyes számára egy ezüst garas. Hirdetések soronként egy ezüst krajcárért fogadtatnak el és gyorsan közöltetnek. Szombat, nov. 8. 1851. Közlöny az irodalom, társasélet, művészet, és divat köréből. Előleges figyelmeztetés. Sietünk az. közönséggel tudatni, miszerint a jövő évben is meg fog jelenni mindennap, még pedig nagyobb és diszesb alakban, divat- s egyéb képekkel, és az eddiginél változatos!), érdekes!) tartalommal. Előfizetési feltételeink az eddigiek. Postán: egész évre 16 fr., félévre 8 fr. 30 kr., negyedre 4 fr. 30 kr. Helyben : egész évre 13 fr., félévre 7 fr., évnegyedre 4 fr., egy hónapra 1 fr. 40 kr. B3sz Rendkívüli kedvezmény: Kik egész évre üzetnek elő postán 16 fr., helyben 13 írttal, és ezen összeget bérmentve december első napjáig felküldik, ingyen kapják NAGY IGNÁC VÍGJÁTÉKAIT, mellyek jövő márciusban jelennek meg, s miknek ára külön három pengő forint. Gyűjtök öt példány után a hatodikat ingyen kapják. Az előfizetési dijak bérmentve küldendők illy cim alatt. A. Hölgy futár- tulajdonos szerkesztőjének Pesten, hatvani utcai Horváth házban. Nagy Ignác: Mézeshetes levelek. I. Bécs , nov. 5. Ne ijedj meg, kedves barátom, hogy ez édes cim alatt isten tudja minő érzékeny ömlengésekkel akarlak téged s olvasóidat untatni. Eszem ágában sincs ; mert nagy élhetetlenségnek tartom, ha valaki búját vagy örömét, szivviszonyait s házi körülményeit az egész világnak kitrombitálja , hogy vagy részvétet, vagy irigységet gerjesszen. Köszönöm mind a kettőt, legkivált a szerencsekivánatokat, jól tudván, hogy ezek csak igen ritkán, mai világban tán egyszer sem, származnak őszinte szívből. — De hol is találni ez istentelen világban egyetlen élő lelket, melly embertársának azon állítását, hogy majdnem három hónapi házassága után még mindig a mézes heteket éli, vagy irigy szemmel, vagy gúnyos mosolylyal nem fogadná ? Még te is — pedig náladnál csakugyan nincsen jobb barátom — tudom, akkorát trüsszentesz a levél címére, hogy félötnyire íróasztalod körül még a legtunyább legyet is fölrezzented téli álmából; s ha becsületes lelkedbe nem is fér csak morzsányi irigység is, azt még sem tudod magaddal elhitetni, hogy barátod, mézeshetes számadásában , át nem csapott volna kissé a költői világba , melly , mint tudva van, a vizeskorsóba ambróziát, az üres tányérba töltött csirke-combot, tojásos salátával, szokott bűvölni. — Pedig emlékeznél csak vissza önnön házasságod első éveire, fogadom, hogy szavaim több hitelt találnának. No, de ki szeret visszaemlékezni ifjúsági bohóságaira, mikor amúgy is életnagyságban lebegnek testi szemei előtt?! Egyébiránt hála isten, hogy mi még szerencsésen kihevertük, kivált én, ki annyira kipihentem magamat, hogy vénebb napjaimban, mint az egyszeri barát, ismét elölről kezdem. Azonban, mint veszem észre, egészen belemélyedek a mézeshetes themába , pedig megígértem, hogy nem akarok vele senkit untatni, de csak higgyen az ember a mai világban az ígéreteknek — már akkor inkább a mézeshetek tartósságában hihetsz. Egyébiránt vágjunk el minden szükségtelen elmélkedést, különben odajuthatnék, hová bebotlani sem én, sem te, mint amollyan égett gyermekféle világfiak, nem igen kívánkozunk. Csak azt az egyet akartam még megjegyezni, miszerint ezen s ezentúli leveleimet azért is kereszteltem mézesheteseknek , hogy előre figyelmeztessem a nyájas olvasókat, miképen azokban csupa mézet, egy csepp keserűséget sem fognak találni. Olly vajpuha, galambszívü ember lett belőlem , vagy inkább pörölyöztettem azzá a vasmarha sors által, hogy a világ minden kincséért, még a nemzeti szinházi igazgatóságért sem tudnék mást, mint édes szavakat kibocsátani ajkim és tollamon. Rózsaszínű üveget szorítottam arcomra, bozontos kedélyemet kikeféltettem , lelkemet mindennap a bástyás levegőben fürösztöm, s ekképen, mint újonnan született, a világ roppant nagysága, s emberfelei jeles tulajdonai s magas erényei által tökéletesen meghóditott proselyta, lépek fel ismét, hosszú hallgatás után — mitől egyébiránt nem igen soványodtunk meg mind a ketten — az újságírói térre; dicsérni és magasztalni fogok mindent, még aWiena illatos partjait, a dalszínház tiszteletreméltó antiquitásait, a ,Reichszeitung1 példátlan igazságszeretetét, meg némelly ,Gemeinderath‘ megfoghatatlan bölcseségét is; s ha Khinában élnénk, úgy ezek után két három hónap múlva, neked legalább tízezer előfizetőd nem lenne, én meg valami khinai rendjelet,*) például egy csengetyüt a nankingi porcellán toronyról, nem akasztok gomblyukamba: ennek sem a zágrábbi postamester, sem a khinai császár, hanem azon istentelen fatum leáz oka, melly minket az utolsó emlőszivás óta üldöz, s melly keményszivüleg megboszulja bennünk még azon magasztos erényt is, melly másokat disz- és jólétre emel: a — köpenyfordítást! Mindezeket — szükséges tájékozásul — előrebocsátva , végre csak arra kérlek, hogy ne félj , és ne törölj semmit, kivévén szádat — a sok édességek után. — Tudod, mit szoktak az orvosok a betegnek prescribálni, ha gyomra megromlott, vagy egyéb orvosság nem használ ? — Levegőváltoztatást ! Az én orvosom is — nem mondom meg, hogy hívják —illyesmit tanácsol, mit annál készebb vagyok követni, mert kevés cerimoniával járul, miután, mint számtalan felgyógyult bizonyítja, e változtatásnál az embernek nem is kell ülő-, vagy ivóhelyérül távozni. — — Plankenburg Adolf. ’) Majd bizony, csak érd be Hymen hitzi-rendjelének nagykeresztjével! S ze rk.