Honművész, 1836. július-december (4. évfolyam, 53-104. szám)
1836-10-23 / 85. szám
678 padra. A’ czimszerepben az indulatokat híven tükröző A b d a i n é már az előtt is köztetszést, tapsokat, és előhivatást nyert. Feszült figyelemmel vártuk ma e’ darabban az érdekes jeleneteket, hogy okfürkésze vagyunknak (mellyet a’ Honművész 79-ik számában közre bocsátott debreczeni tudósítás, Abdáménk játékát, ki Debreczenben sept. 3-kán mint vendég Krisztinát adá, jóvá nem hagyván, legfensőbb fokra emelt minél előbb eleget tehessünk. Én e’ színműnek ismételt megolvasása után menék a’ színházba. Megjelent csakugyan a’ tudósítás által kissé elszomorodott szinészné, de fájdalmát keblébe rejtvén, ellenfeleinek kárörömét megvetvén , bátran és csüggedés nélkül állt azon közönség előtt, melly a’ tudósítást olvasván most csak fül és szem lett. A b d a i n é e’ kedves szerepet, Ítéletem szerint, jól személyesité , mit a’ gyakori tapsok , játék utáni előnivatás ’s többeknek kinyilatkozott véleményük is bizonyít. Nem is érdem nélkül nyerte a’ nézőknek köz elégedését, mert szerepét helyesen szavalá, hol méltóságához illő szerelmi érzést képezni lehetett, Buryhoz elég nyájas volt; hol pedig az indulatok elrejtésével küzdenie kellett, szerepe lelkét elértvén, nagy indulat, de nem minden indulatok tükrözése nélkül állt; a’ megcsalatott szerelem fájdalmát eléggé kimutatá; a’ ministerhez (kivévén a’ megengesztelődés idejét) boszús és parancsoló volt, ’s ítéletem szerint illyennek kellett lennie. Öltözködése csinos ’s a’ szerephez illőleg nem éppen uj divata volt. Az egész átalján véve nem roszul adatott. — Oct. 6-kán „Béla futása“ — 8-kán a’4 felvonású dráma „Katinka“ jött színpadra. Ij. UNGVÁRATT September 1-jén „ Angelo, Padua zsarnoka “ szomjáték czimszerepében Czelesztin úr igen helyén vala. Az effélékben mindenkor első helyen állhat: kár, hogy gyakorta olly szerepekben is bátorkodik , mellyeknek testalkata és hanglejtése éppen nem felel meg. Balul vélekedik, ha gondolja, hogy az a’ jó színész, ki mindenféle szerepben játszik, mert még afféle színész, ki mindenben ragyogott volna, eddig nem találtatott, és tán nem is találtatik. Elégedjék meg hát, ha egy nemben is ragyog. Bragadini Katalin (Baliáné assz.) remek játszása módjával minket ma is meglepett, kivált azon jelenésben, midőn Rodolphot (Bállá úr) véletlenül szobájában találja. Mindkettő az egymás iránti érzelgő indulatot hasonlíthatlanul képezvén, méltán zajos tapsokkal jutalmaztaték. Bállá urnak mai játéka különös dicséretet érdemel. Ő e’ szerepet bizonyos körülmények végett csak hirtelenségből vállaláfel, ’s azt legnagyobb megelégedésig tüntető élőnkbe. Tiszbe (T e t e k i n é assz.) színészi szép tehetségeit sok helyt bebizonyitá ma, eleintén kivált, igen jelesen, de utóbbi felvonásokban kevéssé hidegen és kevés pathoszszal játszott, leginkább midőn Rodolphot Katalin szobájában sejdité. Egyébként a’ fiatal szinészné nagy szorgalommal játszott; és ha az elbizottságot kerülendi, méltán a’jobb színésznők sorába számittathatik. Hornodét (Kovács úr), ki még eddig mindenkor mesterileg játszott, mai szerepében akadozott; de helyes mimikájáéval és szép játszása módjával felejtető velünk, hogy szerepét nem tanulta. Az egész jól sikerült, ’s a’ számos hallgatók elégedéssel hagyák el a’ színházat. HANGÁSZAT. A’ budapesti hangász-egyesület, mellyről már e’ lapok idei 64-ik száma előleges említést tett, múlt számunkban adott jelentésünk szerint, okt. 16-kán délelőtti 10—12 óra közti tartó első nyilvános közgyűlését Pesten