Hon és Külföld, 1847 (7. évfolyam, 1-104. szám)
1847-01-14 / 4. szám
14 ványok vesznek el, hirnököket fognak meg ’s hurczolnak a’ hegyek közzé. Télben a’ hegyszáloknál gyakran hósuvatagok töltik meg ’s akkor az út merőben hasznavehetetlen. A’ másik út Tiflisből Jelisabetpolon, Bakun, Derbenten, Tarkin keresztül Jekaterinográdba, hol a’ másikkal egyesül, hatvan mértfölddel hoszszabb ’s több év óta hasonlóul nem biztos. Ezen nagyobb osztályok sérthetetlenül útazhatnak ugyan, de kisebb kíséreteket ’s hirnököket most gyakran elfognak, mióta Schamylnak sikerült a’fellázadást Daghestán kebleire is kiterjeszteni. Második oka az oroszok veszteségének hadvezérei egyenetlensége, mely a’ közlekedés hiányából származik. A’ főparancsnokság csak puszta név, mert tulajdon értelemben minden vonalkormányzó vagy kordonfőnök, független ’s tetteiről maga felelős. A' hadi becsület vágy’s katonai féltékenység ezáltal hatalmat nyernek maguk megkülömböztetésére, érvényessé tételére ’s némely tervek felforgatására. E’ viszonyból kimagyarázható az elsikkasztás, mely Európában sehol sem oly gyakori, mint Oroszhonban 's Oroszhonban sehol sem oly sűrű, mint a’ Kaukázusban. A’ tiszteknek elrabló rendszere miatt a’ katona a’ legszükségesebbekben szenved ’s a’ legveszélyesebb időkben nincs lőszere. Egy ennekelőtte sokat emlegetett tábornokról Jermoloffról beszélik, hogy névjegyzékben két egész ezredet úgy vitt, mint katonai szolgálatban lévőt, de kaukázusi birtokaiban egy egészen másnemű hadi szolgálatban tartotta őket, velök éveken keresztül földjeit miveltette. Legnagyobb akadály természetesen a’ földviszonyban fekszik, mit alapvonásaiban már előadtunk. Itt a’ rendes csatapiaczról az oroszok jobb (^északi} ;s bal ^keleti} szárnyán még nehány szót szólunk. Északon apró puszták és sivatagok vagynak, melyek után előhegyek következnek ’s végre a’ hegyvidék főtömege kicsiny, de sebes ,s félelmesen rohanó folyóikkal, sziklacsúcsaikkal ’s járhatatlan erdőikkel. A’ balszárnyaini föld egészen hasonló ehez, hol a’ Kaukázus bérczei vadon nyúlnak ki a’ tartományra, az Aksai, Kossuh ’s ezer más hegypatakok sietnek tajtékozva a’ tengerbe ’s a’ bizonyosra czélzó leszghireknek, avaroknak és kadikumüköknek sziklák ’s tetők szolgálnak menedékül. Az oroszok 1 835-ben és 1837-ben főként azon terveződtek, hogy a’ Káspiumtenger partjait várak építésével foglalják el. Nyólcz erősséget építettek, a’ legnagyobbikat 1500, a’ legkisebbiket 800 emberből álló őrizetre , de oly ellentállásra találtak, hogy csak egyetlen egy pont a’ Tuáb torkolata őrizetére 11 hadihajótól védett 8.000 embert kellett fordítaniok. Ezen kívül a’ várak nem egyébre valók voltak, hanem, hogy a’ hegyek közzé tett hadi kirándulások vádpontjául szolgáljanak ’s tartásuk rendkívül sokba került, mivel Odessából és Szebastopolisból kellett azokat élelmezni. Eichwald orosz státustanácsos Zuchum Káléknak az egyik legnevezetesebb erősségnek következendő képét adja: „Zuchum Kálék is sírja az orosz őrizetnek, melynek nagy része évenként elhal, többnyire sülyben, mivel fris húst nem kaphatnak. Hasonlóképpen nincs új lisztjek ’s egyéb élelmük, sőt még boruk ’s pálinkájok, főként semmiféle tápszerük nincs, mivel ágyú nélkül az erdőbe fáért csak egy verstnyire fent mehetnek a’ nélkül, hogy hatalmasabb abass csapatoktól meg ne támadtassanak, ezért örökös elzárás állapotában vannak ’s kénytelenek szüntelen magukra vigyázni.” Más erősségek dolga még roszabb volt, mivel többnyire szűk vőlgytorkokba kinyúló kősziklák alatt vannak, melyeket a kaukázusiak leselkednek ’s biztosan találó puskagolyóikat az erősség legbelsőbb részeibe repitgetik. Némely kisebb erősségeket pedig a cserkeszek elfoglaltak, az őrizetet levagdalták, takarmányukat elragadozták, de az erősséget nem bántották. Ezen erősségek igy szólnak ők : az ő méhköpüik, melybe az oroszok a’ sót, lőport ’s puskagolyókat szorgosan gyűjtik, mit óvakodnak azért elrontani , nehogy ezáltal a reájok nézve oly hasznos munkásságot meggátolják. Hogy ezt hihetőnek tartsuk, mindenek felett meg kell azt fontolni, mit feljebb az úgy nevezett várak környületes ’s tulajdonságáról mondottunk s ezen felül a’ kaukázusiak fergeteges hadakozása módját is számba kell vennünk. A’ legsötétebb éjjel támadjákmeg azokat, az első megrohanáskor felmásznak a' földbástyákra, lovagdalják az őröket s az erősség közepében teremnek, mielőtt lárma kerekednék. Ha annakelőtte észrevételnek, szorosan a’ sáncz oldalaihoz lapulnak, hogy az ágyú tüze ellen bátorságban legyenek, szakadatlanul lövöldöznek é s az őrizet közti támadó legkisebb megzavarodást is tüstént arra használják, hogy az erősségbe ronthassanak. Az oroszok vad ellenségeiknél nem voltak alább—valók a’ vitézségben. Nagy tetteik közzül egyet itt megemlítünk. A’ leszghirek egy sötét éjjen, melyik évben nincs említve, megtámadák Csirah faluját, levagadalták a’ lakosokat, a 80 gránátosból álló örserget ’s a’ kis erősséget bekerítették, melynek elővárosát a’ falu képezi. A várőrizet az Asperon gránátos ezredének egyik osztályából állott, az ostromlók számát 12 ezerre teszik. A’ leszghirek nyitva meg nyitva ostromoltak, de egy rettenetes öszszecsapás után mint