Hölgyfutár, 1861. január-június (12. évfolyam, 1-78. szám)
1861-06-27 / 77. szám
Miután az esztergomi megyeházat az adóhajtó katonák folyvást elfoglalva tartják, a megye erélyes alispánja Palkovics, az utcán sátort akar húzatni, melyben a megye ügyeit haladéktalanul végezhessék. f Hr szerint, Pesten az adó erőszakos behajtása elmarad. s Rozsnyón a honvédsegélyzésre fényes bált adtak, melynek jövedelme az ötödiélszáz forintot túlhaladja. f A kassai színházat 3 évre magyar színtársaságnak adták ki. f Zalából írják, hogy b. Patheány Jenő — a megye egyik lelkes ifja — egy magán véletlenül ejtett lövés folytán meghalt. f A horvát bán, egy bécsi lap szerit, készül leköszönni. A Magyarországgal való unió ügye a horvát országgyűlésen nem roszszul áll. Cegléd és Kecskemét közt a vaspályán — írja a Sürgöny — f. hó 15-én egy drezdai búzakereskedőtől elloptak 1000 darab rubelt orosz bankjegyekben. A megkárosodott azonnal följelentő esetét az itteni városi főkapitányságnál, mely rögtön nyomozást indíttatván, csakhamar sikerült neki nem csak a tettest kézre keríteni, hanem egyszersmind az eltolvajlott összeget is tulajdonosának visszaszolgáltatni. Annál inkább örülünk ezen gyorseredményen, mert itt egy külföldinek nyílt alkalma hatóságunk erélyéről meggyőződni. f Gróf Pálffy János a pesti honvédsegélyző egyletnek ezer forintot ajándékozott. f A P. N. egy pártolásra méltó fiatal festészről emlékezik, ki megrendeléseket folyvást elfogad. Neve: Fáy Albert. — Közelebb Teleki és Palóczyról festett nagy arcképeket, melyek a „Zrinyi“ kávéházban vannak kiállítva. Csákváron ebó folytán Eszterházy gróf vadászkastélyát feltörték, s 12 történeti nevezetességű szarvas szarvat loptak el. A nemtelen kezek nem érzék, mily kegyeletes tárgyaktól fosztják meg a tulajdonost; pedig ezek oly állatok fejdiszeit képezék, miket honunk nevezetes emberei ejtettek el; igy egyet a vadászatairól is hires Mátyás király, másikat Rákóczy Ferenc, harmadikat Kinizsy Pál. A tulajdonos gróf késznek nyilatkozott, igen szép jutalomban részesíteni azt, ki őt az elorzott tárgyak nyomára vezetné, s igy azok viszszanyerhetésében segítené. (S.ny.) A prágai „Czas“-nak írják a horvát földről: Nem csodá hatni, ha a föld népe mit sem óhajt inkább, mint az egyesülést Magyarországgal. A fiumei területen egy község a városba akarja magát kebeleztetni, hogy annál könnyebben jusson a pesti országgyűlésbe. Szlavóniában is türelmetlenül néznek az unió elébe, s a szerbek nyíltan kimondák véleményüket az unió mellett. A vidékről folyvást csodás hírek érkeznek, amelyek szerint a horvát követeket meggyilkolással fenyegetik, ha az egyesülés munkáját végre nem hajtják. Zágrábban ez érzületet még erősben is igyekeznek kifejezni, de legfontosabb , hogy Varasd megye merőben magyar érzelmű, és a szlavóniai követek kimondták, hogy ha az egyesülés nem sikerül, odahagyják az országgyűlést. Zsasskovszky Mari kisasszonyok, Ujfalvy Mihály és Berkó Aladár urak. 2. „Magyar pásztorhangok“, Huber Károlytól, éneklé Hollósy L. Kornélia urhölgy, zongorán kiséri Erkel Gyula úr. 3. „Borúra derű“, magyar népdalokból, fuvolán előadja Szabó Ignác ur. 4. „Egyveleg“, Lucia olasz dalműből, harmonika és zongorára átírta Licki, előadják Zsasskovszky Mari kisasszony és Tebisz Ede ur. 5. „Ábránd“, az Alvajáró dallamaiból, zongorán előadja Paravicsényi Ernesztin kisasszony. 