Hölgyfutár, 1856. január-június (7. évfolyam, 1-149. szám)
1856-06-02 / 125. szám
Cruvelli Sofia a nagy énekesnő a párisi nagy operánál a legutóbbi évben 40,000 tallért kapott, de természetesen semmi tűzifát. A Szabadi Pál kecskeméti születésű californiai cipész közelebb rokonainak magyar nyelven szerkesztett levelet írt, melyben testvéreit Californiába hívja, hol, mint írja, igyekező munkás ember lehetlen, hogy vagyonra szert ne tegyen. Szabadi maga szinte jól állhat, mert levelében épen nem panaszként hozza föl, hogy egy tűzvész neki 13,200 franknyi kárt okozott. Vegyesek. Parisban a köröket nem kevesbbé mulattatja egy gazdag úr , mint túlzott fényűzése egy némelyek bámulatát költi föl. Ezen gazdag urat rendesen gyémántos embernek hívják. Hívják pedig gyémántos embernek azért, mert még öltönyein is több gyémánt van, mint más becsületes polgár emberen csont, vagy a dendyken rézgomb. Ezen úrnak van egy fekete hosszan lenyúló bárson mellénye, közönséges nagyságú gyémánt gombokkal mindkét sorban sűrűn megrakva. De ezeket még jóval elhomályosítja a sok lánc, a sok gyémánt, smaragd, rubin és szokatlan nagyságú braziliai topázzal kirakott gyűrű. Hold pedig ezen úr — és ez a legkülönösebb, egy drága kövekkel oly gazdagon kirakott fejéket, hogy ennyi kincset, még a nagy vezírek tárában is ritkán lehet látni. Ezen megbecsülhetlen kincset közönséges felső öltöny takarja, épen úgy mint a hitvány kő a drága követ. A gyémántos ember fején végre igénytelen kalap van, így felöltözve szokott a párisi gyémántos ember a népes boulevardon sétálgatni. Nemzeti színház. f Május 31-kén: „Parlagi Jancsi.“ A címszerep Németinek egyik legjobb szerepe , melyben e fiatal színészünk szorgalmának és ügyességének sok szép jelét szokta adni. Június 1-én: „Enyingi Török János“ — Felekitől. Mind a darabról, mind az előadásról szólottunk már, így alig mondhatnánk valami újat és érdekest, kivéve, hogy Jánossiné aszony — ma utószor lépett föl — s Török János nejét személyesítő. Valóban alig van kellemetlenebb állapot, mint egy színi tudósítóé, ki a színházi előadásról mindennap szólani tartozik. A közönség mindig újat vár, holott csak nagy ritkán fordul elő valami újdonság, miről újat lehetne mondani. Ha keveset ér, mint péld. X. úr, aki a legérdekesebb előadásról is enyit szokott csak megjegyezni: „sikerült előadás, nagy közönség", van panasz és rágalom. A művészek ignorálást, a közönség hanyagságot emlegetnek. Ha sokat írunk , hiába való fecsegőnek neveznek. Ha dicsérjük a szereplőket, a közönség részrehajlással, mellékérdekekkel gyanúsít, ha rovogatjuk, no ekkor van mit látnunk és hallanunk. Találkozunk például átszúró tekintetekkel oly szemekből, mik az egész világot mosolyukkal boldogítják, pityedt ajkakkal, mik másoknak örökösen szépeket mondanak, míg a szegény kritikust a lenézés néma beszédjével boszantják. Azaz boszantanák, ha a kritikusok nem lennének rettenetesen köszivüek. Köszivűek mondom, mert valamikép a megbántott színpadi hősnő —meglehet— modoros szavallata s álpáthosza nem tudta őket gyönyörködtetni, és oly kevéssé betegíti, az az egy pár átszúró tekintet, melyek legfölebb Petőfi sorait juttatják eszünkbe: Márvány vagyok, ki rám lő. Rá viszapattan a golyó. Anyi bizonyos, hogy a világon nincs kényelmetlenebb dolog, mint a bírálgatás, s nem volna kellemesebb, mint az eszményítés, ha nem lenne a kritikus szívében is egy érzés, mit lelkiismeretnek avagy öntudatnak neveznek. Nyílt posta. Mantuába. A küldemény által igen kedvesen lépettünk meg, de egészen kell bírnunk, mielőtt hasznát vehetnék. A többire nézve pedig egy keveset „sétálni“ is szeretnénk. K. J. úrnak Losoncon. Szegfi úr a kérdéses dologban teljesen tisztán áll, hanem K . . . úrnál kellene önnek tudakozódni, kit Sz .... úr az egész affaire elintézésével megbizott. K.Vásárhelyre. M.... ból igen bajos példányokat kapni, miután a pestieket, szinte oly szándékú emberek , mint ön , már mind elkapkodták — de rajta leszünk, hogy kivonata e tekintetben ne maradjon teljesítlenül. — A második tárgyat illetőleg csak pár nappal kellett volna önnek előbb írnia, hogy célt érhessünk, de így . . . „Hedvig“-et máshoz kell férjhez adnunk — újra mondjuk, csak pár nappal előbb, s elvettük volna mi. Most legfölebb „stafirung“járól gondoskodhatunk. T ... p a M.