Hölgyfutár, 1851. július-december (2. évfolyam, 149-299. szám)
1851-11-25 / 271. szám
t szik kedves öcsém, nem emlékszel reá, hogy én a fejedelem első és leghűbb tanácsnoka vagyok , s előttem e lakban minden ajtó , jelentés nélkül zárva áll.— A mi a pletykát illeti, — azt — igenis én szőttem. Célom az volt, hogy a moldvai vajda Jeremiás Mogil leányával, a kecses Márikávali házasságodat meggátoljam. Tudom , hogy Nagy Jánossal, ál öltönyben magad is ott talál, azt is tudom, hogy talán meg is tetszett neked a szép oláh hölgy, de lásd, azt még jobban tudom, hogy te sohasem leszesz Marika férje, s hogy te vagy Kornis Máriát fogod elvenni, vagy senkit soha. . . Iffiu János felindultsága miatt nem tudott szóhoz jöni. — De — folytató Kornis — minthogy titkaimba már ennyire beavattalak, tudatni akarom veled irántadi céljaimat is. Te kedves öcsém erdélyi fejedelem leendesz. . . Igen! — Erdélyi fejedelem. Benned sok szép tehetség van; fiatal, fejedelmi vér vagy, és mégsem a gyűlölt Báthori nevet hordod. Mit gondolsz ? . . A székelyeket könnyű megnyerni, ha Báthorit kell buktatni, Jeremiás kedvel téged. Mihály vajdát kis ujjamon hordozom, a porta könnyen megvásárolható, a magyarok pedig úgy sem szeretik e püspöki igazgatást. Te, gondolom , mintegy 20 éves vagy , s leányom angyal, — te szeretni fogod, neked szeretned kell őt. — Báthori András bukni fog , s te ülsz a fejedelmi trónra! Iffiunak arca lángba borult, később idegein fagya a rémületnek vonult át. Kezeit tártá maga elé, mintha gonosz szellemtől akarna szabadulni, s felkiáltott: — Soha, soha ! Átok reád gonosz cselszövő, átok reád, ki atyámat, bátyámat megöléd, s kinek nem elég még két Báthori vére! Reszkess, Istiut nem fogod elszéditeni — tényed tudva lesz a fejedelem előtt! K u c s u k. (Folyt, köv.) Szegény legény baja. Elterül az esthajnal Messze puszta síkján, Megy a betyár nagy gonddal Apró paripáján. Apró lova fekete Akár csak a holló , Nem kell neki a szürke Az éjt átvilágló. S mégis volna igy a legény Villám sebes lova hegyén . Ne volna csak ollyan fa, Mellynek neve bitófa! Pénze folyton elég van, Mig csak leszen másnak! Megfizet a csárdákban Mindig a csaplárnak. Mert ő készre szakajtja Estén meg a barmot, S Kecskeméttől lehajtva Szabadkán virad ott. 1077 Nem is volna semmi baja . Fején se fájna a haja. Csak ne horgoznák a fát, Szive szomoritóját! Este virad ő neki !Baglyok világánál , Az őrt csak úgy neveti A ménes faránál. Egyet csattant s közé vág •Szilaj paripáknak , Ötven darab potomság : Kell az a betyárnak. És átugratja a Tiszát. Hajnalig eléri Lippát: Csak ne volna fán az ág, Solly közel a más világ! Kábított csikó tetején — Melly leghűbb barátja — biztosra csak nevetgél, fia szembe találja. Tudja lova mit tegyen , Leánya is van, de szép, — Csakhogy nem hisz neki , S kisded lovát mindenkép Mégis jobb szereti. Hej ! csak az a statárium Ne lógna a csárda falon , És a hóhér kötele , Versenyt ne futna vele ! ! ! Gömöri Frigyes: Vidéki élet. Szamár, novemb. 