Honművész, 1833. október-december (1. évfolyam, 53-78. szám)
1833-10-27 / 60. szám
HONMŰVÉSZ. pesten Vasárnap October 27km 1833. I. TERMÉSZET-TUDOMÁNY. Mozgó hegy. Perzsa országban nem messze Kom városától egy meredek és kopár hegy találtatik , melly ha az ember hozzá közeledik, mindig más más alakot vészényel, ’s mind annyiszor egészen más alkatúnak és idomzatúnak látszik. A’ csúcs azonban, bár milly álláspontot vegyen is fel a’ vizsgáló, mindig a’ homlok-oldalt mutatja, mintha tengelyen forogna. E’ megbúvótt hegy, mint azt a’ Perzsák nevezik, egész területe hosszában ketté van vágva, s a’népmonda erősen bizonyítja, hogy valahány utazó reá menni meresztene, annak folyó homokában elsüllyedne. a a. Köd és napfolt. Julius 15-kétől kezdve egész Augustus 15-ig északi Afrikának tengermellékén igen nevezetes köd uralkodott, melly ezen egész idő közben csak néha szakadott félbe. Ugyan azt déli Európában is sőt egészen Parisig, ’s New-York-ig lehetett látni. Aragour illy czimű könyvében: ,,Annuaire du Bureau de Longitudes pour P année 1832“ következő tudósítást ad felőle: „Éppen Oranban valók, ’s alkalmam volt tapasztalni, hogy a’ napsugarai a’ köd által annyira elgyengittettek, hogy ép szemmel beléjek lehete nézni. Midőn Augustus 3-kán ,,La Dordogne“ hajó párkányán áltam, ismét iszonyú vastag köd ereszkedett reánk, úgy hogy a’ napsugarai kéklő világot játszanak. Midőn e’ tüneményt igy vizsgálnék , egyszerre azt kiáltja egyik hajós legény, hogy a’ napban madarat lát; a’ legénység mind felveti szemeit, és sokan közülük ugyan azt álliták. Én semmit se láthattam, ’s midőn nagyitó csőmet elővevém, a’ nap közepében nehány foltokat vevék észre, mellyek keresztet formáltak. Midőn azután a’ csőt letevőm szabad szemmel is megismerhettem a’ megjegyzett helyet, mellyet a’ hajósok madárnak tartottak. E’ tünemény mintegy fertály óráig tartott, ’s mi legnevezetesb benne , úgy vélem az , hogy ez első eset volt, mellyben a’ napfoltokat szabad szemmel is lehetett látni.