Honművész, 1834. július-december (2. évfolyam, 53-104. szám)
1834-10-26 / 86. szám
IPIS^ÍPISSÍ vasárnap October 26káu 1831. TERMÉSZETI TÖRTÉNET. Délafrikai sáska. 1808 óta csak 1824-ben látták ismét megjelenni Glen-Lyndenben a fok-tartományok egyik részében ezen pusztító veszedelmes állatokat. Észak felől lővén 1825-ben tovább folytaták útjukat. 182-ban a’glenlyndeni gabona-földeket egy szemig felemésztették, ’s 1827, 1828 és 1829-ben a’ gyarmat északi és keleti tájaira terültek el. Ezen állatok megjelenése , hiteles tudósítások 's észrevételek szerint, úgy látszik, hogy kerek időként minden 15 , vagy 20 esztendőben rendesen szokott következni, ’s megmaradásuk azután egy pár esztendeig mindig folyvást tart. A’ délafrikai sáska semmi esetre sem ugyan azon egy az ázsiaival, hanem különös egy faj, mellyet Lichtenstein ,,grillus devastator“ névvel jegyzett meg. A’ fajok, mellyek a’ tartományt elpusztítják, mindig északról jönni látszatnak, ’s alkalmasint a’ beltartomány pusztájin északilag és délileg Garip vagy Orange folyók által költetnek ki. Az utazó Pringle Tamás — kisxet,éppen most megjelent ,,Afrikán sketches“ czimű ezek közöltéinek — Glen-Lynden felé lővén ön sjtírtej.My itott egy illy repülő rajt, melly egészen hasonló vonT Vírtámelly nagy, a’ hegység felett megállott, hófelleghez, mellyből nagy pelyhekben szállong a’hó. Minél közelebb ért Pringle ur a’raj közepére, annál setétebb jön a’ levegő előtte és körülötte, ’s a’ zaj , mellyet ezen milliónyi bogarak szárnyaikkal okoztak, egészen hasonló volt egy malom zúgásához. Azok , mellyek repülés közben megsebesittettek, vagy társaikhoz ütődvén szárnyaikat eltörték, a' földön hever ének; de ezek korán se tevék a’ rajnak nagyobb részét, melly szem-mérték szerint ítélve mintegy fél angoly mértföld széles, és 3 mértföld hosszú lehetett. Azonban ezen repülő sáskáktól, noha sokszor olly mennyiségben jelennek meg , hogy a’ napot is elborítják, ’s a’legtermékenyebb gabna-földeket kevés perezek alatt felemésztik, mégse félnek annyira a lakosok.