Honderü, 1847. június- december (5. évfolyam, 2/1-26. szám)

1847-11-02 / 18. szám

— 359 — g­o­t­h­a­vár' romai—melytől e megye nevét nye­rő. Most szőlők környezik, s a felső vidéknek ez utósó bortermő hegyéről szűrt nedvet szorgalma­san fogyasztják a szomszéd megyékben , különö­sen Mármaros’ hegyei közt, hol szőlő már nem érik, s a termesztmények­ e neme csak pohos hordó , s tágas palaczkokban ismeretes. Alig élveztem ellenben kellemesb meglepe­tést , mint kiszabadulva a Nagyszőllős mögötti hegyszorosból, Ugocsa megye B­ama hegycsúcsán, mely legszebb pontja, s melyről Mármaros’ egyet­len tágasb , Tiszafutotta völgyére felséges kilá­tás nyílik.­­) — Előttünk, gyönyörű zöld tér kö­zepén , elkülönözve a félkör alakú hegyláncztól emelkedik egy kisded domb, sötétlő romaival tetején, melyek közé az újabb kor kápolnát e­­melt. — Egykor — mondják — második Ulászló király’ mulatóhelye, neve jelentőségének oly igen megfelelő csekély — Nyalábvár. — Lábánál fekszik Ki­r­á­l­y h­á­z­a— egy szerény falucska Perényi és Vay bárók’ birtoka. —­ Beebb a völ­gyön szinte magányosan álló hegycsúcson,Huszt vára tűnt elő, alatta a Tisza fénylett gyors hab­jaival. Mögötte s körötte azon hegyek magasla­­nak, melyek az egész megyét ellepik, a Kár­pátok, hazánk’ óriás kapui, elzárók országokat s ezek’ fagylaló szeleit honunktól. — Az út, mely e hegyről gyönyörűen kigyódzik a völgybe alá , a kincstárnak 90,000 ége f­okba került, közön­­kint czélszerü emelkedésekkel ellátva, hogy a le­felé rohanó kocsit sebességében gátolják. Délre H­u­s­z­t­r­a értünk, s a következő dél­utánt várak szemlélésére szántuk. — Hegyét Po­­zson vidékén — az osztrák határszéleken fekvő Hainburgéhoz hasonlónak , de falait terjedelmes­nek s erősebben épülteknek találtuk. Az ős­idők­ben számos hatalmas urak, s két ízben nek’ tu­­lajdona volt. Majd jegyajándékul adatott II-dik Ulászló által Máriának, a szerencsétlenül elhalt II-dik Lajos’ nejének , a mármarosi sóaknákkal; majd a szép Zápolya Izabellának hódolt meg, ki falai közt örömmel mulatott. — Többeket elhall­gatva — Básta György s Bocskay István után A­­paffy’ birtoka jön, utána Bethlen Miklóst, s vég­re Rákóczyt uralá. — A múlt században még ka­tona laktanya , de menykőcsapás által­­elgyujtat­­va , most az enyészeté ; földje pedig az alant ren­detlenül terülő várossal együtt kevés kivétellel a kincstáré.— Az uradalmi házban látható azon két szoba, melyek b­elsejében Rákóczy György szüle­tett; a másik kápolna volt. Tegnap végre — utazásunk’ 7-dik napján Té­­csön keresztül Szigetre jutottunk. Mind Márma­ros megyének, mind a szent korona s a kincstár’ itteni terjedelmes s legjövedelmezőbb birtokai­nak igazgatási főhelye , a Tisza és Iza folyók’ e­­gyesülésénél. — A szomszéd Pap Iván nevű­­ hegy tetején hó fénylik, mig ellentétül alatta min­denütt a legszebb zöld terül, s a kanyargó Tisza’ s hátán sóval rakott talpak rohannak. — Fölötte­­ jól esett ez ismeretlen helyen tapasztalnom, hogy nem vagyok végkép idegen. Néhány ismerősöm a múlt országgyűlési világból, kikkel véleményegy­ség , viszonyegyformaság, ismeretségünket ba­rátsággá olvasztó , félig meghonosítottak. Míg jövő soraimban Mármarossal s itteni idő­töltésemmel megismertetlek, légy bizonyos, hogy távol bár — emlékében hűn ápol örök barátod .—HÁZY BÉLA. (Folytatása következik.) B­öß-ÜüiäJiUi, * Van-e joga a vaknak — színről ítélni; si­ketnek egy Beethoven-sonata’ harmóniai szépsé­geiről ; chinainak az angol irodalom’ nagyszelle­meiről, ha angolul nem tud?... Mi, azaz, a sze­rény kis Ökörszemke, azt hiszszük hogy — n­in­c­s ! A Jelenkor mégis beszél magyar mon­datok és ítéletekről, a nélkül hogy magyarul legkevésbet is ér­t­ene. A jelenkori napiász — egy sarja az újdondászok’ törzsének, kiknek csak jogosság és igazság fekszik szivükön , egy tulajdont, melyet a Honderű egy íróról elmon­dott, dicséret gyanánt vesz, és azt mondja hoz­zá, hogy evvel a Honderű irodalmi- s szépműtani hitvallomást tön , azt mondván egy íróról, h­o­g­y iratai glacékertyükre emlékeztet­nek! — Ahó ! — Édes jelenkori sansculette, nagyon téved ön, valakiről azt mondani, hogy fénymázos czipőt hord, még nem azt teszi hogy mi a fénymázos czipők mel­lett harczolunk! — Aztán alig hiszem, hogy valaki rész néven vegye tőlünk, ha aesthe­­ticai tekintetben a glacékettyüt jobban szeretjük a tökfilkóságnál. Verstander vous !! — * A győri színház új bútorokat kapott! A nemzeti még mind beéri a r­é­g­i schlendriánnal. A győri színház’ új bútorai álla­nak két mosogató faszékből, melyhez , mint Hazánk leírja , járult még: két béna szurkos 4 lábú faasztal (a nemzeti színház egy és más két­lábú bútorára emlékeztet) kemény papirosból ké­szült gól­köpönyeggel úgy, hogy ha ezen re­mekét, non plus ultráját minden eddig létező színházi díszítményeknek megpillantjuk. 1) Ha jól emlékszünk H­a­rkh­egynek hívják. Szerk.

Next