Honismeret, 1996 (24. évfolyam)
TERMÉS - Poór Ferenc: Negyvennyolcas honvédköltő a zánkai sírkertben
vések mellett „minden tárgy magyar nyelven tanitassék, még pedig az 1841-42. iskolai éven elkezdve." Erről a legilletékesebb, Brassai Sámuel, az „utolsó erdélyi polihisztor" így számolt be: „A gymnasiumokban jól végzett ifjú görögül, latinul jól, számvetést, talán kis űrtant, földiratot (Romáét vagy Medeáét jobban mint Hanáét) Históriát (kivévén a régit mit classicusaitól kapott) szegényül tudott, s az életre közvetlenül tartozó minden ismeretek díjjával volt. (...Valóban ennyi fonákság annyi, mintha elvül tették volna az alsóbb osztályokat olly rosszul tanítni, hogy majd a felsőbbeket minden törekvéssel se lehessen jól. (...) Gondolhatni-e szomorbb állapotot, mikor anyanyelvünket véljük betegségnek, s vajon iskoláink nem e nyavalya kórházai voltak-e?"53 A sóvidéki „sorsformáló értelem" további alakulását már ezek a zsinati döntések határozták meg.54 Tófalvi Zoltán Negyvennyolcas honvédköltő a zánkai sírkertben A zánkai sírkert központi részén, ősfás környezetben nyugszik Bozzay Pál lírai költő, 48-as honvéd. Különös síremléke már messziről magára vonja az ide látogató figyelmét: szinte hívja, csalogatja magához az érdeklődőt a csaknem két és fél méter magas, oszlopszerű építmény. Rajta egy név, semmi más, másfél évszázad időjárása lekoptatta már a feliratokat. Bozzay Pál 1829. január 10-én egy kővágóörsi udvarházban látta meg a napvilágot, Bozzay József földbirtokos és Diskay Eszter gyermekeként. Születésével mindjárt árvaságra is jutott: édesanyja saját élete árán adott neki életet. A kis árvát szigort édesapja nevelte, életéből bizony hiányzott az anyai gyengédség. Fogékony, mélyen érző szívű gyermekként ismerték. Tehetsége korán fejlődött, szívesen bújta a könyveket, verseket írogatott. Édesapja a pozsonyi evangélikus iskolában helyezte el, ahol irodalmi társaságot alakított, melynek tagjai írogatással, szavalatokkal foglalták el magukat. Ennek a kis társaságnak a lelke, vezetője volt pozsonyi tanulmányai alatt. Pozsonyból jogi előkészítő és jogi tanfolyamokra a késmárki evangélikus főiskolára ment, ahova a nagy tudású Hunfalvy Pál tanári működése vonzotta. Az iskolai tantárgyak mellett folytonosan és nagy szorgalommal foglalkozott itt is irodalmi kísérletekkel, amelyek biztos tanújelét adták kibontakozó tehetségének, elhivatottságának. A lírai költészet iránt főleg Petőfi példája vonzotta, lelkesítette. Költeményeit eleinte csak szűkebb baráti körben ismerték, nyilvánosan még nem próbált azokkal fellépni. 1847 nyarán, jogi tanulmányait bevégezve, visszatért szülőföldjére és gyakornokként Gulácson helyezkedett el. Ebben a minőségben ott volt az 1847-es pozsonyi országgyűlésen, majd az országgyűléssel együtt ő is Pestre költözött. Itt találkozott az ifjúság irodalmi törekvéseivel és legkiválóbb egyéniségeivel, bár tartózkodó, zárkózott természete nem könnyen engedte az ismerkedést. Első verseit a Jókai által szerkesztett Életképekben tette közzé. Az 1846-47-es évek termései közül kitűnnek érzelmes hangvételű, bús-borongós szerelmes versei (Szép kedvesem, Éjjeli bú, Ne nézz rám). A Holdas éjek I. része megzenésítve napjainkban is ismert, kedvelt nóta, de kevesen tudják, hogy a szöveg az ő szerzeménye. 1848-ban a 53 Benkö Samu: i./I. 191. old. 54 A lamináry második részét kövekező számunkban /közöljük ( Szerk.) 77