Hon és Külföld, 1843 (3. évfolyam, 1-104. szám)
1843-03-31 / 26. szám
1843* (Első félév.) 26 kszám. Tartalom Nappoleon császár életéből. A’ vollyniai nemesekről valami. A’ szász földön lakó oláhok sérelmei. II. Magyar tudós társa-átr. Hirdetés. TOLDALÉK MUBIT És JELEnnEZ. Kolozsvár. Pénteken Martius 31-én. 1843. H Napoleon császár életéből. Napoleon rendes katonai vitézségről nem sokat tartott ; véleménye szerint minden franczia született vitéz. Félelmet nem ismerő vakmerő bátorságot kívánt, ezen tulajdonságot nagyra becsülte, a’ miért sokat elnézett ’s elszenvedett. Midőn szemlekor vagy más alkalommal is, valamelyik katonája, a’ császári kegyelemnek valamely jeléért esedezett, a’ császár legelső kérdése volt? „volnak-e seijei?” Kit sebek díszítettek, megkülönböztetésre ’s gazdag jutalomra számot tarthatott. „Minden seb — monda olykor Napoleon — egy egy ser őssel felér.“ — Gyakran, midőn valamelyik ezred előtt állott, az ezredestől kérdezte: „ezredes úr, tisztjei köztt, ki a’ legbátrabb?“ — ha az ezredesgondolkozás nélkül felelt, akkor Napoleon a’ körül álló tisztekhez fordulván, azótól ismét kérdezte : „uraim, önök között ki a’ legbátrabb?“ — ’s ha a’ tisztek felelete az ezredesével egyezett, akkor Napoleon a’ megnevezett tiszthez igy szólott: „én önt báróságra emelem; személyében, nem csak személyes vitézségét, de azon testületét is megjutalmazom, melyhez tartozik, ’s így ezen megtiszteltetést nem csupán kegyelmemnek és méltánylásomnak , mint inkább bajtársai bizonyságtételének ’s nagyra becsülésének köszönheti.“ — A’ közkatonákra is szintúgy kiterjedett figyelme. A’ jó magaviselet és vitézsége által magát megkülönböztető közlegényt, felsőbb fokra emelte, ’s ha az, valamely heves csatában sebet kapott, a’ császári magános pénztárból ajándékot, ’s nem ritkán évi jutalmat is nyert. — Napoleon mindenütt hol jelen volt, a* taileirákban úgy, mint St. Cloudban, vagy a’ hadiseregnél a’ föszálláson, rendszerint minden héten legalább kétszer vagy háromszor, az ottan helyben vagy közel álló csapatokon hadiszemlét tartott. Ezenkívül szolgálatot tevő testörsereg osztályait a’ császári kastély udvarán, minden nap reggelizés után maga előtt elléptette. A’ szemle tartáskor minden katona, a’ közlegényen kezdve az ezredesig, a’ császár elejébe léphetett, ’s személyes ügyét előadhatta. Napoleon kihallgatta, kérdéseket tett, ’a legottan választ adott; ok nélkül sohasem, de mindég oly móddal adta megtagadó válaszait, hogy a’ kérelmes az által magát sértve nem érezhette. Az ilyen bánásmód kimondhatatlan bizodalmat szült a’ hadseregben. Egy reggel, midőn Napoleon a’ testörsereg egyik osztályát szemlélgetné, egy katona előtt hirtelen megállott, ’s miután azt tététől talpig figyelemmel végig nézte, szemrehányás hangján igy szólott hozzá: „Romeus, miért nem viseled a’ keresztet, melyet Boulogne-nál kezemből nyertél?“—Meg kell jegyezni, hogy Napoleon régi testőr katonáit személy és név szerint majd mind ismerte. — ,, Császárom, mond a’ katona, én azon keresztet nem a’ ruhámon , de testemen viselem. Egy császári (ausztriai) katona azt mejjemen kardjával darabokra vágta; Eszlingen mellett történt ez.— Felséged jól tudja, hol fejéről kalapja lelővetett; de (a’ kereszt) darabjait felszedtem , imé itten vannak.“ Ezen szavaknál Romeus egy papirost huzván ki ruhája alól mejjéröl, azt a’ császárnak nyújtá. Napoleon a’ papiros tartalmát megnézvén, így szól a’ katonához: „Ha igy van a’ dolog, Romeus, hát cseréljünk, vané kedved hozzá?“ — Romeus arczát zavar lepi meg; ő nem felel. — „Hát te nem akarsz 20