Hölgyfutár, 1858. január-június (9. évfolyam, 1-146. szám)
1858-02-27 / 47. szám
Budapest 9-dik évi folyam, 47. Szombat, február 27-én. 1858. Napilap az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből. Felelős szerkesztő, és kiadó: TÓTH KÁLMÁN. Előfizetési díj : Postán: egész évre.........................15 írt félévre ................................ évnegyedre...........................5 n Budapesten, házhozküldetéssel egész évre..................................13 fr félévre .......................... 7 évnegyedre..........................4 „ Egy hónapra . . 1 frt. 30 kr. Megjelenik ünnep- és vasárnapot kivéve , mindennap délután , évenként SO — 40 önálló mar’melléklettel, műlapok, albumok, arc-, színpadi-, divat-, és genreképekkel, s egyéb rajzokkal. Szerkesztiségi szállás : Újvilág utca, 1-s. sz., 2-dik emelet , hová minden a lapot illető küldemények, kéziratok , és előfizetések utasitandók. Szeretlek kedvesem! Petőfi Sándortól. (A „Szerelem könyveiből.) Szeretlek kedvesem, Szeretlek tégedet, Szeretem azt a kis könnyű termetedet. Fekete hajadat, Fehér homlokodat, Sötét szemeidet, Piros arcaidat. Azt az édes ajkat, Azt a lágy kis kezet, Melynek érintése Magában élvezet. Szeretem telkednek Magas repülését, Szeretem szivednek Tenger-szem mélységét. Szeretlek, ha örülsz,És ha búbánat bánt, Szeretem mosolyod, S könyeid egyaránt, ■— Szeretem erényid Tiszta sugárzását, Szeretem hibáid Napfogyatkozását. Szeretlek kedvesem, Szeretlek tégedet, A mint embernek csak Szeretnie lehet. Kívüled rám nézve, Nincs élet, nincs világ, Te szövödöl minden Gondolatomon át. Te vagy érzeményem Mind alva, mind ébren , Te hangzói szivemnek Minden verésében. Lemondanék minden Dicsőségről érted, S megszereznék érted Minden dicsőséget Nekem nincsen vágyam, Nincsen akaratom ; Mert amit te akarsz Én is azt akarom. Nincs az az áldozat Mely kicsiny ne lenne, Érezted, hogy ha te Örömet lelsz benne. S nincs csekélység, ami Gyötrelmesen nem sért, Hogy ha te fájlalod Annak veszteségét. Szeretlek kedvesem, Szeretlek tégedet, Mint ember még soha Soha sem szeretett! Oly nagyon szeretlek Hogy majd belehalok, Egy személyben minden, De mindened vagyok. Aki csak szerethet Aki csak él érted Férjed, fiad, atyád, Szereted, testvéred. És egy személyben te Vagy mindenem nekem: Lányom , anyám , húgom . Szeretem, hitvesem. Szeretlek szivemmel, Szeretlek lelkemmel, Szeretlek ábrándos Őrült szerelemmel!.. És ha mindezért jár Dij avagy dicséret Nem engem illet az Egyedül Csak téged, A dicséretet és Dijat te érdemied, Mert tőled tanúltam Én e nagy szerelmet! AZ ítélőmester leánya. Történeti regény. Pálffy Alberttel. (Folytatás.) II. A fejedelem egy ideig még folytatá a játékot, azután pedig bemenvén titkos iószobájába, maga után vité az itélőmestert. S levetvén magát egy karszékbe, monda: — Nos, Kassai uram, halljuk hát a nagy újságot. Talán megint hűlt helyét fogta kegyelmed madarának, mint a minap Váradon, midőn Fráter Pál uram a falakon át ugrott meg elölünk ? Az itélőmester vállat vonitott, s szárazon monda: — Nagy a baj, nagyságos uram. — Csak ki vele, akár mi. Kivel lesz dolgunk ? Az urakkal, a törökökkel, vagy Bethlen István urammal. — Nagyságod mind a hármat előre eltalálta. — Mind a három sok volna egyszerre. Egyenként azonban majd megpróbálkozunk velük. Beszéljen itélőmester uram. — Nagyságod követe Toldalagi Mihály azt írja a portáról, nagyon pártolás alá vették a divánban Bethlen István fejedelemségét. * — Nem kételkedem benne ; mindig volt kedvök az efélékre. 'V —Másrészről pedig budai kapikihánk is értesit: mily hagy pompával, s katonai szertartással fogadta a vezér Budán Bethlen István uramat, ki is fermánt hozván hatalmas császárunktól, legottan elrendelve jön, hogy ez ősszel a budai, temesvári, s a szilisztriai basák Erdélybe nyomuljanak, s itt az országgyűlésen fegyveres kézzel tartassák meg az uj fejedelmi választást. Ezt mondva, az érintett leveleket a fejedelem asztalára tette. Hosszas csend álla be. s nagysága figyelemmel olvasá végig az iratokat. Azután fölkelt helyéből, s a szobában alá s fölsétálván, egészen át adá lelkét merengéseinek. • Hirtelen azonban megálloit helyében, s oda fordulva az itélőmesterhez szóla: — Megmondjam, miről gondolkodik most Kassai uram ? — Nagyságod tudná ? — Épen is csak azon töprenkedik kegyelmed, hogy ha már az ellenség három oldalról nyomul Erdélybe ; éjszak felől pedig mi leszünk, kik utósó emberünkig védjük magunkat magyarországi várainkban , miképen fog majd Kassai uram e hínárból kibontakozni, a nélkül, hogy előbb gyanúba ne keverje magát előttünk ? — A nélkül, hogy gyanúba ne keverjem magamat ? Nem értem nagyságod szavait. — Megmagyarázhatom, ha kell. Régi dolog Erdélyben, hogy az ily bevándorlottak, kik a fejedelmek mellett jól megszedték magukat, amint fordult a kocka, azonnal ők is köpenyeget cseréltek, s onnan túl úgy praktikálodának, hogy vagy maguk is megállottak előbbi helyökön a dolgok új rendjében, vagy még jó idején pénzükkel együtt szépen túlillantottak a határon. — Nagyságod ezt feltehetné leghívebb szolgájáról ? A fejedelem, ki hivatalnoka ellen ily kemény vádat valósággal minden gyanúra szolgálható ok nélkül, csak jelen ingerült helyzetében emelhető , a következő percben talán már mégis bánta hamarkodását. Tudván azonban kivel van dolga, épen nem tarta szükségesnek hogy mentegesse magát, hanem mintha semmi kellemetlenség se történt volna köztük, kevés idő váratva bizalmasabb hangon folytatá. — Ha nem találhatom el Kassai uram gondolatát, hadd hallom tehát, miben törte fejét hű itélőmesterem, midőn az elébb megszólitam. — Egyátalában nincs okom rá, hogy eltitkoljam. Épen is csak a felett tusakodom, mit feleljek rá, ha nagyságod netán legelőször is az én tanácsomat kivánná megérteni ez állapotában. — Nagy köszönettel veszem Kassai uram jó akaratát — felelt ismét lenézőleg a fejedelem, kinek rész kedvében utójára is enyhü-