Hon és Külföld, 1843 (3. évfolyam, 1-104. szám)

1843-05-16 / 39. szám

~ 157 — A’ 14*k és 15­ k században e’ titkos itélő­­szék hatalma a’ legmagasabb fokra hágott volt, u­gy hogy annak bírái egykor III Fridiik csá­szárt is (14­3) itélőszékek eleibe idézték, mi­vel a’ szent itélőszék hatalmát korlátolni akarta. De lassanként a’büntetőtörvénynek e’ pokolbe­li szüleménye kiirtására a’ német császárok erőteljesen léptek­ fel. Több városok, fejedel­mek ’s még a svájczi szövetség is megegyez­tek a’ titkos itélőszék ítéletei végrehajtását birtokaik határán meg nem szenvedni, ’s az ítéletek végrehajtóit, mint gyilkosokat meg­büntetni. Későbbi időben ezen rettenetes i­­télőszékek ítélete ellen a’ fejedelemhez vagy ma­gához a’császárhoz folyamodni lehetett, ki a’ki­mondott halálos ítéletet sohasem változtatta­ meg ugyan, de annak végre hajtását 100 év eltétés 1 nap eltoláséig elhalasztotta. Zsidók és nők nem idéztettek ezen itélőszékek eleibe. Csak a’ tizenhatodik század közepében V Károly büntetőtörvény rendszere vetett vé­get e’ borzadalmaknak. A’ szabadbirák ülései uralkodói jogokba büntetésre méltó vágásnak nyilatkoztattak , minden bévádlott saját törvé­nyes bírái alá rendelhetett, és így a’ szent itélő­­szék, véres betűkkel bélyegzett hétszázharmincz évi fennállása után, megszűnt, és az emberi­ség új életre indult. A’ legutolsó titkos ülés 1508-ban Czelle mellett tartatott. Kü­lön­ös hűbéri kötelezések a’ középkorban. A’ hajdani hübéri rendszer részint sok és nagyon terhes, rész­ét pedig a’ legnevetsége­sebb, sőt Hiedelmet sértő tartozásokkal volt öszvekötve. A’ nagy birtoku hűbéres urak bir­tokaik egyik részét eldarabolták 's azokat bi­zonyos szolgálatokért másoknak kiosztották. A’ klastromok is szintúgy mint a' «nemes lova­gok, hűbéresekkel dicsekedtek ’s bizonyos hűbéri adózatok elfogadása gyönyörét érdették, mely gyakran csupán valamely kegyelmes tré­­fából állott. Bohós és illetlen adózatok feltalálásában úgy látszik különösen Francziaország kimerit­­hetlen volt. Az Hiedelmet jó erkölcsöt és gyen­géd érzést sértő hűbéri adózatokat mellőzve, csak a’ bohós nevetséges tartozások közzül a­­karunk némelyeket említeni. Foitou-ban p. o. egy hűbéri uradalom hűbéresei, tartoztak éven­ként a’ földesurnak egy erős kötélhez kötött ökörszemet (madarat) négy ökrös szekerén ál­­tal küldeni. — Ehez hasonló hűbéri tartozásnak, Frankoniában is volt nyoma, hol egy neme­si hűbéres jószág birtokosa tartozott minden évben Szent Márton napjakor uradalmának egy hoszszu spárgára kötött ökörszemet kül­deni.— Ausztriában egy nemesember a’ hű­béri birtoklás megismeréséül két kupa jegyet tartozik adni. — A’ remiremonti apácza klas­­tromnak Francziaországban, egy falu (Szent Móricz) minden évben pünköst első napján két nagy tál havat tartozott küldeni, ’s ha ezt nem tehette, e’ hűbéri tartozását szekérbe fogott két fehér ökörrel váltotta­ meg. ,,De a’ falu, — mond egy régi h­ó, — a’ legnagyobb hévségben sem szűkölködött hó dolgában.“ — Bolognában a’ Szent Benedek szerzete e­­gyik klastromának egy hűbérese, az apátur előtt annak nevenapján mindenkor egy béfe­­dett tállal, melyben egy riskásával főtt tyull volt, tartozott megjelenni, a’ fedőt levenni és a’ tálat ő fötisztelendősége orra alá tartani s mi megtörténvén a’ hűbéres a’ tállal ’s tyúk­kal ismét elváltozott­ mert a’ klastromnak csak a’ főtt tyuk gőzével és szagával tarto­zott. Marne-ben egy jószág hűbérese midőn a’ hűbérföldet elnyerte, részegnek kellett magát tétetnie, hölgyek előtt egy dalt elénekelnie melynek tartalma „a parasztok tánczá­t rajzolta, ’s midőn ezt elvégezte, kalapját egy karóba felvenni tartozott. — Midőn a’ signac-i apátul innepélylyel Rou­en várossába ment, hűbéressé, egy Montbrun nevű úr, tartozott bohóci öltözetben félmezit­­láb az apáturat az apáturilak kapujáig elkísér­ni, ’s az alatt a’ lovat kantárnál fogva vezet­ni. — Ennél is többet kellett Ceissac bárónak, mint a’ cahorsi püspök hűbéresének véghez­­vinnie, midőn a’ püspök a’ püspöki városba innepélyesen bément. Egy kijelölt helyen vá­rakozott a’ báró a’püspökre ’s levett kalappal kö­szöntötte midőn megérkezett, azután köpe­­nyeg nélkül, mezítelen jobb lábát papucsba dugva a’ püspök öszvérét, melyen az ült, kan­tárnál fogva a’ püspöki egyházig és onnan en­nek palotájához vezette, ott az első ebéd a­­latt, bár mily boszasan tartott is az, a’ püs­pöknek szolgált, de azután az öszvér és minden asztalnémü, mi akkor az asztalon volt, tulajdona is lett.­­• Tá­bori la­kossá a Zeith­ayn mel­lett. A’ pompát szerető II August, lengyel ki­rály és saxoniai választó fejedelem 1730-ban

Next