Honismeret, 1989 (17. évfolyam)

TERMÉS - Demeter V. János-Lőwy Dávid: Kolozsvár felülnézetben

Az 1862-es Iparczímtár mindössze két kéményseprő nevét jegyzi Kolozsváron (szemben a 117 csizmadiával): Helmreich Jakab és Buchbinder Antal felelnek a kémények tisztán tartásáért. Az 1884. évi XVII. tc. (ipartörvény) a kéményseprést engedélyhez kötött iparnak nyilvánította, amelynek gyakorlásához a szakképzettség és megbízhatóság igazolásán kívül külön engedély is szükséges volt. Kolozsváron a századfordulón már 12 kéményseprőmester tevékenykedett, közülük hét­elhalt férje iparát folytató­­ özvegyasszony, aki a műszakiakkal megbízott felelős üzletvezető révén vezette üzletét. 1938. április 15-én megszűnt a kéményseprőipar magánszemély általi gyakorlása, ettől az időponttól kezdve Kolozsváron a szeméthordás és vízszolgáltatás mellett a kéményseprés is „házkezelésbe" ment át, azaz a város jövedelmét volt hivatott növelni. A kéményseprőiparnak a II. világháború után történt újbóli üzembe helyezésekor 7 tapasztalt mester állt a város rendelkezésére,­ fizetésüket 80 000 lejben állapították meg. További 20 munkás segítette őket, keresetük havi 50-70 ezer lej volt. A kéményseprő szakma tehát társadalmilag és anyagilag egyaránt megbecsült volt, mert akár életek is függhettek a kéményseprés minőségétől. Ezek után pedig szép sétát ajánlunk olvasónknak, hogy a kolozsvári kéményseprők működési területén gondolatban terepszemlét tartsunk. A monostori vámtól a ferencesek kolostoráig Nem véletlenül választottuk épp ezt az útvonalat,viszonylag rövid távolságot megtéve a város különböző kéménytípusainak legreprezentatívabb példányait tekinthetjük meg. Első­sorban a mászható- vagy mászókéményeket, amelyek belvilága 40—47 cm oldalhosszúságú négyzet, magassága ped­ig a 16-20 métert is eléri. Ezeket - mint nevük is utal rá - csak belülről felmászva lehetett takarítani. Minthogy belső faluk teljesen sima, a kéményseprő könyökkel­talppal kapaszkodva, magát tolva, fogózkodva haladt benne; felfele menet kaparóvassal távolította el a lerakódott keménykormot és fényes szurkot, lefelé pedig cirokseprűvel, sarokról sarokra a porkormot. Veress Ferenc múlt század közepe táján készült felvételein Kolozsvár központjában kizárólag mászókémények láthatók. Századunkban azonban már a hatékonyabb és könnyebben tisztítható „szűk szájú" 15x15 centiméteres orosz- vagy cilinderkéményeket építik, amelyek a tetőről vagy a padlásról kotorhatók. Végül pedig látni fogunk külső mászóvasakkal ellátott, központi fűtés céljára épült ún. gyárkéményeket is. A mászható kémények kolozsvári viszonylatban ma már formailag egyedülálló darabja a Mócok útja 137. szám alatti ház csavart kéménye, amelyet Kelemen Lajos facsaratos kéménynek nevez (1. kép). A ház mostani lakói tudni vélik, hogy a törökök csavarták volt meg. A fennmaradt adatok szerint azonban a XVIII. sz. első harmadára tehető, barokk ízlésű épületet feltehetőleg „III. Károly császár 1720 táján idetelepített, kiszolgált német katona iparosai közül építhette valamelyik." (Kelemen Lajos) A csavart alak egyébként nem volt funkciós szerepű, csupán az építőmester leleményességét meg a kor divatját tükrözi. Nagy Péter megjegyzi, hogy „a kőmíves furfanggal csavarttá formált kémény facsaros kémény néven külön helymegjelölésül is szolgált". Századunk elején történt átépítéséig a facsaros kémény alatti nagy sátorba torkollt Kolozsvár utolsó szabad tűzhelye. Nyitott kémény vagy szabad kémény néven ismert ez a füstelvezető megoldás, amely 1880-ig uralta a paraszti építkezést. Kolozsváron, a várost egykor zöldséggel ellátó lakónegyed, a Hóstát házainak lebontása óta már nem találni ilyet.­ ­ Kolozsvári kéményseprőmesterek névjegyzéke: 1914: özv. Csentii Istvánná, özv. Essig Józsefné, özv. Hantz Károlyné, Juhász Lajos, özv. Lőrinczi Lászlóné és fia Lőrinczi István, aki 1941-ben a körzetesített városi kéményseprő-szolgá­lat osztályvezetője lett, özv. Marosi Györgyné, Nágel Ottó, Novák Béla, Paj­ Mihály, özv. Pásztor Jánosné (ugyanazon a lakcímen találjuk 1918-ban Platz Kálmánt, özv. Platz Jánosné fiát, aki özv. Pásztor Jánosné üzletét folytatta), özv. Platz Jánosné, Tóth Kálmán. 1945: Szikszai Albert (osztályvezető), Darida Mihály (I-X kerületi előmunkás), Nágel Nándor (II—XI kerületi előmunkás), Kocsis János (III—XII kerületi előmunkás), Mekitner Imre (VIII-IX kerületi előmunkás), Nagy Károly (IV-V kerületi előmunkás), Oprea Ioan (VI-VII kerületi előmunkás). 70

Next