-nak. Köszönjük a megnyugtatást, s elvárjuk a szép ígéret teljesülését. Nem rendes dolgozótársainktól származottama munkálatok, melyekről e rovatunkban nem emlékezünk, közölhetleneknek tekintendők. A gróf Bethlen Miklós, (Bolnai) Dobsa Lajos, és Tóth Kálmán által szerkesztendő ,Színházi naplói, előfizetői: (Előfizetés június 10-éig 40 pkr.) CXLII. Tassy Béla írén: Dr. Sávoly, Tassy Béla, Németh Lajos, Wagner János, Bretzner Antal, Tercel Gyula, Tassy Marcel, Morácsek Farkas, Szluha Bence, Horváth Vince , Szluha Miklós , Ritter István , Ritter József, Boronkay Miklós, Berényi József, Pálmaffy Miklós, Turster Béla, Pálmaffy István, Soóss István, Montbach Károly, Kócsy Lajos , Molnár Imre, Pálmaffy Lipót, Korniss Ignác, Horváth Endre, Knapp József, Pethtyth Ferenc, Kure Ferenc, Tassy,Károly , Tassy Róza. CXLIII. Éjszakiné Ivén,Tassy Béla, Éjszaki Pál, Horváth Imre, Éjszaki Károly. CXLV. Véssey Lajos ivén: Véssey Lajos, Véssey Sándor, Horváth István, Takács József, Bőle István, Juhász Jánosné, Presinszki Pál, Messics Imre, Kohn Mátyás , Szita Boldizsár, Szalay Károly, Szalay Mari, Domanicky Pál, Horváth János, Véssey Miklós, Véssey Antal, Márton Lajos , Léhner János, Talabér László, Horváth János, Cipott Rudolf, Moór János. CXLVI. Molnár József Irén: Molnár József, Szakál János, Szakái István, Gusztonyi János, Sztella Anna, Dengovics Pál, Boliánne, Györvári József, Németh István, Völgyi Katalin, Erős Mihály, Szakái Imre, Garsi István. CXLVII. Bartakovics Lina irén: Bartakovics Lina, Ordódy István, Ordódy Jolán, Ordódy Elek, Szép Caelesztin, Szlacka Antónia, Sándor Anna, Boronkay László, Kelecsényi József, Batthyányi Ferdinándné utatása következik.) MA ADATIK Bérlet 48. sz. Esmeralda. Regényes ballett felvonásban, táncokkal. Hugo Victor „Notredamei toronyőr“-e után e színre alkalmazta és valamennyi táncot szerzett: Campilli Frigyes balletmester. Zenéjét írta Pugni Caesar. Az új jelmezek Papp József felügyelete alatt készültek. Esmeralda — — Aranyvári Emilia. Félo, kapitány — Luigini. Frollo — — Perrei. Gringoire Péter,szegény költő Campilli. Quasimodo, notre-damei toronyőr, és Frollo szolgája Tóth Samu. Fiordaliso, Félio arája Belke Johanna. Gaudelaurier aszony, Fiordaiso anyja — Rózsamezei Tér. Clopin Trouillefou, cigány vajda — — Adams. Birik ) ~ ~ . ) — — Virányi. Szinhely Franciahon. — Idő: 1482. Előfordulandó táncok: Az első felvonásban:1. „Cigány“ tánc, a nőtánckar által. 2. „La Truandaise,“ Aranyvári Emilia és Campilli által. 3. „Galopp,“ a nőtánckar által. A 2-dik felvonásban: 4. „Magántánc,“ Aranyvári Emilia által. 5. „A tánclecke,“ Aranyvári Emilia és Campilli által. A 3-dik felvonásban: 6. „Koszom-tánc,“ és csoportozatok, Belke Johanna és az öszves tánckar által. 7. „Nagy kettős,“ Aranyvári Emilia és Campilli által. Az 5-dik felvonásban. 8. „Farsangi bolondok tánca“ az öszves tánckar által. Hirdetés: J—SE25* -MÉL a gróf Bethlen Miklós (Bolnai) Dobsa Lajos, és Tóth Kálmán szerkesztése mellet megjelenő „Színházi Naptár“-ra 1857-re az előfizetés június 10-éig meghoszabbittatik. Azontúl az előfizetések el nem fogadtatnak. A Fáncsy-arckép kihúzása az előfizetők közt június 20-kán történik — e képet a szerkesztőség kívánatra 300 darab húszason beváltja. Június 10-kéig hirdetések is fölvétetnek, soronként 20 peron. A ..Színházi naptár szerkesztősége (lipót utca, 3. sz.) 508 Tulajdonos : Nagy Ignác özvegye. PEST, 1956. EMICH GUSZTÁV KÖNYVNYOMDÁJA, EGYETEM-UTCA, TAKARÉKPÉNZTÁR-ÉPÜLET 2. SZLOI- Mii számunkhoz előfizetési felhívás a „VASÁRNAPI ÚJSÁG és POLITIKAI ÚJDONSÁGOK“ 1856-ki második fél évi folyamára van mellékelve.