16. Adjon isten szerencsés jó napot — szerkesztő úr — bizony régen nem volt szerencsém, hajd csak igy van az, megromlott a világ — azonban nehogy azt higye ön mintha én is megromlomlottam volna, megsúgom — de egyedül csak önnek, aztán nehogy kikürtölje, én bizony oda voltam kóborolni — még pedig miért? na ne törje ön fejét,az emberek egy része azt mondá, hogy házasodni, a másik hogy hivatalt keresni — egyiknek se volt igaza - - én tapasztalást keresni voltam — s az eredményt el is mondom önnek, miből szemüveg nélkül is megláthatja, hogy more patria — nem a gyaloglást értem — utaztam. Sváb Petriben — van egy igen derék magyar ember és egy sváb korcsmáros — annál magyar érzést, ennél drága pénzen savanyu bort találhatni. Székelyhidon, — ha az ember korán megy a vendéglőbe — jól — ehetni és ihatni — hanem aztán a fő pincér számadása — csakugyan beillenék talán kétszer kettőnek. — Itten láttam hosszú hivatalos képeket — Komárommegyéből jövő három vásárlókat — kik azon hirre, hogy e vidéken a marhák meggyűltek —jövének a hires margitai vásárra. Nagyvárad , valóságos nagyváros, vendéglőiben lehet finom borokat, ételeket, beát stb. kapni, persze illendő áron, az árjegyzék p. pénzben iratik. A bérkocsik nem gorombáskodnak, a Kőrös már leapadt, az ácsorgó ember igen sok, a pénztelen még több, a sóhajtok és reménylők tömege nagy , kik rendesen minden este egy nagyot prüszentenek — meghalnak, s midőn reggel felébrednek, igen éhesek. Havi barátom itt akarja társaságát alakitani, mire az engedélyt már megkapta, csak legényeket a gátra, és szép nőket — meg lesz a győzelem. — Az emberek savanyú pofákat vágnak, s isznak hozzá törkölypálinkát, kétszersülttel. —Nagyváradról Debrecenbe jöttem Dobozi és líavi barátaimmal — Pocsajban ettünk nyolc tojást 2 ft. és 20 krért, s egyikünk a korcsmárosnénak két almáját, annak engedelme nélkül — elfogyasztván — az öreg mami által — pogányul — leszidattunk — míg aztán a négy garas ki nem békítette. Debrecenben — igen sok új ember van — a műveltség előhaladását tanúsítja a színházi közönség sokasága. Ittlétem alatt Lecouvreur Adrienne egymásután kétszer adatott — úgy vettem észre , hogy — két színésznő a közönség rovására, egymást, a címszerepben versenyre hívta — és ki kell mondanunk, hogy e verseny mindegyiknek kárára volt. — E két nő Csabai és Jánosiné — színpadon mindkettő csinos alak — játékuk — ha saját szerepeikben vannak — élvezetet nyújt — de e versenyben — nem csak a magasabb művészetnek nem adták jelét, hanem a mesterkélt — erőlködés a mindenkép tetszeni akarás, a darab ünnepelt phasisán — az estélyei szavaláskor nevetségessé vált — s valóban csalódik !-né ha a koszorúkat mikkel fogadtatott, diadalma babérjaiul veszi, csalódik Cs.-né ha azt hinné — hogy játéka nermesebb volt a másikénál — egyes helyek mindkettőnek sikerültek — de elsőséget egyik a másik felett nem vivott ki, szemarc - tagjátékukban classicitas nem vala, mert nem a természetesség — hanem a tetszeni akarás vezette azt — különben mindkettő s átalában Kilényi úr társasága — bár Feleki nagyon hiányzik — a közönségnek kegyét birja, s méltán , mondja meg ön szerkesztő — igaz , hogy mint itt hirdetve volt — Szigligeti egy színésznője , csakugyan 100 aranyat nyert — sok 100 arany kell — ha illy drámák első díjt nyernek — már illy—féle ételekkel csakugyan kár, bármelylyik e színésznő, kedvéért is a közönséget megcsömöltetni. Debrecenben különben ha eső esik nagy sár van — a sült tök nagyban árultatik, sületlenül annyi van, hogy az ember alig járhat közte — sok disznó és szarvasmarha levágatik — de azért még marad elég. A vendéglős szemtelensége határtalan — mindkét hotelt egy ember birja, monopolisálja. A vinkó (kertibor) nagyon savanyu. Szatmáron már hideg van és pocsolya, erről mi nem tehetünk; színészeket kerestünk , de nem kaptunk — a téli saisonra. Embereink színre szaporodnak, a lakhelyek élelmiszerek ára hág , élvezetünk semmi; némelly emberek azt várják, hogy a sült