6. „Honszeretet“,Vörösmartytól, szavalja Pavicska Fanni k. a. 7. „Magándal,“ Linda dalműből, Donizettitől, énekli Hollósy L. Kornélia urhölgy, zongorán kiséri Erkel Gyula ur. 8. „ Viszonlátás“, szerző Stranszky, gordonkán előadja Braun Keresztély ur, zongorán kiséri Braun Róza kisasszony. Második szakasz: 1. „Változatok“, Belizár olasz dalműből, két zongorára szerző Goria, előadják Zsasskovszky Mari kisasszony és Tebisz Ede ur. 2. „Népdalok“, Füredi és Egressytöl, énekli Hollósy L. Kornélia úrhölgy, zongorán kiséri Erkel Gyula ur. 3. „Honi emlékeim“, Székelytől,zongorán előadja Braun Róza kisasszony. 4. „Szavalat“, előadó Zalár József ur. 5. „Andalgó“, népies magyar, fuvolán előadja Pók György ur. 6. „Magándal“, Bánk-Bán dalműből, Erkel Ferenctől, énekli Hollósy-L. Kornélia urhölgy, zongorán kiséri Erkel Gyula úr. Befejezésül a „Szózat“, énekli a gymnasiumi énekkar. Közönség nagyobb számmnál már nem is lehetett volna, mert megyei bizottmányi ülésünk is tegnap tartatván, a vidéki tisztviselők s bizottmányi tagok legnagyobb része szintén jelen volt. A szűnni nem akaró tapson kívül Hollósy Kornélia, s költőnk Zalán még egy-egy díszes koszorút is kaptak. Hollósy Kornéliának ezenkívül, a nőegylet nevében emlékül egy ezüst serleg nyújtatott át előadás alatt az egylet elnöknője által, valamint Mindszenti Gedeonnak következő emlékkölteménye is kiosztatott a közönség között: Nagyot mersz, a művésznő ! mostan ; Bár millió szív hódol is neked, Bár egy Apollon égi lantja Sem szégyelhetné bűvös éneked ; Nagyot mersz , mert im megkísérted: Ha édesebben tudsz e hallani A jó apák s anyák szivéhez, Mint kisdedeik édes ajkai?! Ah te, te gyöngye az anyáknak! Tudod, a rebegő szó mint igéz, Mely fölfakad a kisded ajkán, S lecsordul onnét, mint a nyári méz ; Tudod, liliomhid az, a melyen járdál a szent szülői szeretet, S hol nem nyit be már egy világ sem, A gyermekszó még a szivbe vezet. Ám mégse félj, nemes művésznő! És ne remegjen ajkaid dala: Van, ki szebben szól, mint a kisded, S az : a kisdedek őrző angyala. Neki a menny kéné föl ajkát , ő a jótékonyság hangján beszél . . . Dalolj, dalolj spberák dalnője, Te kisdedek őrangyala levél! Zalár, kit a megye bizottmánya épen a hangverseny napján választott meg első aljegyzőnek, s érdemei elismeréséért egyszersmind főjegyzői címmel is fölruházott, „A váró“ című, s még eddig a közönség előtt ismeretlen költeményének elszavalásával a lehető legnagyobb és zajosabb tetszést aratá. Egerből, június 18. Nem hagyhatom említés nélkül azon műélvezetet, melyben tegnap a lyceaui nagy teremében városunk közönségét, az itt alakulandó kisdedóvó,s a szegények nőegyleti pénztára javára tartott hangversenyben a szives közreműködők, különösen Hollósy Lonovics Kornélia elragadó éneke részesíték. A hangverseny műsorozata következő volt : Első szakasz: 1. „Rákóczy induló“, két zongorára 8 kézre átírta Berlioz, előadók Vavrik Sidonia, 615 Braun Keresztély úr gordonkája, leánya Braun Róza k. a. ügyes zongorajátéka kíséretében, szintén leköté a műértők figyelmét. De ha el