Hölgyfutár, 1852. január-június (3. évfolyam, 1-146. szám)
1852-04-22 / 92. szám
Csütörtök, ápril 22-én, 1852. Budapest, 3-ik év 1-ső fele. Megjelenik, ünnep- 9 vasárnapot kivévén, mindennap délután, divatképek- a egyéb mümellékletekkel. Szerkesztőségi szállás: hatvani utcai Horvát ház, második emelet, hová a kéziratok utasitandók. Kiadó hivatal: országút, Kunewalder ház, földszint, hová az előfizetési és hirdetési dijak küldendők. HÖLGYFUTÁR Közlöny az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből. Tulajdonos szerkesztő NAGY IGNÁC. Előfizetési díj : Postán: egész évre 16 fr. fél évre 8 fr. 30 kr. évnegyedre 4 fr. 30 kr. Budapesten házhozküldéssel: egész évre 13 fr., fél évre 7 fr., évnegyedre 4 fr. Hirdetése h soron ként 3 ezüst krajcárért fogadtatnak el, és gyor san közöltétnek. A szilasi temetőbe. A szilasi temetőbe Hunyt le az én napom fénye, Ollyan sötétté azért lett Ez a világ, ez az élet! Hőség pusztít életfámon: Az én forró, sóhajtásom, Rajta száraz mindenik ág, Lehervad róla a virág. Magyar ember sírva vigad, Bánatjában muzsikáltat, A cigánynak bús nótája , Fájó szivek patikája. Húzd rá cigány ! hadd találom Benne én is orvosságom, Húzd rá ollyan keservesen , Hogy a szivem megrepedjen ! Losoncy László: Úti képek Olaszhonból. (Naplókivonat.) 1849-1850. Bocsássunk függönyt a látott emlékekre , hagyjuk porladni, mire az enyészet szelleme a birtokjog bélyegét ütés forduljunk el a nagyság és dicsőség képeitől, mellyeknek sugárai többé nem melegítenek. Elkomorult lelketeket, szép olvasónőim, nyájasabb , vidámabb térre vezetem , Velence nyilvános életének tarka színpadára. Bulver mondja egy helyen, hogy: „Egy kereskedő város működésében fekszik valami felvidámító, egy élet, egy működés, egy tevékenységi erő, melly első pillanatra a kedélyt felemeli, később kifáraszt, főleg, ha a scénák hátterében a szenvedélyek vezérfonalait látjuk.“ E szavakkal teljesen jellemezve van Velence külélete. E nép, Jaelly napi üzletében elmerülve tompán zsibongó méhraj gyanánt tolakodik a kikötő, Marktér, és Rialto híd környékén, változatos, eredeti, sokszor nevetségig különc öltözékben, egy ismeretlen érdekes világba vezet, s legélénkebben foglalkoztatja a kedélyt és képzeletet. m .A Velencei nép legkedvesebb sétánya a kikötő, Marktér, s a népkert. — Milly zajos» lekötő szemlét nyújt az első! Duzzadt vitorlás hajók érkeznek meg messze világrészekből örömhurradok között, mások vidáman húzzák fel a bucsúzászlót, s vad lelkesedéssel intenek ,hiszen hozzádotte az elmaradozó partoknak. — A partokon mulató, kereskedő, bámuló, s dolgozó nép hullámzik. Itt idegen éghajlatok, és országok gyermekei andalganak sajátszerű öltözetben, ott nyers, napégetett matrózok erőködnek a gályák terheinek fel és lerakodásában. E téren bűvészek vagdalják el saját orrukat, s égő kócot nyeldesve, bámulandó ékesszólással csalják, és kacagtatják a népes publicumot. Ott a hid tetejéről humoristikus előadásokat tart egy marionettjátékos, s az összecsoportosult proletarius és matróztömeg nyers hahotával ösztönzi új comicus jelenetekre, új nyers élcekre. — A fel s alávonuló nép tarka szivárványa közt rongyos, gyanús kinézésű brávok ballagnak büszke, kimért léptekkel, s hatalmas tüdejüknek egész erejével ajánlgatják egyes kereskedők kelméit, vagy a színházban előadandó darabok jelességit. Képgyűjtemények, könyvárusok, gyümölcs és szivarboltok, tömérdek korcsmák és kávéházak nyílnak mindenütt, lárma, zene , s harsogó énekkel megtelve. A járdákon divatos uracsok, és zilált szakálu tengeri rablók — érdemjeles consulok, és rongyos halászok — katonák és brávok —■ csinos grizettek és gyapjas fejű szerecsenyek tolongnak olly festői, olly