Hon és Külföld, 1843 (3. évfolyam, 1-104. szám)
1843-09-15 / 74. szám
— 298 — tlastia alatt Canában, legbővebben ’s legjobban a’ Tieu dynastia történeteiből tetszik ki, mely az úgy nevezett hűbéri monarchiát alapította volt meg Chinában. Ven-Vang, e’ rendszer alapitója, szerzett jognak ismerte ’s nyilvánította azt, mi elmúlt idők folyta alatt noha bitorlás által, alakult volt. Ő rendelte hogy a’ császár, a’ herczegek és fő-főtisztek, mindegyik meghatározott kiterjedésű földet bírjon örökségi joggal , a’ császár természetesen legtöbbet. Minden apró fejedelem, mint a* császár képviselője, alattvalóit atyai hatalommal kormányozza, ’s minden évben csak kétszer jelenjen meg a’ császári udvarnál hogy igazgatásáról számot adjon ’s a’ császárnak bizonyos ajándékot bényujtson. A’ császár éven át kétszer az országot utazza bé, a’ panaszokat hallgassa meg ’s a’ béharapozott viszszaéléseket szüntesse meg. Egyébiránt a’ régi rendszer lényegileg megmaradott t. i. hogy nyolca nyolcz család együtt bizonyos kiterjedésű földet megnöveljen ’s a’ termésnek egy kilenczed részét, a’ statusnak, t. i. az illető kerület kormányzójának, vagy fejedelmének, vagy a’ császárnak adja meg. A’ Tseu dynastia megfoghatóképpen nem tarthatta fenn magát, a’ hűbéri rendszer kevés idő múlva belviharokat szült és Kr. e. a’ harmadik évszázad közepéig a’ belső háborúk csak nem folytonosan marczongolták az ország keblét. Hogy a’ régi rendszer ilyetén körülmények közti nem maradhatott fenn, kitetszik a’ kóborlók ellen kibocsátott rendeletekből és büntetésekből , melyek a’ status jószágai növelése elhanyagolására szabattak vala. Mindennek természetes következménye volt, hogy mivel a’ különbözőképpen megterhelt földnépe a’ status jószágait többé mivelni nem akarta, a’ kezdetben személyt érdeklő teher, a’ személyről magára a’ földre háramlótt, ’s földérti adóvá vált, ilyeténképpen a’ status régi földbirtokát mintegy elidegenítette. A’ harmadik évszázad közepe óta ( Kr. előtt) a’ Tsin-ek uralkodása alatt kezdett a’ kormány fekvő jószágokat egyenként eladni, ’s ez időben kezdett a’ személyt terhelő adó a’ földbirtokérti adó mellett gyakorlatba jönni. Ez utolsó, kezdetben nagyon tűrhető volt, a’ kormány azáltal a’ köznépet a’ kóborló élettől ’s vándorlástól elszoktatni és egy helyben állandó megtelepedésre bírni akarván, mert kóborlók, hol mint haramiák, hol mint pártütők, jelentek meg Chinában minden polgári háború után, ’s a’ mellett hogy az országban folytonos zavart okoztak, a’ status jövedelmének is kártékony csökkentői voltak. A’ kormány e’ rendetlenségeket távoztatni remélte, midőn a’ személyre nagyobb adót vetett mint a’ földbirtokra, de mi következése lett ezen intézkedéseknek ? Az, hogy a’ vándornép gazdag családok szolgálatába lépett , azoknak földét mivelni kezdette és így a’ személyi adó azokra háramlott. így történt, hogy a’ földbirtok kevés idő múlva arányilag kevés kezekre került, chinai kifejezés szerint „halmozódott,a mit a’ chinai történetirók „kienping“ az az halmozásnak neveznek. Ez ismét új részat szült, melynek megakadályozására ’s megszüntetésére némely miniszterek jónak látták a’ föld vásárolhatása és eladhatása jogát a’ néptől újból elvenni, és Vang-mang, ki a’ mi időszámlálásunk szerint a’ Q-ik évben a’ chinai thrónt bitorolta, mint a’ régi császárok, magát ismét egyedüli földbirtokosnak nyilatkoztatta. E’ lépés legelső szembetűnő példa, mikép a’ kormány tudósok nézeteinek melyek szerint a’ birodalom régi intézményének, rendszerének helyre kell vala állíttatnia, gondatlan ’s megfontolatlan teljesedésbe vétele által a’ birtoklást és a’ fennálló viszonyokat balgatagul megsértette. Vang-mang határozata képtelenség volt, három év múlva annak viszsza kellett vétetnie, ’s nem tett egyebet, mint azt hogy Vang-mang megbukását siettette. A’ Tsin-ek (205-töl Kr. e. 420-ig Kr. u.) és utánok a’ régibb Zung-ok hasonlóképpen a’ birodalom régi rendszerére viszszatérni akartak. Kívánták, hogy minden dologra alkalmas egyén (hihetőleg csak minden család feje) a’ földnek egy részét a’ status számára növelje. A’ kormány ilyeténképpen a’ régi földbirtok jogához mint tulajdonához juthatni gondolta. Annyiban czélt ért, hogy a’földbirtoknak egy nagy része legalább birtokába vagy is hatalma alá került, ’s a’ nagy valamint szintén a kis hűbéres urak jelentöségökből sokat vesztettek. De a’ földbirtok már nagyon sok részekre volt oszolva, ’s így a’ status számára növelendő föld kijelelése és e’ végetti átadása szerfelett bajossá vált, ha szintén, a’ törvény kivánata szerint miveletlen, uratlan föld volt is átadandó. Folytonos figyelem kivántatott meg, minden egyén, ki a’ 60 esztendőt már meghaladta, az az munkára alkalmatlanná vált, a’ nevelés végett nekie átadatott földet, más fiatalabb nevelőnek adta át e a rendszer sokáig