Honderü, 1848. január-április (6. évfolyam, 1-13. szám)

1848-02-05 / 5. szám

ra piroletálek u­rait MEDVE IMRÉTŐL. Írókra vezetem tisztelt ol­vasóimat. Sírokra, mely omlott váráról s szeszé­lyes alakú szikláiról neve­zetes ; már itt a lakosság, számra 1300, csupa pa­­lócz, körülre terülnek el a legregényesebb vidékeken Recsk , Derecske, Pétervásár szép templomával, sz. Domonkos, Sz. Erzsébet, Sz. Mária, Istenmező, Lelesz, Verpelét, Szolláth, Bodony, Erdőkövesd gyö­nyörű kertjével, tiszta palócz helységek ; e hegyi nép különös szokásai és viselete által különbözik a magyartól; nyelve magyar, de a szókat kivált közepén és végén igen hosz­­szan mondja ki. Földesuraikkal elégedett em­berek, híréből sem ismerik az örök váltsá­­got, s mégis boldogok. Vegyünk búcsút a Mátrától, mely honunk’ , tóhegyeinek egyike, ered Nógrádiján; Heves megyében 3,500 láb magasságú, s innen Gö­­mörbe terjed s egy részét teszi a Tátrának.­­ A Mátra királynéja a lapályoknak a Dráva és Marosig, a Zagyva és Tárna folyamokig; si­essünk Egerbe. Eger székesváros, ki ne ismerné dicső múltját. Műveltségre Gyöngyösön fölül áll, és nagyszerű épületei fővárosi szint kölcsönöz­nek neki; köznépe kapásokból áll, kik sző­­lőmivelésből élnek, az egri bor híres. Itt az újabb idők­ haladási eszméitől átmelegült keb­lek sok szépet és dicsőt hoztak létre, ezek közt a kisdedóvó intézetet; de bár nem hi­ányzott kezdetben a tűz, mi nálunk, sajnos, mindennapi dolog, most mégis mindezen in­tézetek elenyésztek, s megyen minden a ré­gi kerékvágásban. Az ifjak’tudományos mű­veltségére jótékony hatással van a cziszter­­czitarend’ saját házában és költségén épült tanodája, melynek derék igazgatói és tanárai fáradhatatlan szorgalmukért megérdemlik a haza’ köszönetét és háláját; adjon az ég szá­mukra türelmet és kitartást, hogy szép pá­­lyájukon erélyesen haladhassanak; a czisz­­tercziták­ kolostora egyik a szebb és nagyobb épületek közöl, gyönyörű kerttel az utczára. Egernek sok alapítványai és közintézetei kö­zött 1828-ban az érsek által alapított népta­nítókat képző intézet megemlítendő, valamint a szegények’ intézete is. Hogy Eger’ közné­pe meg van elégedve sorsával, nem lehet raj­ta csodálkozni, ámbár némelyek ezt felötlő­nek tartják, és azt­ gondolják, hogy e nép vakbuzgó, buta nép, de nem úgy áll a dolog; az egri köznép nem színből, hanem szívből vallásos, és itt rejlik boldogságának és sor­­sával, elégültségének gyökere. E néptől so­kat várhat a jövendő, mert nem lehet tagad­ni, hogy a vallásos ember egyszersmind jó­­ ember is. Meglehet, hogy állításom talán e- ety.

Next