Honművész, 1841. január-június (9. évfolyam, 1-51. szám)
1841-04-08 / 28. szám
Pesten csütörtökön április 8kán 1841. KÖLTÉSZET. Télény. Szemvakitó lepleget Von világtekénkre A' sűrűen repkedő Hapehely fehére. 'S bár vigadni lalazatik Csillogó mezében A' természet — gyászt 'lse ! Hervadt belsejében. Keblem is, bár néha szót Víg szeszéllyel hallat, Rejtekében fájdalom- Érzetet takargat. LAKNER SÁNDOR FESTÉSZET. Hires festők sajátságai.— Ha Van Dyck fejet kezde festeni, addig fel nem kelt, mig az utósó vonásokig el nem készité. Mindazáltal mítszüleményének testszine sokkal gyöngédebb ’s természetesebb, mint a nagy Rubensé, minthogy Titian festményeihez jobban közeledett. Guido Reni soha sem festhetett szemet, Carracci pedig fület, olly jól, hogy tökélyesen megelégednek vele. Titian némelly másolatot kijavított,é s mint eredetit jó áron adta el. SZOBRÁSZAT. Maria Christina Carolina Adelaide Francisca Leopol dina würtembergi, szül. Orleans-ignő, tavaszhó 13-kán 1812. Palermóban, hol szülei akkor elvonulva éltek, született. Életírását kevés szóra lehetne szoritni, ha más egyébbel, mint királyi vérből származtával, ki nem tűnt volna, és ha élete sok más herczegnőéhez hasonlitandott. Mariának azonban ritkább érdeme volt, mint a születés. Rövid élte alatt talentumokat fejtett ki, mellyek elegendők nevét azon hölgyekéhez sorozni, kik nejvöket és hazájokat hisziték, ’s e’ tekintetben ő az utóvilágé is. E’ herczeg