Hon és Külföld, 1846 (6. évfolyam, 1-105. szám)
1846-01-02 / 1. szám
kegyelmed Isten hírével, 's tanácsiam elégedjék meg mostani helyével.“ Liza. Szaxoniai ál-örökös herczeg. A Volkenstein kis városban Saxonia érezhegyi kerületében 1717-b.— midőn Auguszt lengyel király és saxoniai választó - fejedelem fia, az Örökös herczeg külföldön volt utazni, ’s jelesen Bécsben mulatott — élt egy takács, kinek 23 éves leánya Eliza v.Lizi atyjának segítségére mit, ’s mellette mint legény dolgozni kéntelenittetett. Ez életmódért sorsával felette elégületlen volt, mihez járult atyjának vele keményen bánása,— így szüntelen azon törte fejét, miként menekülhessen e’ viszszás életmódtól, ■’s magának jobb állapotot szerezhessen. Főként az kedvetlenite, hogy nőnek nem férfinak született. Ez ösztönzé atyja házát titkon elhagyni, ’s férfi ruhában a'nagy világban jobb szerencsét vadászni. Elhatározta tehát azt végre hajtani, midőn atyja néhány napra elutazott, mert édesanyja már rég nem élt. Atyja szokott öltözetét magával az útra elvivén, nem maradt egyéb czélja kivitelére, mint atyja fekete diszöltönyét használni, melyben elhalt mesterember-társait kikisérni szokta. Testéhez igazította az öltönyt, felvette atyjának ingét ’s még kettőt magához vett, s éjjel szülötte házából elvándorla. Öltönyéhez képest eltökélté magát kitett iskolamesternek adni ki, Istenre bízván a’ többit. Miután különböző vidékeken átbolyongott,a birtokos nemeseknél, ’s papoknál keresvén szánakozó részvétet, Augustburg várába érkezett, melyben hivatalánál lógva Günther a’ választó fejedelemségi főhalászmester lakott, a’ kürül-fekvő számos uradalmi tavakra vigyázhatásért. Günther úr, történetesen éppen a’ vár udvarán foglalatoskodott, ’s Eliza vagy Lizi egy hivatalát vesztett iskolamester modorával alamizsnát kért tőle. A’főhalászmester valami olyan formát vett észre, hogy e’hontalan fudimagister az akkori örökös herczeghez hasonlít, s valóban Elizának voltak is némely arczavonásai, a’ mikben azon vélt hasonlatosságot noha kicsi mértékben feltalálni lehetett. Günther különféle kérdéseket intéze az ál* iskolatrestverhez, mire Lizi határozottan ’s komolyan felelt, miben Günther bizonyos nagyságot s fennséget véle ’s végre sejteni, sőt hinni kezdé , hogy az valójában a’ herczeg lehet. Azonkívül éppen akkor tájban azon hír szárnyalt az országban, hogy az örökös herczeg teljességgel nem mulat oly hoszszas ideig külföldön, Kántra atyja akaratja ellen ’s tudta nélkül, mindent tulajdon szemeivel látni, Saxo- t fiát urazza bé. Magában érződik, hogy a hír csak némely vidékeken s falukon keringett. Elég, hogy Günther is a’hivök közzé tartozott, úgy ítéli tehát, nagy okosan, hogy tulajdon szerencséjét eszközlendi, ha ez áliskolamester az örökös - herczeg lenne, ’s őt jól fogadja. Középszerű esze mellett, mely e’ történetből mindenütt kitűnik, hatalmasul dolgozék benne azon önhaszon vágy , hogy a’ következendő uralkodás alatt magának kitűnő szerepet eszközöljön. Nem akarta azonban a’ dolgot elsietni, hanem előre mindent ki akart puhatolni. Szobájába vezette az iskolamestert, egy pohárbort adatott nékie, ’s különbféle tárgyakról kezdett vele beszélni. A’ főhalászmester itt ott sok elmelehetséget fedeze fel az ifjú leányban, mennyivel véleménye szerint egy szegény iskolamester nem bírhat, ’s Lizi minden pillantásában gondosan elrejtett nagyságos, ’s fejedelmi tulajdonokat hitt sugárzani ’s teljesen meggyőződék, hogy az más nem lehet, mint az ürükös-herczeg. Sokszor megtörténik halandó emberen , mint e’ főhalászmester úron is, bölcs Salamon mondása, hogy nagy bölcseségben nagy bolondság van. Ezért minden tovább gondolkozás nélkül nyilvánítói merészlé Liza előtt, hogy ha etet a’külszín nem csalja, ez öltönyben többet lát egy iskolamesternél és midőn Lizi felfedezéstől tartván, pirulását nem rejthető, Günther ismételt kérdéseire mind jobban megzavarodott, nem kétkedők tovább ; hogy minden szaxoniai alattvaló reményét, az örökös herczeget látja magánál. Szerencséjének tartá, hogy az ég ily kedvező alkalmat nyújtott felemelkedhetésére, ’s úgy Ilivé, oly okos ember mint ő, hibáznék, ha a’ kedvező pillanatot nem használná. Mondá azért Lizának, hogy ő jóltudja az okát, miért utaz a fennsége ily öltönyben , ’s ha kitűzött czélja végrehajtására házát mentői hoszasabb jelenlétével megtisztelni méltóztat, szolgálatjára minden vagyona készen áll. Lizi, ki atyja házát jobb szerencsevadászás kedvéért hagyá el, egy perczig sem kétkedők a’ jó alkalmat megragadni, szükségesnek látta azonban okosan ’s előrevigyázólag bánnia’ dologgal, ’s kérte a’ fóhalászmestert ne szólítsa őtet, ily magas czimzetekkel, mivel állapotját ’s ezérását titokban kívánja tartani s egyébiránt ajánlásaival nagyon elkötelezi. Günther megígérő, hogy czimzeteivel elhallgat, de ismételt ajánlásaival addig tolakodók, mig végre Lizi akaratját nyilvánilá, egy ideig nála mulatni. Főleg szükségesnek látta magát soha sem nevezni örökös herczegnek ’s a’ főhalálamester balga képzelődését csak komoly, viszszatartó maga viselete által taplalgatni. A’ később történt vizsgálatkor hivatkozott is arra , miszerint Günther nem állíthatja, sem a’ király , sem a’ biztosság előtt, hogy magát a herczegnek lenni erősítette volna. A’ szerencsés halászmester, örömében, hogy ily magas