Honismeret, 2019 (47. évfolyam)
2019 / 6. szám - KRÓNIKA - Halász Péter: "Ne szűnjön meg az úr szívének hajlandósága után menni...": A kilencvenesztendős dr. Kovács Dániel köszöntése
az abaúji Hegyköz, Kassa, Kázsmárk, Zemplénagárd... De Sárospatak és Sátoraljaújhely érthető módon kiemelkedik közülük, persze nem is csak a tanár úr munkásságában. A több mint 2200 szócikkből, csaknem 800 illusztrációból álló és 1490 forrásmunkára támaszkodó Sátoraljaújhely lexikona helytörténeti irodalmunk párját ritkító vállalkozása, amelyet a szerkesztést végző Kováts Dánielnek és a szerkesztőbizottság további négy tagjának húsz szerző munkáját összefogva sikerült megvalósítania. Műfajilag teljesen más a Sárospatak ege alatt című tanulmánykötet, amelyben ünnepeltünk nem kevesebb, mint nyolcvannyolc tanulmánya feszít szivárványt az amúgy is ezerszínű „Bodrog-parti Athén” fölé. Itt bontakozik ki teljes pompájában Kováts Dániel palettája: a város és táj múltjának drágakőként csillogó értékei, a pataki szellemi műhely glóriájának messze sugárzó ereje, amit a történelem pörölycsapásai sem tudtak összetörni. Balassi Bálinttól, Lorántffy Zsuzsannától és Amos Comeniustól Móricz Zsigmondon, Cs. Szabó Lászlón és Németh Lászlón keresztül, a kortárs, Balassa Ivánig, Barsi Ernőig - hogy e néhány kiemelt névvel érzékeltessem a Kováts Dániel által megidézett szellemi honvédsereg körét és méreteit. A legtöbbet persze a Kazinczy Ferencről és az Újszászy Kálmánról írottak közül emelt be a szerző a kötetbe. Ezekből láthatjuk igazán Kováts tanár úr azon képességét, hogy mennyi oldalról, milyen sok szögből és szempontból tud bemutatni egy-egy személyt, eseményt, jelenséget úgy, hogy mindig újat kapunk. Olvasása nyomán mi is elmondhatjuk a több ízben ott vendégeskedő Németh Lászlóval: „Patak eddig egy barátságos gyűjtőnév volt számomra, de most már kezdenek kibontakozni belőle a hozzám közelebb eső arcok.” Kazinczy Ferencről azonban nem csak az említett kötetekben talált tanulmányokat olvashatom szerény házi könyvtáramban, hanem két, kiállításával tartalmához méltóan igazodó, eleganciájával is megkapó könyve is itt van a kezem ügyében. Amíg ezekbe temetkeztem, Kováts tanár úr vendégének érezhettem magam, akit a házigazda folyamatosan gazdag gondolataival lát el. A „Fény s nagyvilág énnekem Széphalom” című a Kazinczy Ferenc-emlékhely keletkezésének történetét és utóéletét foglalja össze. Megismerhetjük belőle a széphalmi „emlékhely komplexum” múltját, jelenét és - amennyire ez lehetséges - a jövőjét is. Jó alkalom arra, hogy megismertessen a széphalmi mester magának „otthont és műhelyt teremtő”, a helynek rangot és nevet adó törekvésével, ahol aztán tengernyi fizikai és szellemi munka, gond, megaláztatás, és ritka rátaláló megelégedettség és öröm várta. Mégis, innen szökken szárba, majd borul virágba a felvilágosodás korának bimbózó magyar irodalma. Németh László ugyan olykor ellentmondásosnak ítélte Kazinczy néha merev nyelvújító és időnként egyoldalú irodalompártoló szerepét, de „művelődésszervezéséről” ő is elismeréssel ír: „Embereket szervez és embereket oszt szét, fiatalokat bátorít és öregeknek szerez kedvetlenséget, a szellem pókjaként hálózva be magával Magyarországot.” S a „hálás” utókor, talán szégyenkezve is a Petőfi által ott talált és meg is verselt riasztó állapotokon, idővel felfedezte a hely emlékének jelentőségét, és „a széphalmi sír valóságosan, vagy virtuálisan - költők, írók zarándokhelye” lett. Tisztelgett a sírnál Petőfin kívül Arany János, Tompa Mihály, Jókai Mór és még sokan mások, de csak a költő halálának centenáriuma után jutott odáig a „nemzeti lelkesedés”, hogy érdemben cselekedjék. Kováts Dániel gondos lelkiismeretességgel veszi számba az emlékhely formálódásának állomásait, a sír rendbetételét, az emlékcsarnok felépítését, a Kazinczy-relikviák összegyűjtését és kiállítását. S az emlékhelyre koronaként felkerült nagyszabású létesítményt, a Magyar Nyelv Múzeumát. 1 1 Németh László: Négy kísérlet. A minőség forradalma. Kisebbségben. Politikai és irodalmi tanulmányok, beszédek, vitairatok. I. Püski, Bp., 1992. 527.