Hon és Külföld, 1841 (1. évfolyam, 1-105. szám)
1841-09-17 / 75. szám
ALAPITA ’S SZERKESZTI SZIIlÁGIYI FEREMCS. professor. ------M»FELSŐ ESZTENDŐ, c—-----Második Felév. Kolozsvár. Pénteken september 17-kl841. fS-dik szám Variálom: Egy partiumot illeti oklevél. A’ Chinai birodalom állása a’ keletindiai státusokhoz. Chinai selyemtenyésztés. Egy Partiumot *) illető Oklevél.**) Annak bizonyságául hogy Magyar Ország eddig Erdélyhez kapcsolt részeinek lakossai, kik háromszáz esztendőktől fogva velünk boldog egybeköttetésben éltek, most azonban tőlünk *) A' Partium nevezete alatt átaljában értetnek Magyarországnak Erdélyhez kapcsolt részei, jelenleg is középszolnok , Krasína, Záránd vármegyék, és Kő vár vidéke.—E’szónak azonban különböző időkben külömbözö jelentése és értelme volt, mennyiben a’ lód. és izd. században az Erdélyi fejedelmek és Magyarországi királyok küztt folyt több rendbeli kötések, egyezések következéséül némely megyék, részint csak bizonyos ideig Erdélynek átengedve, hozzá foglaltattak. Akinekutánia pedig I Leopold császár és Erdély között fejedelem Apafi Mihály idejében , különösen 1686-tól fogva folyt több rendbeli alkudozások és ezekből fejlődött innepélyes kötések előre készítették, és végrehajtották e’ kis hazának a fais. Ausztriai ház uralkodása alá viszszatérését, a’ Partium neve alatt értették a’ fennemlített Középszolnok, Kraszna, Zarául vármegyéken és Kővár vidékén kivül Máramaros és Arad vármegyéket is. E’ magyarországi részek azonban az akkori villongás és háborúsággal teljes időben az adó dolgára nézve—quoad contributionalia—Magyarország alá vonattak, a’politikai igazgatás és törvénykezés tekintetében pedig —quoad pullico politica, et juridica—Erdélyhez tartoztak, így volt ez egészen 1752-ig, midőn Máramaros és Arad v- megyék, Zaránd egy részével együtt egészen Magyarországhoz foglaltattak, a’ többek az adózásra nézve is az erdélyi kormány alá rendeltettek. Szerkesztő: H**) E’ históriai oklevél, legalább öt hónappal ez előtt Kolozsvárra küldetett; de bizonyos okért—mit részrehajlatlanságnak lenni gyanítunk — azon úton, melyen el volt intézve, világot nem láthatott. Múlt és Jelen szerkesztője csak három négy nappal ez előtt volt szerencsés kapni; ’s mint az unió, e’. napirenden levő fontos kérdés világosi tájára tartozó történeti oklevelet sietett kiadni. Szerk. el akarnak szakadni 1) egy század előtt is miképpen gondolkoztak, talám nem leszsz czéliránytalan az említett részek akkori képviselőinek 1749-b.n’.a k. kormányszékhez és az ország,gyűléshez intézett levelét közölni, mely igy következik : *•) A’ tisztelt beküldő engedelmével, azt, hogy a’ magyarországi részek el akarnak tőlünk szakadni, az aljában és miindenik megyéről erősítni nem lehet. Az 1337/8 - os 1 k n. szebeni országgyűlésen Középszolnok varmegye, egyik követje altai az 1058-b. mari.. l-sejen tartott ülésben inni helyesen kijelentette, hogy „óhajtja továbbra is az Erdélyi nagyfejedelemség kebeleken es szárnyai alatt maradhatását, mint a’ melylyel már 300 évek óta az idők viszontagságaihoz képpest jót roszszat együtt hordoztak, a’ fejedelemség alkotásában kezet fogva sükeres iparral együtt dolgoztak a had folytatásában , törvény hozásban befolyással voltak, egy szóval constitutziót magoknak Erdélynél együtt alkottak , ’s azért Erdélytől elszakadni teljességgel nem kivánnak.“ A’ Sövet azért utasításában elibe szabott szoros kötelessége szerint felszóllttá az ország rendeit ,,küldőinek törvényeken alapult óhajtások védelmére, ’s egyszersmind, felséges fejedelmünk előtt annak kieszközlésére, mi szerént annyi sok törvényes és diplomátziai adatokon gyökereztetett Erdélyi nagyfejedelemséggel egy kapcsolatbani állások aránt már valahára okot méltóztassék Ő Felsége örökre megnyugtatni és biztositni.— A’ nélkül hogy itt az unió—egész Erdélynek Magyarországgal viszont egyesülések kérdéseie ereszkednénk, a’ részeknek attól elszakasztására nézve nem lehet el hallgatni a’ hires Bethlen Miklósnak—Leopold diplomája eszközlőjének , kit méltán Erdély Solonjának neveztek—mondását, egy az udvari cancellariához beadott kis irománnyá végén: „Transsilvania una cum partibus stat, vel cadit“ Szerk.—75