érdekes vegyületben , mint redoutban az álarcosok. — Mindenütt élet, zaj, harag, s kacagás. — Itt csintalan utcai gyermekek futosnak roppant facipőikben : ott egy deguerreotipus irányozza csőjét a tömeg legnevetségesebb kinézésű egyénére, s a kiváncsi nép harsogó hahotája közt vonja elő a jól sikerült képet, míg a célba vett illető nem tudja, boszonkodjék e, vagy nevessen e sajátságos örökítésen. E nyilvános helyek rendesen alkonyat felé szoktak megnépesülni, s a mulatság — mit ezen terek kifejtenek — éjfél után két óráig tart. A velencei népnek kedvenc mulatsága a gondolázás. E tengeri kirándulások csendes éjeken át ünnepei a költészetnek. hányszor ringatott engem hesperiai szelid esteken át a Giudecca csatorna csillagos tükre! hányszor álmodoztam , tenger moraj, s illatos fugalmak közt, rólad — hazám !! . . Ismertem egy öreg matrózt, ősz szakállal, sebforradásos arccal, s hetven éves emlékezettel: ez volt gondolierem. Csendes, melancholicus komolysággal hajtotta gondoláját, hogy élvezzem a szemlét, melly előttem kitárult. Az olasz ég sötétkék szőnyege ábrándos holdfényben úszott felettem, a csillagok vízfénye édesen mosolygott a habok közöl, s a város mint tündérlak , bűvös félhomályban távozott tőlem, mig komor fekete épületeit a távol homálya nyelte el. Közülem gondolák suhantak el, tele boldog szerelmesekkel. — Olly édes, olly lebűvölő volt reám e csendes, örökös moraja a tengernek, mit csak néha szakasztott félbe egy halász édesbús éneke. Gondolierem egy gyönyörű képet nyujtandott volna Guido Reni ecsete alá. Testét vastag szőrgubába temette , csuklyáját mélyen fejére vonta, s mellére horgasztott fővel ült — nem tudom, szunyadva, vagy nagy idők emlékezetein elmerengve ? — A Marktorony tompa, nehéz óraütéseire fel-felijedett mélaságából, bémárta evezőjét, s ismét elmerengett — a csend ismét süket, zavartalan jön. Sokszor órákig andalogtunk a sötét habokon, messze a város zajától, élve emlékeinek, s a természetnek. A vén Charon lélekemelő és szivszoritó történeteket regélt a múltból — szebb időkről — szerelemről — s elmerengve hallgattam szavait, — ezen élő emlékiratát egy sokat szenvedett, sokat tapasztalt ősznek. Velence napi élvezeteit a színház zárja be. Olaszhonban a nápolyi „Corso“ , s a majlandi ,,Scala“ után azonnal Velence „Fenice”-je következik. Ennek fénye, kiállítása, a zene és ének, s végre a nagy publicum gyönyörű koszorúja lebűvölő hatással bír az első szemlélőre. Itt láttam Velence ifjuságának virágát úgy, mint azt Van Dyk halhatlanitá, tüzes fekete szemekkel, s alabastrom kezekkel. Az olasz férfiak sas arcéllel, gyöngéd és finom vonásokkal birnak, mellyeken a művészet szelíd komolysága olvad el, növésük magas és karcsú, szemeik, ha szenvedély nem hozza lángba, gúnyosak, de azért jó akaratot jellemeznek. Az olasz nők szépsége századok óta művészeknek szolgál ideálul. Egy olasz hölgy becsukott szemmel — szűz Mária — kinyílt tekintettel — Venus. E lángoló, e szenvedélyben sugárzó szemek elárulják, hogy ők — élni, és élvezni születtek. Velence másodrendű színháza az ,,Apollo“, melly szinte (az olasz nép szenvedélyének hódolt operákkal) operákkal hódol az olasz nép zeneszenvedélyének. A drámairodalmat a „Gallo‘‘ színház képviseli, melly a postahivatallá alakított Grimani palota mellett áll. A „Malibran“ és „S. Samuele“ színházak nyomorult vígjátékokkal, bohózattal, acrobaticai és gymnasticai mutatványokkal mulattatják az alsó rendű néposztályt. * * * Holnap eltávozom Velencéből. Meglátogatom ma még egyszer művészi kincseit, és történeti emlékeit, hogy azoknak képe mélyen, kitörülhetlenül legyen lelkembe vésve , aztán isten hozzád kerek hazája — Velence! Hadi. (Vége.) (XhL