Hon és Külföld, 1845 (5. évfolyam, 1-104. szám)
1845-08-08 / 63. szám
gött, mindazáltal, mint határszéli tartomány külön helytartók általi kormányzást kivánt, ’s az itt lakó tulajdon törvényekkel ’s jogokkal bíró nemzetek önállása a' magyarországitól sok tekintetben különböző, saját igazgatási rendszert fejtett ki , ’s noha az erdélyi nemzetek követjeik által befolytak Magyarország törvényhozásába, mint annak tagjai, de volt saját kormányzási külön rendszerük is. Láthatni már csak a’ mondottakból is, hogy Erdély a’ mohácsi ütközet előtt sem volt alárendelt tartománya Magyarországnak, ez hazánkat nem úgy tekintette mint fegyverrel hódított idegen földet, hanem mint testvérét csatta magához, noha sz. István annak addigi független állását némely tekintetben megszüntette és bizonyos határig korlátolta. Azonban számos diplomatikai adataink vagynak, melyekből kitűnik, hogy Erdély sz. István után is függetlenségét bizonyos tekintetben megtartotta, és önállásulag, eldöntő szavazattal folyt be Magyarország törvényhozásába. A’ magyarhoni régi gyűlések határozatainak végzeteinek írásmódjából is kitűnik, hogy az erdélyi vajdák, kik néha egyszersmind székelyek ispánjai ’s szolnoki (Zonuk) grófok is voltak, valamint az erdélyi püspökök is a’ testvérhon országgyűlési tagjai közti állottak , ’s bárha a’ vajdák mint Magyarország zászlós urai, a’ püspökök mint egyházi kormány főnökei, nem pedig mint követek, jelenhettek is meg, de még is némüleg bizonyítja, hogy a’ határozatokban ’s végzetekben , mik Erdélyre is tartoztak, eldöntő szavazattal bírván, nem csak hivatalos állásuknál fogva folytak a’ törvényhozásba, hanem némi tekintetben úgy is mint szabad ,’s nem jobbágy tartomány követjei ’s főnökei, annál is inkább, hogy a’ vajdák személyében nem mindenkor egyesült a’ szolnoki grófság tisztsége. Hármas Törvénykönyvünk harmadig része, harmadik czíme, második czikkjének szavai ezek: „Transsilvanienses-----------------contra generalia statuta et decreta regni hujus Hungáriáé— — —----------nil quidquam constituere possunt, nullamque statuendi habent facultatem.“ ’S ha ide alkalmazzuk az első rész 4k czím első czikkje eme szavait: — Nobiles — membra sacrae coronae esse censentur— lehet-e tisztább bizonysága ezeknél, hogy Erdély a’ sz. István általi szorosabb Magyarországhoz csatlás után is, bárha korlátolva, szabadabb önállását megtartotta, mint szabad nemes folyt annak törvényhozásába, ’s csak kebelbeli saját igazgatási ’s törvény; kiszolgáltatási rendszeréhez tartozó végzetei ’s külön szokásos törvényei által nem változtathatta annak országos végzeteit, vagy azok ellen nem tehetett. Ezt pedig csak kiváltságos szabad nemes teheti, nem jobbágy — ,Jt erre mutat az is, hogy a’ mohácsi ütközet előtt, mint szabad nemes ország, a’magyar királyok alatti országgyűlések végzései Törvényi testét (Corpus Juris) ’s a’ Hármas Törvénykönyvet használta törvényes kézi könyvül ’s használja ma is, főként a’ Hármas Törvénykönyvet, nemzeti fejedelmei alatt alkotott törvénykönyvei ’s azután hozott országgyűlési végrzései mellett. A’ szász nemzet szebeni levéltárában még ma is találtatnak meghívó-levelek, melyekben ti parancsoltatik, hogy a’ szászok mint a’ Magyarhon országgyűlési tagjai, ott jelenjenekmeg. — Kovachich Suppl. Com. II. p. 124 k. lapon áll egy meghívó- levél, melynek tartalma szerint 1451-ben a’ török nagyhaddal fenyegetvén Magyarországot, az arról tanácskozás, országos felülés ’s egyéb tárgyak igazittására, Raphael kalocsai érsek, András pécsi püspök, Hunyadi János beszterczei örökös gróf ’s Magyarország kormányzója, Gara László nádor, Újlaki Miklós erdélyi vajda és Konigh János macsói bán ’s Magyarország több püspökei (praelati), bárói s nemesei intik, megtalálják, ’s a’ mennyire megengedhető kérik a’ szászokat, hogy négy vagy tetszésük szerint több követet küldjenek a péterváradi országgyűlésre, így hivatnak meg a’ szászok a’ győri gyűlésből sept. 22. 1457 a’ következő minden szentek napján Pesten tartandó országgyűlésre az V-ik László parancsából, az erdélyi más nemzetek küvetüjivel, ’s Magyarország rendjeiveli tanácskozásra; valamint Mátyás király is parancsolja, mint láthatni Kovachichnál S. C. II. P. 333. hogy a’ szegedi országgyűlésen „ad tractandum et consulendum“ jelenjenekmeg. Látható a’ nagy - szebeni levéltárban 488 szám alatt eredetileg Il ik Ulászlónak egy levele 1491-ről. Egy más 1510- k évből, melyben a’ szászokat meghívja a’ magyarországi gyűlésre, mely utolsóban figyelmet érdemlők a’ következendők : „Cum autem fidelitates vestrae specialis ramus sacrae coronae nostrae“ et membrum hujus regni etc. II Lajos királyt