Hon és Külföld, 1846 (6. évfolyam, 1-105. szám)
1846-10-25 / 86. szám
HORI ÉS KÜLFÖLD 1846. (Második félév.) 86-ViK Szállt. Kolozsvár. Vasárnap October 25-kén 1846. Tartalom : Benkő József. Vázolatok .Nyugotindiáról. JSeeiko József. (Folytatás.J K. Ajtára menvén másodszor is nyugalomra, ott helyben, sőt más falukban is sokszor megszólították templomi és temetési szertartások végbevitelére, mikre átalánosan csak felöltözése vagy odamenetele közben készült el ,s még is a legértelmesebbek helybenhagyását megnyerte. Ezen kivül gyakorta házasulandókat esketett egybe ,s gyakran olyanokat ’s olyan időben, a’ mikor és kiket nem lehetett volna, mikből panaszok keletkeztek, végre Benkő az elöljáróságnak feladatott ’s az akkor Sepsiszékben Ilyefalván tartott közzsinat ebbe idéztetett, de meg nem jelent. A zsinat tehát felsőségi hatalmával meginteté Benkőt, hogy ily törvénytelenségeket ne tegyen ,’s megtilta néki minden ilyen további lépést. Benkő azonban e’ megintésről ’s tilalomról nem sokára megint elfelejtkezett. Látván tehát az egyházi felsőség tilalma sikeretlenségét, az általa véghezvitt öszszeesketéseket törvénytelenitette ’s bárha sajnálkozva Benkőt a’ közkereset alá vettetés végett a’ külső törvényszéknek át-irá, minek következésében Miklósvár fiuszékben 1803-ban a' vádló és büntető kereset ellene bé is adatott. Benkő már annyira volt sülyedve, hogy pere folyama alatt is kilenc, pár személyt eskete hasonló módon öszsze, mely lépése daczoló makacsságnak vétetett ’s a’ Miklósvár fiú Ítélő szék, őt négy évi szamosujvári fogságra kárhoztatá. Pere onnan feljebb vitel útján a* kir. tábla elibe hatott. 1804-ben apr. 20-kán egy tolvajságért büntető kereset alatt lévő Markus Vaszi nevű ember perével együtt hirdettetett—ki az ügyvédi széken. Az ügyvédi kar legderekabbjai vetekedve ajánlkozának B. ügye lefolytatására. Végre k. vásárhelyi Kovács Miklós, Benkő székely honfias egykori tanítványa, jön szerencsés ügye folytatását elnyernie ,’s már apr. 25-dikén oly felséges védelemirással bocsátotta ítélet alá, hogy a’ m. t. k. tábla Benkőt még ugyanazon évben a’ szamosujvári fogság büntetése alól felmenté ’s csak egy dij fizetésére itélé. Ekkor a k. tábla ülnökei közti támadó vetélkedés, melyik fizesse le Benkőért a’ büntetéspénzt ’s az egyik itélőmester, mint B. székely honfitársa hasonlóul magának követelé azon elsőségi jogot ’s végre a közügyek igazgatója, miután e nemes vetélkedésen egy ideig szivbéli megindulással gyönyörködök, az egész büntetéspénzt elengedé, így Benkő a’ büntető közkereset alól teljesleg feloldoztatván, K. Ajtára megint haza ment ’s már igen nagyra hágott sajnos maga elfelejtkezéséből ez eset által sem hozatván észre, azután is azok, kik gyengeségét ismerték ’s azzal viszszaélni nem pirultak, többször eltántorították ’s ő csekély jutalomért esketett, így kéntelenitteték az egyházi felsőség papi méltóságától ’s czimzetétől egészen megfosztani ’s azokat, kik őt ily hibás lépésekre vezették, vagy házaiknál az ily öszszeesketésekre helyt adtak, testi büntetés alá vettetni. Gazdasága 1805-ig jól állott, midőn derék neje azon év jun. 8-kán elhalálozván, azon rá nézve utóbbi szerencsétlen csapás őt e’ tekintetben is fenekestül felforgatta. Gyermekei őt magára hagyák, tőle eltávoztak ’s feles számú szép ingó javait tőle inkább elragadozták, mint felosztották. Ő, mint leveleitől ’s ágaitól megúsztatott fa egyedül maradván, lakó épületeit eladta, az általa vásárlott telket, eredeti tulajdonosainak kibocsátotta ’s hogy ott néki még nyoma se maradjon, az még életében kenderfölddé vált. Ő maga József fia mellé voná meg magát kevés ingó javaival, miután az ingatlanokat gyermekei köztt felosztotta ’s azok gondoskodának azután róla, immel ámmal, mint szoktak rendszerint a „gyermekek elaggott szüleikről gondoskodni. Ő ugyan azért soha sem zúgolódott, sőt midőn mások azt előtte megemlítették is igy szólott: „Nem átkozom egyik gyermekemet is, mert tudom bűnös vagyok ’s megérdemlem bár mivel látogat is Isten általok.” E’ magányban is olvasással, füvészettel telté idejét ’s a’ szkumpiát és orvosi növényeket zsákokkal küldöző Brassóba, honnan az orvosok gyakran utasítottak hozzá betegeket oly növényekért, miket az ottani gyógyszertárban feltalálni nem lehetett. Ő maga is értett az orvos- 86