Honderü, 1846. január-június (4. évfolyam, 1/1-26. szám)
1846-06-30 / 26. szám
26. SZÁM. KEDD. NYÁRELŐ’ 30. 1846. A NEMZETI SZÍNHÁZRÓL. (Folytatás.) Folytassuk az összehasonlítást. 1845— diki dec.’ 1. napjától 1846—diki máj.’ 30-ig adatott: A nemzeti színházban. Új opera : Don Pasquale (jan.’ 10.) . ~ 1 Ballett . • 1 Új eredeti színművek: Elsőszülött (bukott). Félreismert lángész; Egy szekrény’ rejtelme;Zuema (bukott); Két gyám (bukott) ; Zach nemzetség; Nőtelen férj. Összesen 4, vagy a bukottakat is számítva 1 Új fordítmány . . . 4 Öszvesen új színmű ... 11 Tehát újdonság mindössze . 13 A városi színházban. 1846- diki jan.’ 1-től máj.’ 30-ig, tehát egy hónappal kevesebb idő alatt). Új opera: A boszóló . • • • 1 Tíj ballett . . 1 Új színmű (dráma, vígjáték s bohózat) 24 Tehát újdonság összesen . 29 És így másfél év alatt adott a nemzeti színház 34, a városi pedig 93 újdonságot. Új operát adott ez hatot, a nemzeti hármat. Ezen összeillesztésben úgy kellett volna, hogy a másik színházban bukottakat is kijegyezzük, de ezt — minthogy a városi színházat nem szoktuk járni— senki tőlünk nem kívánhatja , hanem tegyük fel (legroszabb esetben) hogy a darabok. A decemberi előadások' jegyzékét nem kaphatván meg, kihagytuk, fele megbukott (mit hinni azért sem lehet, mert hozzájuk csaknem mindig olly darabok jönek, mik már Bécsben több ízben adattak s tehát átalában megbukottaknak alig nevezhetők), még akkor is roppant különbség üti ki magát a hasonlításban. Ki azt hiszi, hogy e tények összeállítása, nem a színházi pangást élénkebb tevékenységre serkenteni vágyból, nem azon kötelességérzetből, miszerint mint igaz ügybarát mi is, mint a többi hírlapok, kimondjuk ez ügybeni meggyőződésünket, hanem más, ki tudja minő mellékes czélokból ered vagy eredhetett, az nem tudja mit hisz, vagy legalább hitében igenigen csalatkozik. Mert épen azáltal, hogy hibáikra őszintén emlékeztetjük az illetőket, bizonyítjuk leginkább, mikép az intézet java, jövendője szívünkön. Ki azt hiszi, hogy mindazok, kik nem dicsérik e hanyagságot, e pangást, ezen egy idő óta napirenden levő örökös Edvárd és Kunigundát, már nyílt ellenségei az intézetnek, az annak legnagyobb ellensége őmaga. De többet is tettünk a nemzeti színház’ érdekében, s teszünk csüggedellenül naponnan is, semhogy az egyeneslelkűség’ méltányos elismerését magunknak ki ne vívtuk volna. E tekintetben álljon elő akárki, s bizonyítsa be, hogy forróbb részvéttel munkálódott — saját körében és tehetségéhez képest a magyar színészet’fölemelése és virágoztatására, mint e sorok’ írója, s ő megszégyenülve fog visszalépni