Honművész, 1833. október-december (1. évfolyam, 53-78. szám)
1833-10-10 / 55. szám
55. HONMŰVÉSZ. Pesten Csötörtökön October 10ken 1833. I. TERMÉSZETI TÖRTÉNET. Tengeri sas. Ha a’rendbeli elsőséget nagyság és erősség határozza el, úgy a’ tengeri sas (halevő, Seeadler, aquila leucocephalus) méltán megérdemli, hogy a’ ragadozó állatok elősorába helyeztessék. Három faját ismerjük, mellyére életmódjokra ’s fiatal koruk színére nézve keveset különböznek egymástól, u. m. 1) A’ fehér szárnyat, keleti Ázsiából, melly minden ragadozó madarak legerősebbike,’s mellynek természeti történetét Kittlitz urnak, a’ világot körül hajózónak köszönjük. — 2) A’ fehér farkát, melly az európai sasok legnagyobbika, és — 3) a’ fehér fejűt, melly Északamerikában számosan , Európában ritkán találkozik, az előbbinél gyengébb, de hosszas farkára nézve egyforma hosszúságú. — Ama nyugodalmas béketürést, mellyel ezen sas prédáját lesi, első pillantattal tompa érzésű tunyaságnak lehetne tekinteni, hacsak ama tűz, melly időről időre szemeiből szikrázik, valódi tulajdonságit el nem árulná. Úgy látszik egyébiránt, hogy ezen madár, mellyet a’ természet olly erővel ruháza fel, miilyennek a’ levegő lakosai közül csak kevesen képesek ellent állani, a’ könnyű prédát megveti. Leginkább a’halat szereti, ’s noha ő annak elfogására különös ügyességgel bir, még is gyakran ezen kedvenczét olly módon szerzi magának, melly megérdemli, hogy ismeretessé tétessék. Többnyire nagy folyó vizek partján lehet őt találni, vízesésekhez közel, hol a’ hullámok sokasága holt tetemeket szokott kitaszítani. Sokáig kell kémlelődni utánna, míg észre veheti őt az ember. Mivel közönségesen valamelly előre nyúló ágon mozdulatlanul szokott ülni, ’s azon kívül setét színű, sokáig tart, mig a’ szem fellelheti őt, úgy látszik, mintha aludnék, ’s mind azon apróbb madarakat, mellyek a’parton öszve gyűltek, ’s a’ víztől kivetett testeken lakmároznak, megvetné. Sem az éhes mévek (vizi madár) és hollóknak ezerféle hangú kiáltozásaik , sem a gólyaseregeknek.