Hon és Külföld, 1843 (3. évfolyam, 1-104. szám)
1843-05-16 / 39. szám
~ 157 — A’ 14*k és 15 k században e’ titkos itélőszék hatalma a’ legmagasabb fokra hágott volt, ugy hogy annak bírái egykor III Fridiik császárt is (143) itélőszékek eleibe idézték, mivel a’ szent itélőszék hatalmát korlátolni akarta. De lassanként a’büntetőtörvénynek e’ pokolbeli szüleménye kiirtására a’ német császárok erőteljesen léptek fel. Több városok, fejedelmek ’s még a svájczi szövetség is megegyeztek a’ titkos itélőszék ítéletei végrehajtását birtokaik határán meg nem szenvedni, ’s az ítéletek végrehajtóit, mint gyilkosokat megbüntetni. Későbbi időben ezen rettenetes itélőszékek ítélete ellen a’ fejedelemhez vagy magához a’császárhoz folyamodni lehetett, ki a’kimondott halálos ítéletet sohasem változtatta meg ugyan, de annak végre hajtását 100 év eltétés 1 nap eltoláséig elhalasztotta. Zsidók és nők nem idéztettek ezen itélőszékek eleibe. Csak a’ tizenhatodik század közepében V Károly büntetőtörvény rendszere vetett véget e’ borzadalmaknak. A’ szabadbirák ülései uralkodói jogokba büntetésre méltó vágásnak nyilatkoztattak , minden bévádlott saját törvényes bírái alá rendelhetett, és így a’ szent itélőszék, véres betűkkel bélyegzett hétszázharmincz évi fennállása után, megszűnt, és az emberiség új életre indult. A’ legutolsó titkos ülés 1508-ban Czelle mellett tartatott. Különös hűbéri kötelezések a’ középkorban. A’ hajdani hübéri rendszer részint sok és nagyon terhes, részét pedig a’ legnevetségesebb, sőt Hiedelmet sértő tartozásokkal volt öszvekötve. A’ nagy birtoku hűbéres urak birtokaik egyik részét eldarabolták 's azokat bizonyos szolgálatokért másoknak kiosztották. A’ klastromok is szintúgy mint a' «nemes lovagok, hűbéresekkel dicsekedtek ’s bizonyos hűbéri adózatok elfogadása gyönyörét érdették, mely gyakran csupán valamely kegyelmes tréfából állott. Bohós és illetlen adózatok feltalálásában úgy látszik különösen Francziaország kimerithetlen volt. Az Hiedelmet jó erkölcsöt és gyengéd érzést sértő hűbéri adózatokat mellőzve, csak a’ bohós nevetséges tartozások közzül akarunk némelyeket említeni. Foitou-ban p. o. egy hűbéri uradalom hűbéresei, tartoztak évenként a’ földesurnak egy erős kötélhez kötött ökörszemet (madarat) négy ökrös szekerén által küldeni. — Ehez hasonló hűbéri tartozásnak, Frankoniában is volt nyoma, hol egy nemesi hűbéres jószág birtokosa tartozott minden évben Szent Márton napjakor uradalmának egy hoszszu spárgára kötött ökörszemet küldeni.— Ausztriában egy nemesember a’ hűbéri birtoklás megismeréséül két kupa jegyet tartozik adni. — A’ remiremonti apácza klastromnak Francziaországban, egy falu (Szent Móricz) minden évben pünköst első napján két nagy tál havat tartozott küldeni, ’s ha ezt nem tehette, e’ hűbéri tartozását szekérbe fogott két fehér ökörrel váltotta meg. ,,De a’ falu, — mond egy régi hó, — a’ legnagyobb hévségben sem szűkölködött hó dolgában.“ — Bolognában a’ Szent Benedek szerzete egyik klastromának egy hűbérese, az apátur előtt annak nevenapján mindenkor egy béfedett tállal, melyben egy riskásával főtt tyull volt, tartozott megjelenni, a’ fedőt levenni és a’ tálat ő fötisztelendősége orra alá tartani s mi megtörténvén a’ hűbéres a’ tállal ’s tyúkkal ismét elváltozott mert a’ klastromnak csak a’ főtt tyuk gőzével és szagával tartozott. Marne-ben egy jószág hűbérese midőn a’ hűbérföldet elnyerte, részegnek kellett magát tétetnie, hölgyek előtt egy dalt elénekelnie melynek tartalma „a parasztok tánczát rajzolta, ’s midőn ezt elvégezte, kalapját egy karóba felvenni tartozott. — Midőn a’ signac-i apátul innepélylyel Rouen várossába ment, hűbéressé, egy Montbrun nevű úr, tartozott bohóci öltözetben félmezitláb az apáturat az apáturilak kapujáig elkísérni, ’s az alatt a’ lovat kantárnál fogva vezetni. — Ennél is többet kellett Ceissac bárónak, mint a’ cahorsi püspök hűbéresének véghezvinnie, midőn a’ püspök a’ püspöki városba innepélyesen bément. Egy kijelölt helyen várakozott a’ báró a’püspökre ’s levett kalappal köszöntötte midőn megérkezett, azután köpenyeg nélkül, mezítelen jobb lábát papucsba dugva a’ püspök öszvérét, melyen az ült, kantárnál fogva a’ püspöki egyházig és onnan ennek palotájához vezette, ott az első ebéd alatt, bár mily boszasan tartott is az, a’ püspöknek szolgált, de azután az öszvér és minden asztalnémü, mi akkor az asztalon volt, tulajdona is lett.• Tábori lakossá a Zeithayn mellett. A’ pompát szerető II August, lengyel király és saxoniai választó fejedelem 1730-ban