akarnák sorolni mindazokat, kik csakugyan műelvet nyújtottak előadott darabjaik által, akkor egyenként sorban kellene kiemelnem a programaiban elősoroltak neveit, mert kivétel nélkül mind megérdemelték a zajos tetszést, melyben a nagyszámú közönség őket részelteté. Az estélyt sascoma zárá be a kaszinó teremében, melyet a meghívott nőegylet, s a hangversenyben működő hölgyek koszorúja különösen kellemessé tettek. Táncoltunk éjfélig, s ekkor Zalár és Pavlitska Fánik a közkívánatra ismét melegen és érzéssel szavalak el a hangversenyben előadott költeményeket. Ezután a nők szétoszlottak. Hogy a jó kedv és talpraesett hazafias toasztok sem hiányoztak, fölösleges mondanom. A hangverseny összes tiszta jövedelme 600 forintra ment. Még csak a nőegyletnek szavazok köszönetet, nem csak a most leírt hangversenyért, melyet csupán neki köszönhetünk , s köszönhet a város kisdedóvója, hanem azon gyöngéd figyelemért, melylyel hazánk első dalművésznőjének, (ki az egylet elnöknőjénél volt szállva) körünkben töltött idejét kellemessé tenni igyekezett. Végre megemlítem a már három hete Lodi János igazgatása alatt, naponkint az Eszterházi téren felütött circusban működő olasz acrobatákat, kiket városunk közönsége szép számmal látogat, dacára annak, hogy Pisi Angela s Rieger Károly ügyes testgyakorlatait leszámítva, a többi nem egyéb vásári komédiánál. Annál gyérebben látogatják azonban a piacon levő panorámát, mely szintén egy hete tengeti itten viszontagságteljes tételét. Bors. Bécsi hírek. "“Zaj a Reichsrathban. Smolkának a lengyel nemzetiségre jun. 19-én tartott beszéde nagy benyomást tön. Smolka nem hatásos szónok, de hangja szelíd s szivet talál, és egész személyisége oly méltóságteljes, s mégis oly szánalmat gerjesztő, hogy az ember azt hiszi, mikép egy nagyhatalmától megfosztott fogolyfejedelmet lát és hall. Úgy mint Smnolka ma beszélt, képzelem magamnak az oroszlány szívű Richardot, midőn a német császárral szabadonbocsáttatása fölött alkudozott. Smolka úr után Rieger beszélt, ugyanazon eszméket fejtegetve, ugyanazon kijelentéseket téve pártjának szándékairól a szőnyegen levő törvényjavaslatokat illetőleg. Csakhogy Rieger úr azt, mit Smolka engesztelő s megnyerő hangon mondott, szokása szerint éles gúnynyal, öldöklő élccel mondotta, különösen a germanizáló eszméket ostorozva. Az elnök őt is inti, maradjon a tárgy mellett. Rieger azt válaszolja, hogy ő is akarja pártjának nézpontjait fejtegetni s reméli, miszerint neki nem fognak kevesebb szólásszabadságot engedni, mint az előtte való szónoknak engedtetett. (A baloldal tetszését nyilvánítja) Rieger tehát folytatja beszédét s oly gúnyos tisztelettel szól az államminiszerrel, hogy az elnököt, bár Schmerling úr a szóló élcein maga is nevet, rendre utasítja. Rieger mentegetődik, hogy ő senkit sérteni nem akart és beszédét folytatva, a germanizálókat veszi elő.Egyenjogúságot kíván Csehországban a nemzetiségre nézve, békét akar ezen föltétel alatt, de egyszersmind elősorolja a vétkeket is, melyek az egyenjogúság elve ellen követtetnek el. „Azt mondják neknk —■ így szól a többi közt —hogy a középiskolákban németül kell oktatni, mert az egyetemeken németül folynak az előadások. Igenis, de hisz épen ez