Honderü, 1848. január-április (6. évfolyam, 1-13. szám)
1848-02-05 / 5. szám
ra piroletálek urait MEDVE IMRÉTŐL. Írókra vezetem tisztelt olvasóimat. Sírokra, mely omlott váráról s szeszélyes alakú szikláiról nevezetes ; már itt a lakosság, számra 1300, csupa palócz, körülre terülnek el a legregényesebb vidékeken Recsk , Derecske, Pétervásár szép templomával, sz. Domonkos, Sz. Erzsébet, Sz. Mária, Istenmező, Lelesz, Verpelét, Szolláth, Bodony, Erdőkövesd gyönyörű kertjével, tiszta palócz helységek ; e hegyi nép különös szokásai és viselete által különbözik a magyartól; nyelve magyar, de a szókat kivált közepén és végén igen hoszszan mondja ki. Földesuraikkal elégedett emberek, híréből sem ismerik az örök váltságot, s mégis boldogok. Vegyünk búcsút a Mátrától, mely honunk’ , tóhegyeinek egyike, ered Nógrádiján; Heves megyében 3,500 láb magasságú, s innen Gömörbe terjed s egy részét teszi a Tátrának. A Mátra királynéja a lapályoknak a Dráva és Marosig, a Zagyva és Tárna folyamokig; siessünk Egerbe. Eger székesváros, ki ne ismerné dicső múltját. Műveltségre Gyöngyösön fölül áll, és nagyszerű épületei fővárosi szint kölcsönöznek neki; köznépe kapásokból áll, kik szőlőmivelésből élnek, az egri bor híres. Itt az újabb idők haladási eszméitől átmelegült keblek sok szépet és dicsőt hoztak létre, ezek közt a kisdedóvó intézetet; de bár nem hiányzott kezdetben a tűz, mi nálunk, sajnos, mindennapi dolog, most mégis mindezen intézetek elenyésztek, s megyen minden a régi kerékvágásban. Az ifjak’tudományos műveltségére jótékony hatással van a cziszterczitarend’ saját házában és költségén épült tanodája, melynek derék igazgatói és tanárai fáradhatatlan szorgalmukért megérdemlik a haza’ köszönetét és háláját; adjon az ég számukra türelmet és kitartást, hogy szép pályájukon erélyesen haladhassanak; a czisztercziták kolostora egyik a szebb és nagyobb épületek közöl, gyönyörű kerttel az utczára. Egernek sok alapítványai és közintézetei között 1828-ban az érsek által alapított néptanítókat képző intézet megemlítendő, valamint a szegények’ intézete is. Hogy Eger’ köznépe meg van elégedve sorsával, nem lehet rajta csodálkozni, ámbár némelyek ezt felötlőnek tartják, és azt gondolják, hogy e nép vakbuzgó, buta nép, de nem úgy áll a dolog; az egri köznép nem színből, hanem szívből vallásos, és itt rejlik boldogságának és sorsával, elégültségének gyökere. E néptől sokat várhat a jövendő, mert nem lehet tagadni, hogy a vallásos ember egyszersmind jó ember is. Meglehet, hogy állításom talán e- ety.