Hölgyfutár, 1856. január-június (7. évfolyam, 1-149. szám)
1856-06-30 / 149. szám
Budapest, Mk évi folyamat. 149. Hétfő, Junius 30-án, 1856. Megjelenik ünnep- és vasárnapot kivévén,mindennap délután , divatképek s egyéb mű mellékletekkel, és rajzokkal. Szerkesztőségi szállás: Lipót-utca 3-ik sz.., 1-ső emelet, hová minden a lapot illető küldemények, kéziratok , előfizetés , és hirdetések utasítandók. Szerkesztőségi ügyekben értekezhetni minden nap délelött 9-től 1 óráig. HÖLGYFUTÁR: Közlöny az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből. Előfizetési díj: Postán: egész évre . . 16 frt, félévre .... 9 . évnegyedre . . 5 „ Budapesten, házhozküldéssel egész évre................13 frt. félévre ...............7 ., évnegyedre . . 4 ,, Egy hónapra 1 ft. 30 kr. Felelős szerkesztő s kiadó : TÓTH KÁLMÁN. Hirdetések soronkint 3 ezüstkrajcárért fogadtatnak el, gyorsan közöltéinek: művészeti-, divat-, és nemzeti színházi napilap Julius—októberi, és Julius—decemberi folyamára. A „Hölgyfutár“ jövő félévben is naponként megjelenik, az eddigi költemény, novella rész, irodalmi szemle, pesti levelek, nemzeti színházi hírek, hírharang, vidék, külföld, vegyes, papi, elef sat. rovataival. Szabad legyen ez alkalommal azon eredményre hivatkoznunk, hogy a lap új folyama adott szemjsztőség e rovatokat legkitűnőbb íróink dolgozataival látta el. Műmellékletek tekintetében pedig többet jön , mint valaha egy magyar lap , adván három hó alatt 24 arcképet, 3 divatképet, s egy jeles zeneműt. Jövő félévre is munkatársaink a legjelesb írókból fognak állani, különösen Metastasiotól egy 20 aranynyal jutalmazandó drámát, s egy más 10 aranynyal díjazandó pályakezdést közlendőnk, műmellékleteink pedig szinte kitűnők leendnek. E félévben adjuk Aranyvári Emilia k. a. arcképét nagy féléven, jelmezben, egész állásban. E félévhez mellékeljük a Tomory, lelkes honfitársunk által lapjaink részére fölajánlott nagyszerű történeti képet is, „Mohács“ cím alatt, Than Mór rajza után Párisból. Végre pedig jövőre is havonként egy egy pompás eredeti párisi divatképet adunk. Mindezeken fölül pedig valamenyi előfizetőnket a „Színházi naptár“ 1857-re szóló egy példányában részesítjük. Egyi kedvezmény után hiszük, csak növekedni fog ama nagy részvét, melyet lapjaink új folyama iránt szerencsénk van tapasztalni. ELŐFIZETÉS: julius— September végéig helyben . . . 4 pfrt. 1 julius— december végéig helyben . . . 7 pfrt. „ „ „ vidéken . . . 5 „ „ „ „ vidékre . . . „ Az előfizetéseket ily cím alatt kérjük beküldetni: (a „Hölgyfutár“ szerkesztőségének, Lipót utca, 3. sz.) Minden hatot gyűjtő egy tisztelet példányban részesül. .. A „HÖLGYFUTÁR“ szerkesztősége. KELLEMES TALÁLKOZÁS! Lanka Gusztávtól. Ezernyolcszázötvenhatodik január 20-án, két egyén ült szemközt egymással Pest egyik előkelőbb kávéházában. Az egyik aki balkézt ült, 22 éves lehetett, divatosan volt öltözködve, s oly ajánló külsővel birt, mely hódit, és vonz egyszerre. A jobb kézt ülő 50—55 évesnek tetszett, s nyakig gombolt sárga felöltönyével első pillanatra elárult, miszerint többet ad a kényelemre, mint a csillogásra. — Mindketten a hivatalos Budapesti Hírlapot olvasták.— Hszja! az ember nagyon is halandó! sóhajtott, és szólt a balkézt ülő ifjú. — Így is alig győzzük már fizetni a szállást, pedig napról napra fogyatkozunk, hátha még örökké élnénk, nem tudnák a háztulajdonosok menyit kérjenek! Az ifjú csak hamar feledé a múlandóságot, s versenyt mosolygott az öreggel. — — Talán ismét valami nevezetesebb ember múlt ki ? — P. egyike eszesebb, s becsületesebb embereinknek! — Csak névből ismerem, de azért kívánom, hogy nyugodjék békével! — Csak a hitelezők halhatatlanok ! Háromszor, négyszer anyi adós hal meg, mint hitelező ! — Uram az nagyon is természetes, miután százszor több adós van mint hitelező. Gondolom uraságod sem sóhajtana, ha egyik, vagy másik hitelező halálát olvasná ?! — Röhögnék uram, röhögnék! — Szegény hitelezők ! Így járnak kik pénzt kölcsönöznek ! Mindketten ismét jó izűen nevettek. — Crudell! ismét egy halál! — Minő kegy a természettől ? ! Ismét egy élet! Uram talán cserélnénk lapot, amint veszem észre, az ön által olvasottban csupa halál van, az én általam olvasottban csupa élet! — Igen igen, cseréljünk ! Lapot cseréltek. Csakhamar azonban észrevették, hogy ugyanazon egy számot olvasták. Ismét jó iznen nevettek. — Franciaország rovatát ajánlom. — Én meg Angliát. — Ugyanaz! — Ugyanaz! — Palmerston és Valevszky. — Valevszky és Palmerston! — Respect! Ristori Bécsben ! — Majd lejö Pestre is! — Lesz bérletszünet akármenyi! — Csak egyéb baj ne legyen! Mintegy negyedóráig háborútlanul, és csendesen olvasták, egy párszor a pincér is megfordult közöttük, de minthogy mit sem kértek, csendes léptekkel odább állott. — Az arany, gyapjú, búza, ugyancsak hull alá! — Az ára uram, az ára ; az az epocha örökre elmúlt, hogy az ilyen tárgyak hulljanak! — Ön igen szigorú nyelvész! talán épen kritikus. — E szót kritikus, csak helyzetemben ismerem, menyiben folytonosan kritikus helyzetben vagyok. — Talán árucikkekkel terhelt hajói úsznak a földközi tengeren, s a mostanában gyakoribb szélvészek, és viharok nyugtalanítják. — Az élettengerén gyakrabban felmerülő viharok nyugtalanítnak, életbajokkal terhelt hajómnak sorsa felett! — Úgy! úgy értem, értem ! Ismét derű, ismét jó kedv. A vörös golyó kipattan a tekeasztalról, s a jobb kézt olvasó fejeságyától egy újnyi haladásban, bezúzza az ablakot. — Malheur és bonheur társaságban. Egy újnyival közelebb, s megszünendettem olvasni, beszélgetni, élni! — Menyiben csak nem bizonyos vagyok benne, hogy ön nem hitelező, fogadja uram, örömöm őszinte nyilvánítását.